Archive for the Category » Református hírek «

Letették a Kölcsey Ferenc Emlékház alapkövét

Forrás: http://www.karolyirefegyhazmegye.ro/

Történelmi pillanatnak voltak tanúi mindazok, akik január 23-án részt vettek Sződemeteren a Kölcsey Emlékház alapkőletételen. A projekt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Tasnádi Református Egyházközség (ez utóbbihoz tartozik a sződemeteri szórvány) közös pályázata révén valósul meg. A kivitelezéshez szükséges anyagi hátteret a Magyar Kormány biztosítja.

Főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke örömét fejezte ki amiatt, hogy elkezdődhet az emlékház építése. Jele ez annak, hogy Isten meg akarja áldani a magyar nemzetet és mindazokat, akik velük együtt élnek. A 21. század nem könnyű a magyar nemzetnek, sem azoknak, akik körülöttük élnek, mert sok megpróbáltatásnak lehetnek tanúi. „A mai nap azért állunk itt, mert tudjuk, hogy Isten meg fogja áldani a magyar embert. Tóvá lesz a délibáb – írja Ézsaiás próféta. Ebben benne van mindaz, amit meg kell értenie minden magyarnak: Isten nélkül nem lehet holnapot álmodni. A délibáb nagyon szép ígéretekkel kecsegtet, de a megvalósításokban nagyon sok hiányosságot hoz. Amikor felépítjük ezt az emlékhelyet a költőre, a nagyszerű emberre gondolva, akkor köszönetet mondunk Istennek, s az Ő nyomán elindulunk, hogy hálát adjunk annak a helyi közösségnek, akik felkarolták ezt az ügyet. És mindazoknak is, akik forrást biztosítottak. Az az út, amit elkezdünk járni itt Sződemeteren, folytatása az őseink útjának. Isten össze akar gyűjteni, hogy egy úton járó emberek legyünk. Elkezdődik egy út, fel fog épülni ez az épület. Úgy nézzünk erre az útra, mint ami közös jövő és közös felelősség. A múltra visszatekintve úgy nézzünk előre, hogy a gyermekeinknek és unokáinknak azt az örökséget tudjuk átadni, ami mindig fölemel és talpra állít. Hordozzuk közös imádságainkban ennek az emlékháznak a sorsát. Ezért hívom fel az anyaországi testvéreket, akik eddig is bőkezűen jöttek felénk, hogy indítsunk be egy olyan fajta közadakozást, amely arra néz, hogy minden félbe maradt, minden megálmodott tervünk valóság legyen. Nem torzókat akarunk létrehozni, hanem oly épületeket, olyan otthonokat, melyeket birtokba is tudunk venni” – fogalmazott a püspök.

Brendus Réka, a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárság főosztályvezető-helyettese tolmácsolta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pótápi Árpád  nemzetpolitikáért felelős államtitkár üdvözletét. Azt kívánta, hogy méltón hordozza majd e ház Kölcsey Ferenc örökségét. Mutassa ez az emlékhely is azt, hogy a partiumi magyarságnak van jövője, nemcsak megmaradni, hanem építeni, fejleszteni is képes. A magyar kormány szívén viseli a külhoni, és így a partiumi magyarság sorsát is. Azt minden rendelkezésére álló eszközzel támogatja és a jövőben is támogatni fogja – ígérte a politikus.

Nagytiszteletű Nagy Sándor, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese elmondta: „az emlékház megépítése által úgy gondolom, hogy az összmagyarság szempontjából is egy régi adósságot törlesztünk azzal szemben, aki számunkra imádáságában megfogalmazta azt, amire  a legnagyobb szükségünk van. A Himnusz soraiból kiderül az, hogy úgy élt és olyan tisztességgel bánt a hitével és a magyarságával, mint ami a mában minden magyart kellene jellemezzen. Az Istenhez való fordulásunk az, ami reménységet ébreszthet szívünkben. Magyar a magyarral karöltve, akaratban összeforrva indulhat most meg ez az építkezés. Köszönjük a Magyar Kormánynak, hogy régi álmunk válhat valóra. Köszönjük mindazoknak, akik úgy érzik, hogy testvérekre találtak itt. Egy olyan ember indult el innen, aki mindenkihez tud szólni és egybegyűjt minket. Legyen ez az alapkőletétel, legyen ez a mai nap, ez az ünnep egy olyan mementó a történelemben, mint akár az a nap, amikor megfogalmazódott és papírra vettetett  a Himnusz. Bízzunk abban, hogy a mi nemzetünk sorsa imádságaink által is megáldtatik. Üzenem a Kárpát-medencében és a világ minden pontján élő magyarnak, hogy ideje elzarándokolni Sződemeterre. Jöjjetek el, érezzétek meg a lelkületet! Járjatok annak nyomán, aki érettünk a nemzeti imádságunkban ilyen mívesen, szépen kérte Istent a jövendőnkre és megtartatásunkra.”

Szabó Ödön parlamenti képviselő (RMDSZ) szerint nem kezdődhetne jobban egy év, mint egy ilyen emlékhely alapkőletételével. Önmagában reménységet jelent ez, akkor amikor a kis és a nagy települések közötti szakadék egyre jobban nő már csak a lehetőségek terén is. Óriási üzenettel bír, hogy igenis kis közösségekből születhetnek olyan személyek, akiknek a késői utókor hálás lehet. A másik fontos üzenet, hogy Kölcseynek kisebb testi fogyatékossága volt, mert nem látott jól. Nem mindig a szem lát jól. Nem mindig azok közül válnak ki a nagyok, akik csak szemmel látják a körülöttük levő világot. Kölcseynek a himnusza is igazolja, hogy belülről, a hitből fakadóan láthatja valaki jól a helyzetet. Harmadrészt üzenet, hogy figyelni kell egymásra. Kölcsey példája, hogy akkor, amikor a családjában egyedül maradt, voltak olyanok, akik mellé álltak. Felelősséggel kell legyünk egymás iránt, mert ha nem, akkor ilyen tehetségek veszhetnek el, mint amilyen ő volt. Negyedik nagyon fontos dolog pedig, hogy a barátaiért mindig kiállt. Majd azzal fejezete be gondolatait a politikus, hogy a „forrástisztítónak” szánt közadakozásból ők is kiveszik a részüket, és támogatásukról biztosítják az egyház kultúramegőrző kezdeményezéseit.

Pakulár István tasnádi lelkipásztor ünnepi beszédében így fogalmazott: „Amire ma visszatekintek az nem más, mint egy hatalmas és csodálatos személynek, nemzeti imánk szerzőjének születése, majd Sződemeteren eltöltött gyermekkora, családjának e kistemplom felépítésében vállalt szerepe. Csupa olyan esemény, amely nem a múltban ragadáshoz vezet, hanem éppen a jelen és a jövő céljai felé irányítják a figyelmet. Bár vele együtt mondva, nem gondolom, hogy már elértem a célom, de Isten, az Anyaország, az Egyházkerületünk, nemzettársaink, a Sződemeteri Önkormányzat, Partium és Erdély közéleti szereplői támogatásával ennek a célnak nagy része megvalósulni látszik. Éppen ez ad erőt ahhoz, hogy még inkább előre tekintsek. Hálás szívvel mondom, hogy célegyenesben vagyunk. Bár azt mondjuk, hogy a szívünkben kell éljen az összetartozás érzése, de van amikor a külső körülmények is fontosak abban, hogy méltó legyen az emlékezés. Ezek a körülmények nemsokára hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább és méltóképpen fejezzük ki tiszteletünket a költő, politikus munkássága, és a nemzeti imádságunk felé. Ez egy magasztosabb célt szolgál: erősíti az összetartozás tudatát, élményét és érzését bennünk. Összeköt ez az emlékhely bennünket a világ minden magyarjával, de összeköt ez bennünket hitben is, hiszen megtisztelő az egyháznak, hogy egy hívő életű költő emlékét ápolhatja.”

Az ünnepi szónoklatokat követően Csűry István püspök és Brendus Réka időkapszulát helyeztek el az épület alapjában, majd jelképesen hozzáfogtak a malterezéshez, kifejezve ezáltal, hogy az építkezés elkezdődött. Az ünnepség koszorúzással és a tasnádi reformátusok közreműködésével szeretetvendégséggel záródott. A nagykárolyi és szatmári egyházmegyék részéről Nagy Sándor és Kovács Sándor esperesek helyezték el az emlékezés koszorúját Kölcsey szobránál.

Meghívó alapkőletételre

“Akik Istent szeretik, minden javukra van.” (Róm. 8, 28)

SzodemeterA Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezérigéje üzenetének jegyében, szeretettel hívjuk Egyházunk lelkipásztorait, imádkozó híveit Sződemeterre, az  ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART- Kölcsey Ferenc emlékház épületének ünnepélyes alapkőletételére. Régi álmunk látszik megvalósulni, amikor Nemzeti Imádságunk megalkotójának szülőhelyén méltó, lelki és testi megújulást hozó emlékhelyet állíthatunk.

Az ünnepélyes alapkőletételre 2016. január 23-án szombaton 11:00 órakor kerül sor Sződemeteren, a református templomkertben.

Megtisztelő jelenlétére számítunk!

Csűry István                                                                            Varga Attila

püspök                                                                                   főgondnok

Elhunyt Tőkés István teológiai professzor

TokesIstvanForrás: szatmar.ro

Életének századik évében, kolozsvári otthonában, gyermekei és unokái körében pénteken elhunyt Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor, az Erdélyi Református Egyházkerület volt püspökhelyettese, Tőkés László apja – tájékoztatta az MTI-t a család.

Tőkés István 1916. augusztus 8-án született Székelyföldön, a háromszéki Málnáson. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégiumban végezte, majd a Kolozsvári Református Teológiai Fakultáson szerzett lelkészi diplomát 1938-ban. Ezt követően Németországban és Svájcban tanult, majd Kolozsváron nyerte el a teológia doktora címet újszövetségi tudományokból.

Az Erdélyi Református Egyházkerületben Vásárhelyi János mellé püspöki titkárrá nevezték ki 1941-ben. 1946-tól 1973-ig az egyházkerület igazgatótanácsának tagja, 1952-ben az egyházkerület generális direktorává (közügyintézővé), 1974-től egyházkerületi főjegyzőjévé (püspökhelyettesévé) választották. A tisztséget 1983-ig töltötte be. 1973-tól 1983-as kényszernyugdíjazásáig  a kolozsvári Protestáns Teológia professzoraként az újszövetségi tanszéken tanított. 1989-ben a kommunista állam nyomására egyházi felettesei eltiltották az egyházi szolgálattól.

A román nacionalista, kommunista rendszer legnehezebb időszakában védte egyháza és nemzete érdekeit. Emellett számtalan teológiai és egyháztörténeti tanulmányt és könyvet írt. Élete utolsó évéig alkotó munkát végzett. Aromániai magyar református egyház élete 1944-1989 című könyve bővített kiadása, 2014-ben jelent meg. Egyházi és oktatói munkássága mellett nyolc gyermeket nevelt fel, 27 unokája és 13 dédunokája született.

2002-ben Károli Gáspár-díjjal, 2006-ban Pro Ecclesia díjjal tüntették ki, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést kapta.

Tőkés István temetési istentiszteletét 2016. január 21-én, csütörtökön 13 órakor (közép-európai 12 óra) tartják a kolozsvári Farkas utcai református templomban, földi maradványait a Házsongárdi temetőben helyezik örök nyugalomra.

A Szatmári Református Egyházmegye őszinte részvétét nyilvánítja ki a családnak!

Nyugodjék békében a boldog feltámadás reménysége alatt!

Üzenetünk van – Tanácskoztak a Kárpát-medencei református médiumok képviselői

Közel negyven egyházi sajtóban munkálkodó személy tanácskozott Berekfürdőn a Kárpát-medencei református médiumok képviselőinek találkozóján. Csütörtökön értekeztek a rádiósok, pénteken a többi területen dolgozó sajtós is megérkezett.

A Kárpát-medencei Református Rádiótanács tagjai rendszeresen találkoznak, közös munkájuk gyümölcseként többek között már megszületett a Határtalan és az Útravaló című műsor. Egy újabb közös ügyön, műsoron dolgoznak, ami a különböző missziós területeken munkálkodók szolgálatát segítené.

Bogárdi Szabó István püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke pénteken délelőtt 9 órakor nyitotta meg a Kárpát-medencei református médiumok képviselőinek találkozóját a Megbékélés Házában, Berekfürdőn. Az egyházi sajtósok előtt Jézus missziós parancsa kell, hogy lebegjen: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15) Az egyháznak tehát van egy kommunikatív struktúrája, üzenete van, és meg akarja az embereket szólítani. Ez a világi médiával ellentétben nem tűzijáték, inkább villanyrezsó, de ételt lehet rajta készíteni, ami táplál. Ugyanakkor nem az olvasót, a hallgatót szolgálja, hanem az ügyet. – mondta a dunamelléki püspök.

Ezt követően a sajtósok a hatékonyabb információcsere lehetőségeit vitatták meg, valamint a reformáció 500 éves jubileumával kapcsolatos kommunikációs terveket és feladatokat beszélték meg.

A jubileumhoz közelítve félő, hogy szoboravatásokon, portörléseken, múltba merengéseken kívül nem lesz más érdembeli hozadéka a Reformáció Emlékévének. Éppen ezért érdemes azon gondolkodni, hogy milyen jelentős, építő, reformáló, gyümölcstermő programok kerülnek majd megrendezésre. Az egyházi sajtó elhivatottsága mindenesetre nem az egyháza munkájának propagálásában merül ki, hanem mindenekelőtt az evangélium hirdetését tűzi ki célul. Ezzel fog méltóképpen jubilálni is.

Az eseményen jelen volt Kárpát-medence számos sajtósa, Felvidéktől Vajdaságig, Kárpátaljától az Anyaországig, Erdélytől Partiumig. Királyhágómelléket Visky István a Harangszó Gyülekezeti Lap felelős szerkesztője és Rácz Ervin egyházmegyei sajtóreferens képviselte.

Vajdaságban a migránsok után

magyarkanizsaA Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a fennhatóságához tartozó, Budapesten szolgáló Erdélyi Gyülekezet küldöttsége december 17-én a Vajdaságba látogatott.

Magyarkanizsa község Horgos települése a televíziók híradóiban bemutatott döbbenetes képsorokkal él emlékezetünkben. Naponta több ezer ember gázolta le a gyümölcsösöket, szőlősöket, a családok veteményeseit, megtámadva az Európát védelmező magyarországi határt. A távoli országok menekültjei áldozatokként érkeztek, majd elvonulásukkal felbecsülhetetlen károkat és áldozatokat hagytak maguk mögött. Ezeket az áldozatul esett magyarkanizsai, horgosi testvéreket kereste fel szerény, de a lehetőségek szerint mégis bőkezű, kárenyhítő adománnyal az egyházkerület képviseletében Csűry István püspök és Salánki Lóránd gazdasági tanácsos, valamint a segélyakciót kezdeményező Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora, dr. Zalatnay István és munkatársai.
A magyarkanizsai polgármesteri hivatal dísztermében a kedvezményezett gazdák fogadták a jókedvű adakozókat. A helyi vezetők közül jelen volt Pásztor István, a Tartományi Képviselők elnöke és Bimbó Mihály polgármester. Magyarország belgrádi nagykövete, Pintér Attila is megtisztelte a rendezvényt.
Csűry István püspök Ruth könyvének egyik szívbemarkoló történetével köszöntötte az áldozatul esett vajdasági magyarokat és a megjelent vezetőket. Kiemelte, hogy a moábita Ruth, mint a kiválasztottak földjére érkező, tragédiákkal elnyomorított fiatal asszony miként lesz  örök példaképe annak a hazát keresőnek, aki a vendéglátást elfogadja és megköszöni, de eszébe nem jutna követelőzni, avagy erőszakkal elvenni abból, amit az őshonos otthonlakó évtizedek alatt megteremtett magának. A szelíd kalászt szedegető asszonyt szorgalmáért, magaviseletéért már az első nap jutalmazták. Ruth nem szándékozott határokat szétzúzni, sem korlátokat lebontani, sőt minél előbb hálával köszönte a kenyeret és az italt, amit megosztottak vele a mezőn szorgoskodó otthoniak. A kalásszal megelégedő így lett részvevője a kemény munkának és a kenyér ajándékának. Azok, akik napjainkban áldozatként jelentkezve alig enyhíthető károkat és alig vigasztalható áldozatokat hagytak maguk után, elbuktak az emberiesség alapfokú vizsgáján. Nem vendégekként viselkedtek, emiatt nem lehetett velük vendégszeretetet gyakorolni. Európa tévedett, amikor a sorrendet felcserélte. Tévedett, amikor vendégszeretetet szorgalmazott, mert láthatóan nem vendégeket kapott cserébe.
Megtapasztalva, hogy a félreértelmezett embertisztelet milyen kártételeket okozott a környezetünkben, Egyházkerületünk Elnöksége felszólítja Európa döntéshozóit, hogy teremtsenek rendet az Unió határainak védelme terén, a földrész őslakosságának biztonsága érdekében, valamint minél előbb pacifikálják a háborús övezeteket!

Nagyvárad, 2015. december 21.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata

Egyházkerületi közgyűlés a Nagyvárad-újvárosi templomban

Forrás: https://harangszoujsag.wordpress.com/

ujvA felújított Nagyvárad-újvárosi református templomban kezdődött december 4-én, pénteken az egyházkerületi közgyűlés. Igét hirdetett Csűry István püspök Jakab levele 2, 18-20 alapján. Ezt követően felszentelték a gyakornok lelkipásztorokat, majd sor került a Pro Partium, Pro Ecclesia, valamint az M. Nagy Ottó díjak kiosztására.
Pro Partium díjban részesültek Ian és Heintje Bakker (hollandiai támogatók), Pro Ecclesia díjban Szolnokháza, Hagymáslápos, Nagyvárad-Velence, Érszőllős református gyülekezete, Lukács Sándor tasnádszántói főgondnok, valamint Barabás Imre magyarkakucsi főgondnok. Az M. Nagy Ottó díjat Módi Kinga ágyai vallástanárnő vehette át.

Egyházkerületünk Közgyűlése a régi Egyházkerületi Székház dísztermében folytatta munkálatait.

Összefogással a rászorulókért

disznovagasIsmét példaértékű együttműködésről tett tanúbizonyságot a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület és Papos Község Önkormányzata. 

2015. november 27-én immár 4. alkalommal került sor a már-már hagyománnyá váló jótékonysági disznóvágásra. Az áldozatos munkának köszönhetően 70-80 nehéz sorsú paposi családnak sikerült mosolyt csalni az arcára, és ünnepivé varázsolni számukra a hétköznapok szürkeségét. A rendhagyó ökumenikus istentiszteletet szolgálatával gazdagította Heidelsperger István római katolikus kerületi esperes, Beregi István görögkatolikus tisztelendő, Koós Lóránt Zsolt és Koós Csaba Levente református lelkészek. Az esemény rangját tovább emelte, hogy jelenlétével megtisztelte azt Kovács Sándor országgyűlési képviselő és Stefka István, a PestiSrácok.hu lapigazgatója, akik ünnepi beszédeikkel  köszöntötték az összegyűlteket.      

      Fülöp István                                                                                     Illés Béla

       egyesületi elnök                                                                                 polgármester

Előzetes a Harangszó második novemberi számából (22)

harang-nov2Őrizd meg a rád bízott kincseket :::  Teher ::: Életünk széppé változhat ::: Isten tart meg :::Szinkretizmus és globalizáció ::: Canterbury Anselmus :::  Családi “nemzetközi konfliktusok” ::: Vegyes családok, többnyelvű gyerekek ::: Középső gyerek szindróma :::  A fergeteg :::  Konfirmáció Magyarcsékén :::  Népesség és család kérdése a bánsági konferencián ::: Megkapta a muzulmán felekezet a bukaresti mecset építésére szánt telket::: Évforduló ::: Fricska

Együttgondolkodtak a hatékonyabb ifjúsági munkáról

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziósai, katekétikai előadói és ifjúsági munkásai gyűltek össze a nagyváradi püspökség tanácstermében, hogy megismerkedjenek az Exodus nevű ifjúsági munka lehetőségeivel.

Csütörtök délelőtt 10 órakor gyűltek össze mindazok, akik hatékonyabb munkát szeretnék elérni az ifjúság területén. Csűry István püspök rövid nyitóáhítatában azokról az elöljárókról szólt, akik az Ige és a tanítás szolgálatában szorgalmasak: „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak” (1Tim 5,17) És itt nyilván nem csak a mai értelemben vett presbiterekről van szó.

Jim Browntól, az északír Exodus ifjúsági misszió vezetőjétől a tanítványképzésről hallottak az egybegyűltek. Az Exodus Alapítvány 1997 óta foglalkozik Erdélyben a fiatalokkal. Mike Pál magyarkéci lelkipásztor tolmácsolásában elhangzott, hogy Jézus missziói parancsának akarnak engedelmeskedni az exodusosok is: tegyetek tanítványokká minden népeket! Jézus követésének vannak állomásai, melyek jelzik a fejlődést, ami nem feltétlenül számszerűségben, hanem nagyszerűségben kell jelentkezzen. A tanítványozó ifjúsági munkában a fejlődést a mélyítés által kell elképzelni, amit először a felfedezésben, aztán a fegyelemben, a kifejezésben és a kiterjesztésben élhet meg a keresztyén fiatal. Brown az Exodus Europe misszió igazgatója több missziós csoportot hozott létre Romániában és Magyarországon, most a püspökségen osztotta meg a tanítvánnyá tétellel kapcsolatos tapasztalatait, gyakorlatait, melyre nyitottak voltak az őt hallgatók.

Szünet után Dénes Levente az ún. Step Out-Step In programot ismertette az ifjúsági munkásokkal. A projektkoordinátor elmondta, hogy céljuk a fiatalok megszólítása, Istenhez vezetése, egy életre szóló döntés meghozatalának elősegítése, hogy fejlődő, szolgáló, újabb tanítványokat képző tanítványokká válljanak.

A végén fórumbeszélgetés alakult ki, amit Dénes István egyházkerületi generális direktor és Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi missziói előadó-tanácsos koordinált. Jó volt erről a témáról együttgondolkodni, hiszen egyre kevesebb ifjút látunk a templomainkban. Legyen a megbeszélésnek hatékony cselekedet a gyümölcse!

A Szatmári Református Egyházmegyét Ilonczai Zsombor és Rácz Ervin képviselte, akik az egyházkerület nyitottságát és fejlődését tapasztalva lelkiek terén azt is észrevehették szatmáriként, hogy a nagyváradi egyházkerületi székház, amelynek alapjait előző évben tették le, már ékessége Nagyváradnak, s hamarosan átadásra kész állapotban lesz. Soli Deo Gloria.

VÁLASZ

Forrás: https://harangszoujsag.wordpress.com/

Tisztelettel

a Német Protestáns Egyházhoz tartozó,

húsz tartományi egyház püspöki karának

irorszag-kozgyulesTisztelt Szolgatársak!

Érdeklődéssel olvastuk A menekültek jelenlegi helyzetéről kiadott, 2015. szeptember 10-i közleményüket, melynek magyar fordítása október végén jutott el hozzánk. Engedjék meg, hogy kelet-európai református egyházrészünk nevében, közös elhivatottságunkra más szemszögből tekintve kiegészítsük az abban foglaltakat.

Aggodalomra ad okot, hogy európai egyházainknak egyáltalán nincs beleszólása a globális és/vagy kontinentális politikai folyamatokba, sőt látszólag meg sem értjük azokat.

Aggodalomra ad okot, hogy európai egyházaink tehetetlenül szemlélik, hogy napjainkban a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon, a totalitárius rezsimek és a szélsőséges vallási ideológiák képviselői világszerte tűzzel-vassal irtják az evangélium tanításait, és Krisztus követőit.

Aggodalomra ad okot a kiújuló HIDEGHÁBORÚS VÁLSÁG a keleti és nyugati nagyhatalmak között.

Aggodalomra ad okot, hogy egyházaink az európai társadalmak mindennapjaira sem tudnak már kellő hatással lenni.

Aggodalomra ad okot, hogy egyházaink kényszeredetten igazodnak az éppen aktuális világi trendekhez, legtöbbször feltétel nélkül kapitulálnak a politikailag ellenőrzött média erény-diktatúrája, vélemény-terrorja és kirekesztő arroganciája előtt.

Aggodalomra ad okot, hogy Európa jó ideje LELKI VÁLSÁGGAL küzd, a reánk kényszerített sajátos keleti és nyugati lelki torzulások mentén: a keleti materialista ateizmus öröksége és a nyugati fogyasztói társadalmak szekularizációja a végletekig polarizálták és végzetesen legyengítették az öt évtizedig szétfejlődő közösségeinket.

Aggodalomra ad okot, hogy a nagyhatalmi paktumok értelmében bennünket tízmillió-szám fogva tartó vasfüggöny lebontása után – közös történelmünk és azonos kulturális örökségünk ellenére – nem sikerült elérni Európa keleti és nyugati társadalmainak integrációját az elmúlt 25 esztendőben.

Aggodalomra ad okot emellett, hogy az elmúlt évtizedekben a bevándorlók sokmilliós lélekszámú párhuzamos társadalmakat hoztak létre a nyugat-európai városokban.

Aggodalomra ad okot, hogy a több száz éve velünk élő, mintegy tízmilliós európai cigányságot sem sikerült integrálni. (Az, hogy egy ideje „romának” nevezzük őket, még nem jelenti azt, hogy a cigányság beilleszkedett volna az európai népek közösségébe.)

Aggodalomra ad okot, hogy a legújabb kori GAZDASÁGI VÁLSÁG gyakorlatilag agyonsújtotta az amúgy is kivéreztetett kelet-európai társadalmakat. Kelet-európai családok százezrei váltak nincstelenné azért, mert „méltó élettel” kecsegtették őket, és svájci frank hitelt vettek fel, de a valuta árfolyama egyik napról a másikra megduplázódott.

Mi magunk a Nyugat-Európát megcélzó gazdasági migráció másik végén vagyunk: tetterős és fiatal munkásembereink és értelmiségijeink rendre elhagyják közösségeinket. Ebben a kontextusban jegyezzük meg, hogy a hagyományosan soknemzetiségű és sokvallású Erdélynek fájdalmas csapást jelentett az évszázadok óta velünk élő szász és a sváb közösség százezreinek németországi „hazatelepítése”.

Kontinensünk jelenleg úgy tesz, mintha idén nyáron szembesült volna a legújabb krízishelyzettel, azaz a MIGRÁCIÓS VÁLSÁGGAL, holott Románia és Bulgária tulajdonképpen azért nem csatlakozhatott évek óta a Schengeni Övezethez, hogy a Görögországban és Törökországban lévő menekültek milliói ideig-óráig visszatarthatók legyenek. (A mindennapjainkat megkeserítő, általános korrupció jelensége elfogadható magyarázatnak tűnhetett arra nézve, hogy hazánk nem válhatott a Schengeni Övezet részesévé, csakhogy az Európai Unióhoz való csatlakozáskor az európai intézmények nem vették figyelembe ezzel kapcsolatos, több alkalommal megfogalmazott sérelmeinket és aggályainkat.)

Ha a nyugat-európai közvélemény nem emelt szót az ellen, hogy EU-tagországunk – Románia – nem válhat a Schengen Övezet részévé, akkor reánk nézve sértő lehet az a követelés, hogy közel-keleti százezrek viszont bármiféle személyazonossági okirat nélkül léphessenek be államközösségünk – előlünk védendő – területére. Nonszensz az, hogy bármelyik európai repülőterünkön biztonsági kockázatot jelent egy fél liter ásványvíz, vagy 100 milliliternél több fogkrém, ugyanakkor ellenőrizetlenül kellene azonosítatlan identitású embertömegeket beengedni az európai zöldhatáron. És akkor még nem beszéltünk a közvetlen egészségügyi kockázatokról, vagy a terrorkockázat növekedéséről.

Nyugat-Európa társadalmai ráadásul a kifosztott gyarmat-országok, Németország pedig a II. világháború pusztítása miatt van huzamosabb ideje LELKIISMERETI VÁLSÁGBAN, mellyel gyakran az önfeladás ismert mechanizmusai révén néz szembe. Az is tény, hogy protestáns egyházi közösségünknek a multikulturalizmus és/vagy az ökumenizmus terén legfőképp önfeladás révén sikerült eredményeket elérnie.

A sarokszámok és statisztikák ismeretében kizárható, hogy spontán migrációs jelenségről volna szó. Hatalmas, már-már katonai léptékű logisztikai teljesítmény százezreket Európa határaira hozni. Aggodalomra ad okot, hogy az illetékes európai hatóságoknak beazonosítani sem sikerült, nemhogy felszámolni az „embertelen csempészbandákat” és „szervezett maffiákat”. A legális határátkelőhelyeket elkerülő, a zöld határon tolongó illegális migránsok azonnal gyanakvást keltenek régiónk keresztényeiben – „Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló” (János 10: 1).

Az elektronikus média tudósításai ráadásul torztükröt tartanak a nyugati polgárok elé: ha egybevetjük a nyugati tudósításokat azzal, amit Görögországban, Szerbiában, Magyarországon vagy Horvátországban látunk, olyan, mintha teljesen más helyszínekről származnának, úgyhogy joggal merül fel a manipulációs szándékú propaganda lehetősége. (Mi, itt kelet-Európában sajnos sok ilyet láttunk már.)

A statisztikák értelmében ráadásul különbséget kell tennünk „éhező háborús menekültek” és „gazdasági migránsok” között, főként, hogy az embertömeg negyede sem szíriai illetőségű. Kijelenthetjük, hogy Románia biztonságos ország, a háború pusztításai elől menekülőket a nemzetközi jog értelmében hajlandó is országunk befogadni. Hazánkat mégis nagy ívben elkerülik a migránsok, nemhogy letelepedni akarnának vidékünkön, merthogy nálunk keményen meg kell dolgozni a németországi segélyek töredékért. Ebben az értelemben viszont szerintünk nem elsősorban keresztény etikai felelősség kérdése a migránstömegek befogadása, hanem hatalmas horderejű – történelmi és egyháztörténeti jelentőségű – szociális és kulturális ügy, és ebben térségünk kiemelkedő református politikusával, Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel értünk egyet.

Levelünkkel nem kívántunk akadékoskodók vagy sértők lenni, sőt éppen ellenkezőleg. Közleményük rendjén a konstruktív párbeszéd reményében nyíltan meg kívántuk osztani Önökkel kapcsolatos gondolatainkat.

Szeretettel és tisztelettel küldjük üdvözletünket, a békesség kötelékében:

2015. november 3.

Csűry István

püspök

Antal János

előadótanácsos


Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare