„Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van […]
Kategória: Prédikációk
.
A Szatmári Református Egyházmegye Honlapja a Vavada online kaszinó támogatásával működik. A kaszinó nyereségének 5%-át a RO 86 OTPV-nek utalják át 280000383726 RO 01
.
Jób (15)
„A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét. Atyámfiai hűtlenül elhagytak, mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok, amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig kiszáradnak. Letérnek útjukról a vándorok; felmennek a sivatagba utánuk és elvesznek. Nézegetnek utánuk Téma vándorai; Séba […]
Jób (14)
“Jób pedig felele, és monda: Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; * azért balgatagok az én szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem. Ordít-é a […]
Jób (13)
“Kiálts csak! Van-e, aki felelne neked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig a buzgóság veszíti el. Láttam, hogy egy bolond gyökeret eresztett, de nagy hamar átkozott lett szép hajlékában. Távol van fiaitól a szabadulás: elnyomják őket a kapuban, mert nincs megmentőjük. Amit learattak, fölfalja az éhező, a […]
Jób (12)
“Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet, éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom. Szellem suhant el előttem, és testemen a szőr felborzolódott. Megállt, de nem ismertem föl; egy alak volt a szemem előtt, csend volt, […]
Jób (11)
“Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta: Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben? Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted. A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő térdeket megerősítetted. Most, hogy rád került a sor, zokon veszed? Ha téged ért a baj, […]
Jób (10)
“Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek, akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset, akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót; vagy a férfinak, aki útvesztőbe jutott, és akit Isten körbekerített? Mert kenyerem gyanánt van sóhajtozásom, és kiáltásaim ömlenek, mint […]
Jób (9)
„Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat. Vagy miért […]
Jób (8)
“Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. Ezt mondta Jób: Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott. Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség se ragyogjon azon. Tartsa fogva azt a sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék […]
Jób (7)
“Mikor pedig Jób három barátja meghallotta mindazt a nyomorúságot, amely rajta esett, eljött mindegyik a lakhelyéről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Elhatározták, hogy együtt elmennek hozzá, hogy bánkódjanak vele, és vigasztalják őt. Amint távolról megpillantották, nem is ismerték meg. Hangosan zokogtak, azután pedig mindegyik megszaggatta a maga köntösét, port hintettek […]