Jób (9)

 „Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak, vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek, és ezüsttel töltötték meg házaikat. Vagy miért nem ástak el, mint az elvetélt gyermeket, mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra? Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt. A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak, nem hallják többé a hajcsárok hangját. Egyforma ott nagy és kicsiny, a rabszolga is megszabadul urától.” (Jób 3,11-19)

Már említettem azt, hogy nagyon sok temetési szolgálatom volt pályafutásom alatt. És ha lehet ilyet mondani, volt könnyebb és volt közöttük nagyon nehéz is. Voltak családok, akik néhány mondatban jellemezték csak az elhunytat, de olyanok is szép számmal vannak, akik nagyon hosszasan meséltek a szerettükről. Egy eset úgy mélyen belém ívódott: segédlelkész voltam, és egy szegényes család jelent meg a lelkészi hivatalba, hogy temetést jelentsenek be. Leültettem őket, és elkezdődött a „kikérdezés.” Egy bácsi volt a szószóló, mert neki volt ereje beszélni, és mondta, hogy a fia hunyt el, aki nagyon fiatal volt, és maradt az özvegy fiatal feleség és odahaza egy 10-11 éves fiú. Kérdem – hol van a feleség? – a válasz annyi volt, hogy agyvérzést kapott néhány hónapja és magatehetetlenül fekszik az ágyban. Eljött a temetés napja, és nagyon meglepődtem: rengeteg ember! Arra számítottam, hogy mivel szerény körülmények között élt a család, kevesen lesznek a temetésen, de nem így volt. Sokan mentek el végtisztességet tenni. Aztán megláttam egy fiút. De hát én ezt a legényt ismerem, vallásórásunk volt a gyülekezetben. Megvolt a temetési szolgálat, majd néhány héttel később egyik vallásórán megjelent. A végén marasztaltam, érdeklődtem, hogy vannak. Majd feltett egy kérdést: egy kérdést, mely minden megtört, megpróbált emberből elő tör. Tudom, hogy te is tudod, hogyan hangzik ez: Miért? Pap bácsi miért történt ez velünk? Hogyan lesz tovább?

Kérdezted már te is ugye? Miért pont velem? Miért most? Miért így alakult az életem? Legtöbbször erre a kérdésre nem kapunk embertársainktól feleletet. Hallgatnak mélyen mellettünk, nem tudnak mit válaszolni, hogy abban benne legyen a bátorítás, vagy a vigasz is. Ott vannak melletted, te hangosan gondolkozol, pörgeted magadban a múltat, a jelent, előrevetíted a jövendőt, és vízözönként jönnek sorra a miértek, és a melletted lévő hallgató ember, nem mond semmit. Mennyire nehéz is megszólalni!

Jób is ebben a helyzetben volt: ott vannak a barátok, neki már van annyi ereje, hogy hét nap elteltével megszólaljon, de ezek az emberek hallgatnak. Ő is rengeteg miért kérdést tesz fel, ráadásul nem is akár milyen témákat érint vele: miért kellett megszületnie? Miért nem halt meg? Miért vették fel a térdre és szoptatta az anyja? Miért nem ásták el? Kérdezni kezd, de miértjeire nem jön felelet. Megkérdezése nélkül, akarata ellenére dobták bele ebbe a rettenetes helyzetbe, most már csak a halál gondolata jelent neki nyugvópontot, a kimúlás lett vágyainak célja. A Biblia viszont nem ezt tanítja: Jób felfogásával szemben, az Ige azt tanítja, hogy az élet az Istennek legbecsesebb ajándéka. Azt érzi, hogy a halál nyugalom, az élet pedig szívfájdalom.

Milyen ember kérdez ilyeneket? Hát olyan, aki szenved! Aki úgy érzi, hogy az igazságtalanság történt vele! Szó szerint kitör magából Jób. És lehet, hogy szenvedélyes kitörése talán könnyebbített szívének terhén, de a tényeken nem változtatott. Kiabálhatott, kérdezhetett, de attól még megmaradt a szívfájdalma, hogy gyermekei meghaltak, vagyona oda lett. És az is lehet, hogy gondolatai némiképp lecsendesedtek, mert az az ember, aki magából a keserűségét kiadja, az megnyugszik, az azután tud zokogni.

Mitől szenvedsz és milyen „miért” kérdésekkel küzdesz? Minden ami csak benned van, vidd az Úr elé, és éld át te is azt, hogy ebben a cselekedetben mekkora megnyugtató, lecsendesítő erő van.

K.M.

Szóljon hozzá