Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten! – 2016. február 12.

“Oh, mindnyájan, kik szomjúhoztok,, jertek a vizekre…” (Ésaiás 55: 1).

Az otthon mindig haza hív és haza vár. Az atyai ház ajtaja mindig nyitva áll a gyermekek és az unokák előtt. A baj ott kezdődik, amikor nem vágyunk haza, máshol keressük a boldogulást. Azok, akiket az élet vagy a jobb megélhetés idegen vidékre vitt, mindig elmondják, nagyot dobban a szívük, amikor megölelhetik szüleiket vagy testvérüket, mert az otthont nem pótolhatja sem a több pénz, sem a nagyobb lux. A személyes találkozást sem pótolhatja semmi.
Isten  “légy-ottra” hív mindenkit. Aki Hozzá készül, az rendbe szedi magát, akárcsak az ifjak, amikor találkára készülnek, előre elképzelik önmaguk előtt, milyen lesz az együttlét a választottal. Isten ráébreszt arra, hogy nem neki van szüksége ránk, sokkal inkább nekünk, akik rá vagyunk utalva arra, hogy naponta Tőle kérjünk erőt, este Neki adjunk hálát.
Jézus is közösségre hív: “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én megnyugosztlak titeket” ( Máté 11:28). Ugyanakkor parancsot is ad: “Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd ás alázatos szívű vagyok” ( 29.vers).
A samáriai asszony eljut egészen odáig, hogy óhajtja az örök élet vizét.
Ne csak szükségedben, bajodba,nyomorúságodban, mindig engedelmeskedj Isten hívó szavának.
Állandó a hívó szó,
felelj rá engedelmesen,
mint Atyádnak gyermeke.
Ámen.
Fodor Lajos
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 10.

“Úgy nőtt föl színe előtt, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos.” (Ézs 53,2)

Olvasandó: Ézsaiás 53

A növények gyökereken keresztül táplálkoznak. Gyökerek nélkül nem élhetnek.  A magvető példázata szerint a növény élete attól is függ, hogy milyen mélyen gyökerezik a földbe. A jó földbe vetett mag a legkilátástalanabb körülmények között is életben maradhat. A gyökér sokszor elrejtett, jelentéktelennek tűnő része a növénynek.

Ézsaiás 53 fejezete az Úr szenvedő szolgájáról szól. Isten ebben a szolgában elindít egy folyamatot, egy történést. Ez a folyamat kezdeti szakaszában még csak gyökér. Száraz földből sarjad a szár. Milyen folyamat ez? Az ember megváltásának a folyamata: Istennel való békességnek a folyamata, a bűnbocsánat elnyerése, az örökélet megszerzése. Kezdetben jelentéktelen, fejlődésében sem változik meg. A szolga nem kívánatos, mint látvány olyan, amely elől elrejtik az emberek arcukat. Az ember megváltása, bűnbocsánata, üdvösségre jutása nem kívánatos, undort keltő, nem esztétikus jelenség. Egyes próféták sem hittek ebben a jelenségben, hogy egy undort keltő szolgában ilyen ajándékkal tud Isten megajándékozni. Isten ebben a szolgában az értem és helyettem szenvedő szolgát küldte el. Kérdés, hogy felismerem-e saját, esztétikailag deformált életemet ebben?  A szolga célbaérése békességet hoz erre a felismerésre. Tudatosítani és élni vele, ezzel a békességgel és gyógyulással, amit Ő hoz, ez az egész hitrejutás folyamata. Mit lát az ember ennek a szolgának az életében? Betegséget, fájdalmat, tragédiát.

Marad még egy kérdés: hogyan viszonyuljon hát a hitrejutott ember mások betegségéhez, fájdalmához, tragédiájához? Egyrészt empátiával (örüljetek az örülökkel, sírjatok a sírokkal), másrészt pedig segítségnyújtással (samaritánusi cselekedettel).

Így a ti életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.

Kiss Szabolcs,

Apa

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 9.

„Visszatér az Úr Sionra…” Ézs. 58:8

Az ellenség korábban lerombolta a szent város falait, a templomot fölégette, kincseit elvitte. Ekkor a választott nép azt hitte, hogy minden elveszett, a fogságból többé nem vezet haza út. Isten azonban nem feledkezett meg az Ő népéről, de a népek fővárosáról sem, még akkor is, ha az még jelen pillanatban romokban hever, vagy ha azt ideiglenesen elhagyta. Isten a mai Igében ígér, az Ő szabadítása hangzik népe foglyai felé, akik közül sokat a bánat és a szomorúság vesz körül. Milyen jó, hogy ilyenkor van kire számítani, és ez nem más csakis a hatalmas Úr, aki hosszútávon Krisztus váltságművét ígéri. Ennél nagyobb ígéret nem hangozhat felénk sem, akik ebből a váltságból élhetünk a mai napon is. Keltsen hálát ez az evangélium bennünk, hirdessük életünkkel ennek ajándékát, bizonyságtételünket lássák és hallják mások is a mi életünkön.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 8.

„Miért félsz szüntelen, mindennap nyomorgatód haragjától, aki igyekszik elveszíteni? De hol van a nyomorgató haragja?” (Ézs 51,13)

Olvasásra: Ézs 51

Igazi vigasztaló, bátorító ige a Seregek Urától, egy olyan nép felé, aki teljesen belesüppedt a múlt kudarcaiba. Fuldoklik benne. Nem lát mást, csak a reménytelenséget, egy depressziós légkörben él, csalódásai bénítják.

Egy ilyen légkörben nem lát meg semmi mást az ember, csak annyit, hogy bántják, sértegetik, az életére törnek. Egy szürke szemüvegen keresztül szemléli a világot. És a szürke szemüveg nem mutat meg mást, csak az ellenséget.

Isten ebben az igében ezt az élet-szürkeséget kéri számon, és ugyanakkor kéri el az embertől. Miért csak a szenvedést, a mélységeket, az ellenségeket látod? Miért vagy depressziós, miért betegszel bele nyomorgatóid haragjába? Nem csak ennyi vesz körül! Ott van a tengeren utat készítő, a téged a sziklából kivágó, a kút mélységéből kiásó Isten, Aki megkeres és népévé tesz!

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 7.

“Így szól az ÚR: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam őt? Vagy ki az hitelezőim közül, akinek eladtalak titeket? Íme, vétkeitek miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat!” (Ézsaiás 50, 1)

              Nem tudom, megfigyelted-e már, amikor valami rosszat követ el az ember az első ösztönös reakciója a védekezés. Ezt általában úgy próbálja megtenni, hogy másokat okol azért, amit tett, igyekszik másokra hárítani a felelősséget. Ilyenkor az ember ínyére van, hogy magát az áldozat szerepében tüntesse fel. Tulajdonképpen nem is ő a hibás, hanem valaki más, aki kikényszerítette belőle a rosszat, ő csak szenvedő alanya az egésznek.

          Ezt az általános emberi magatartást látjuk érvényesülni a fenti igében is. Az Úr két hasonlatot is használ arra, hogy világossá tegye népe számára, mennyire helytelenül gondolkoznak illetve  téves a kiindulási pontjuk a helyzetük megítélésében. A  fogságban sínylődnek s ahelyett, hogy magukat okolnák emiatt nem átalják az Urat hibáztatni érte. Isten éppen ezért használ  hasonlatokat, hogy megértesse velük óriási tévedésüket. Az ószövetségi nép és Isten között olyan kapcsolat volt, mint a házastársak között. Az Úr volt a férj és népe a felesége. A mózesi törvények értelmében , ha  egy férj  nem kíván többé együtt lenni a feleségével, mert már nem tetszik neki, megúnta őt, akkor köteles neki válólevelet adni, ami a feleség ártatlanságát illetve a férj hibás voltát bizinyította. A szégyen emiatt a férjet terhelte. A másik hasonlat arra az esetre utal, amikor egy ember nem tudta visszafizetni a kölcsönt, gyermekeit volt kénytelen odaadni helyette a hitelezőnek. Ezért mondja az Úr: adtam én nektek válólevelet, eladtalak én benneteket vagyis az én hibámból kerültetek abba a helyzetbe, amelyikben vagytok? Nem én voltam hűtlen hozzátok, hanem ti pártoltatok el tőlem, ti adtátok el magatokat a bűnnek. Inkább jártatok a bűn útján, mint az én utamon. Csakis magatoknak köszönhetitek azt a sok bajt, ami rajtatok van, ne másokat s főleg ne engem okoljatok miatta. Ezzel ugyanis csak méginkább szaporítjátok bűneiteket!

              Az ember megpróbálja magát mindig tisztának feltűntetni mások előtt. Emberek előtt ez sokszor sikerül is. De a hívő nagyon jól tudja, hogy Isten előtt nem ez a járható út. Tudom, nehéz szembesülni bűneinkkel, még nehezebb megvallani őket, de ez az egyetlen út vezet a feloldozáshoz, a szabaduláshoz. Ne másokat okolj a saját hibáidért, ne mondd, hogy Isten fordult el tőled, ő ezt soha nem tenné, hanem inkább fordulj hozzá alázattal s kérd tőle a bocsánatot és  meglátod, jóra fordul az életed! Ámen!

                                                                                                              Szilágyi Balázs,

                                                                                                              Szatmár-Láncos

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 5.

“Közeledjetek hozzám, halljátok meg ezt! Kezdettől fogva nem titokban szóltam, amióta ez történik, itt vagyok! És most elküldött engem az én Uram, az ÚR, és lelkét adta.Így szól az ÚR, a te Megváltód, Izráel Szentje: Én vagyok az ÚR, a te Istened, aki hasznosra tanítalak, és azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.Bárcsak figyeltél volna parancsaimra! Olyan volna békességed, mint a folyóvíz, és igazságod, mint a tenger hullámai.” (Ésa.48,16-18)

Nem Istenhez kell közeledni, a hallgatóságnak, hanem a prófétához, bár az Istenhez való közeledés sem ártana…, sőt!Ézsaiás Isten Lelkével átitatva folyamatosan megtérésre hívja a népet, nem titkos társaságot szervez, mindenki hallhatja szavát. Azért kell közelebb jönni, hogy jobban hallják, hogy jobban értsék, s talán hogy látva az életét még inkább nyomatékot kapjon nem csak azért „papol” mert fizetést kap érte, hanem mert élő kapcsolata van Istennel, és nem teheti, hogy amit látott és hallott Tőle azt ne adja tovább.

Az Úr, aki a Megváltó, azt mondja „Én VAGYOK!”…,vagyok az Úr, vagyok az Isten. A Teremtő Isten, létező valóság nem agyszülemény, nem kitaláció, nem mítosz, nem mese, még ha sokan ezt is gondolják, mondják akkor sem.

Ma ez a Létező Isten úgy keres téged, mint tanító, jó tanácsokkal akar ellátni egész életedre, sőt vezetődként melléd szegődne, hogy soha el ne tévedj, el ne kallódj, el ne vessz. Annyi dolog van, amit nem értünk, nem tudunk, hogy kimondani sem lehet, annyi a lehetőség, hogy elcsússz, eless, hogy már-már lépni vagy állni sincs erőnk nem, hogy megküzdeni a problémákkal.

Az Ige elmondja, hogy vannak mulasztások, és ha korábban figyeltél volna, most nagy áldásod lenne, de nem szemrehányásként szól Isten szava, hanem lehetőségként. Kapaszkodj bele, ne szalaszd el, hogy legyen békéd, mint a folyók s igazságod, mint a tenger.

Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 3.

„Amint megmondtam, véghez is viszem, ahogy elterveztem, meg is cselekszem!” (Ézsaiás 46, 11)

Napi ige: Ézsaiás 46

Isten mindenkor véghezviszi az akaratát. Ugyan ki is állhatna az útjába? Így szól a próféta által a negyedik versben: „Én alkottalak, én hordozlak, én visellek el és én szabadítalak meg”.  Izráel népének emlékeznie kell a régi dolgokra, amelyekben kinyilvánult az Isten mindenek feletti hatalma. Ez az erő az évezredek múltával sem szűnt meg, nem fogyatkozott el. A mi életünkre nézve pedig éppen annyira érvényes, mint az egykori Izráelre.

Úgy tűnik mintha a világban azok a bizonyos gazdag és befolyásos kevesek határoznák meg a dolgok menetét, az emberek sikerét vagy bukását. Ők azok, akik befolyásolják a földi világ eseményeit. Mi viszont jól tudjuk, hogy a világ összes hatalma együttvéve is, eltörpül, szinte semminek látszik a mi Atyánk nagysága mellett. Ő volt az, aki az angyal által azt ígérte Jézus eljövetelekor, hogy „ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Mt. 1,21). Ez a szabadítás meg is történt a Golgotán, pedig akadályozta a Sátán a kísértéseivel, a tanítványok a földhözragadt reményeikkel, a földi hatalom az elvakultságával és még saját emberi mivolta is. Az Ő szavai örökérvényűek: „Amint megmondtam, véghez is viszem, ahogy elterveztem, meg is cselekszem”.

Kedves testvérem, talán úgy érzed, hogy túl sokszor csalódtál már az emberi ígéretekben és emiatt nehezen hiszel azoknak. Az Isten ígéretei mindenkor megvalósulnak, „és az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.” (1 Jn.2,25). Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 2.

„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, holott csak egy cserépedény a többi földi cserép között! Mondhatja-e az anyag a formálójának: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nincs kezet?” (Ézs 45,9)

Olvasandó: Ézs 45

            A serdülőkor egyik jellegzetes magatartása a kacérkodás, mely a hívogatás, de ugyanakkor az ellökés kifejezője. Ebben a korszakban ugyanakkor a tagadás korszaka is bekövetkezik, mellyel együtt jár a kedvtelenség, nyugtalanság, fáradtság, dacosság, hetvenkedés és indulatosság is. Sokszor hallani olyan serdülőkről, akik lázadnak, és a megtiltott, negatív dolgok csábítják, és differens, a megszokottól eltérővé válik a viselkedésük. Sok szülő már megtapasztalta a természetes fejlődés ezen nehézségeit, melyek patologikussá, betegessé is válhatnak.

            Ézsaiás arról számol be, hogy a választott nép is dacol, pereskedik Istennel, s ez a magatartás más, mint az a párbeszéd, melyet Mózes, Jób vagy Jeremiás folytatott Istennel. Ez már „beteges”, pökhendi számonkérésről beszél, amellyel némelyek kétségbe vonják Isten bölcsességét és hatalmát. Sőt, még egy csipetnyi humort és iróniát is megfogalmaz a próféta: olyan ez, mint amikor egy cserépedény számon kérné a fazekason, hogy miért éppen olyan formájúra alakította.

            A választott nép is gyakran „kacérkodott” Istennel: a bajban segítségül hívta, jobb napokon azonban eltávolodott Tőle. Imádkozzunk azért, hogy „serdülőkori hitünk” gyermeki hit legyen, hiszen „ilyeneké a mennyeknek országa”. (Mt 10,13-16) Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. február 1.

„Így szól az ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs Isten!” (Ézs 44,6)

Nincs más Isten. Amikor ezt kimondom, rögtön diszkriminációval vádolhatnak sokan. Pedig a Biblia igazsága határozottan kijelenti ezt.

Egy ősi legenda szerint egy férfi egyszer eltévedt vándorlásai közben, és futóhomokos talajra került.

Konfucius meglátta a férfi nyomorúságát, és így szólt: „Nyilvánvaló, hogy az embernek el kell kerülnie az ilyen helyeket.”

Ezután Buddha vizsgálta meg a helyzetet, és ő azt mondta: „Ennek az embernek a szerencsétlensége legyen példa a többiek számára!”

Aztán arra járt Mohamed, és azt mondta a süllyedő embernek: „Ó, jaj, ez Isten akarata!”

Végül Jézus jelent meg a színen, és így szólt: „Fogd meg a kezem, testvérem! Megmentelek”.

Az előző rendszerben, ha kimondták azt, hogy Isten, mindenki arra gondolt, aki Jézus Krisztusban megjelent a világon. Most azonban rengeteg variációt kapunk erre a kijelentésre. Ebben a „szellemi-lelki lecsóban” amit ma tapasztalhatunk a világban, fel tudjuk e fedezni az egyedül igaz Istent, aki tényleg tud segíteni?

Ő az első és az utolsó. Ő volt ott születésed pillanatában, és egyedül Ő lesz ott halálod pillanatában is. És Ő töltheti be, teheti teljessé életedet! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2016. január 29.

“Ne félj,férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítelek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje” (Ésaiás 41: 14).

Isten mértéke más, mint az emberé.Az ember fel szokta mérni erejét, lehetőségét, figyelembe veszi a körülményeket és ezektől teszi függővé az eredményt, azt mondja: ennyi lehetséges, a többit nem birom el.
A választott nép erejében és  létszámában gyenge, mégis az Isten segítségével a legnagyobb dolgokra képes. Mózes idejében ki tud szabadulni a fogságból, a névtelene pásztorfiú le tudja győzni Góliátoit, a gyermek-Jézus születésekor meginog Heródes trónja, Pál gyengeségével dicsekszik, de ki tudja mondani ezt is:”Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít”.
Ésaiás ajkán a “férgecske” kifejezés nem sértés. A féreg, ha beleköltözik a fába, meg tudja semmisíteni az egész fát. A fertőző betegségek szabad szemmel láthatatlan bacilusokkal terjednek, veszélybe sodorhatják az egész emberiséget.
Pozitív értelemben a  kicsi kovász megéleszti az egész tésztát.
A kicsik, semmik, névtelenek,  elnyomottak, kisemmizettek, jogfosztottak, félretaszítottak, akikre nem számítanak, azok is drágák, értékesek az Úr előtt, fel is használhatja Őket Isten.
Neveden szólít az Isten,
kinek becsülete nincsen,
benned erejét megmutatja,
te is lehetsz megváltottja.
Ámen.
Fodor Lajos
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare