Archive for the Category » Napi Ige «

Velünk az Isten – 2016. szeptember 25.

 „Mostan azért parancsoljátok meg, hogy akadályozzák meg a férfiakat, a város ne építtessék addig, míg tőlem parancsolat nem jövend;” (Ezsdrás 4, 21)

Egy különleges történet, ugyanakkor egy különleges könyv is áll előttünk. A fenti igeszakaszunk arról tanúskodik, hogy megakadályozzák az Úr házának építését. Úgy tűnik, hogy megakadályozták, de a későbbiekben látni fogjuk, ha olvassuk a következő fejezetet, hogy folytatódik az építés.

Ma sincs ez másképp. Hányszor van az, hogy támadás éri az Úr gyermekeit és megakadályozzák, hogy terjedjen az Ige. Tudnunk kell azonban, hogy az előrehaladást az Úr házának dicsőséges növekedését senki sem állíthatja meg. Az Úr nem hagyja az Övéit. Csak gondoljuk vissza a múltba, akkor sem volt könnyű dolguk az embereknek, de mégis erőt ad és adott az Isten az őt követőinek.

Hadd legyen tanulság mai igeszakaszunk számunkra, és így induljunk, hogy „ha Isten velünk kicsoda ellenünk” és ha így megyünk előre akkor jöhetnek próbák, mi  akkor is bízzunk az Úrban, és ha akadályoztatva is vagyunk menjünk előre ahogy egyik énekünk mondja: Testvérek menjünk bátran.. (480 ének)

Bízzunk az Úrban, aki vezet és oltalmaz minket! Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 24.

„Mikor pedig meghallák Júda és Benjámin ellenségei, hogy akik a fogságból visszatértek, templomot építenek az Úrnak, Izráel Istenének: Menének Zorobábelhez és a családfőkhöz, s mondának nékik: Hadd építsünk együtt veletek, mert miképpen ti, úgy mi is a ti Isteneteket keressük s néki áldozunk Esárhaddon, Assiria királyának idejétől fogva, aki ide hozott fel minket! És monda nékik Zorobábel és Jésua és Izráel családainak többi fői: Nem veletek együtt kell nékünk házat építeni a mi Istenünknek, hanem mi magunk fogunk építeni az Úrnak, Izráel Istenének, amiképpen megparancsolta nékünk a király, Círus, Persia királya. És igyekezék e tartomány népe megkötni Júda népének kezeit és elrémíteni azt az építéstől. És felbérelni ellene tanácsosokat, hogy semmivé tegyék szándékát Círusnak, Persia királyának egész idejében, Dárius persa király uralkodásáig. És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának kezdetén, vádolást írának Júda és Jeruzsálem lakói ellen.” (Ezsdrás 4,1-6)

Gyűlölködés

     A fogságból hazatértek és a samáriai telepesek közötti ellenségeskedés akkor mélyült el igazán, amikor a romokban heverő templom és Jeruzsálem újjáépítésében való részvételből a júdeai zsidók kizárták a samáriaiakat. A zsidók a másságuk miatt utálták és megvetették a samaritánusokat, azok pedig évszázadokon keresztül a zsidók  ellenségei oldalán álltak. A Krisztus előtt több mint félezer évvel kezdődő perpatvar Jézus korában is olyan nagy volt, hogy zsidó ember elkerülte  Samáriát, ha pedig mégis bátorkodott keresztül menni a tartományon, a samaritánusok meglesték és bántalmazták a zsidó átutazókat.

Krisztusi út

      Sokat gondolkoztam az Igén és kezdett előttem körvonalazódni, hogy nekem nem  feladatom részletekbe menően ismertetni  a nézeteltérés okait, de kötelességem rávilágítani, hogy fél ezer évvel az ellenségeskedés kirobbanása után Krisztus mire tanítja az embereket, milyen példát mutat samaritánus kérdésben tanítványainak . Krisztus keresztül megy Samárián, sőt beszélgetést kezdeményez a férjeket emésztő samaritánus asszonnyal, akinek az élet vizét kínálja. Megváltó Urunk példázatában az irgalmasságra induló samaritánus tettét követendő példaként állítja a saját tökéletességébe belepusztuló farizeusság elé. Jézus megfeddi tanítványait – akik az őket be nem fogadó samáriai falura égi tüzet kérnének – mondván, hogy nem tudjátok minémü lélek lakik bennetek.

Eredmény

     Mivel „elmaradt” az égi tűz, Filep több vagy kevesebb eredménnyel, de hirdethette a megfeszített Krisztust Samáriában. Ha a mai nemzetiségek közötti tűzszítás és kölcsönös kiutálás, vádaskodás elmaradna, több-kevesebb eredménnyel, de a megbékélés felé tartana a világ. Adja Isten, hogy így legyen. Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 23.

“…a nép nem tudja vala megkülönböztetni az örömben való kiáltást a nép siralmának szavától” (Ezsdrás 3: 13).

Magyar népünk azt tartja, hogy két oka van a sírásra: az öröm és a bánat. Mivel minden napnak megvan a maga kis és nagy öröme, kis és nagy bánata, síró nemzetté lettünk. Siratjuk a múltat, sírunk a kilátástalan jövendő miatt.
 Unokáim gyakran kérdezik egy-egy megható jelenet után: “Tata, te miért sírsz?” Magyarázatként ilyenkor azt mondom, amit érzek: “A meghatódottság miatt”. Idősebb korban érzékenyebbé válunk.
A választott nép, visszatérve a fogságból annak lát neki legelőször, ami hiányzott életéből: újra akarja építeni Jeruzsálemben a templomot. Megteszi az első lépést, kiválasztja a munkálatokért felelősöket,  leteszi a templom alapkövét. Ezt látva kezd el a nép sírni, az idősek bizonyára azért, mert láthatták a régi templom romjait, ók a régiek felett keseregtek, másokat az öröm fakasztott könnyekre, nem lehetett tudni, kinek, miért peregnek a könnyei, ki, miért kiált az ő Istenéhez, egy- behangzóan sírtak.
Az Isten Fia, miután bevonul Jeruzsálembe, el kezd sírni a szent város felett, előre látja ennek a városnak a későbbi sorsát és azt a következtetést vonja le, hogy a város azért fog elpusztulni, mert megöli a prófétákat.
Ezsdrás korában az újra kezdésről van szó. Mindent előlről kell kezdeni. Hiába vannak tapasztalatok, ha az Úr nem építi az ő házát, hiába fáradoznak annak építői, vallja a zsoltáros.
 Az első lépéseknél, amelyeket megteszel Isten és a köz javára, hívd segítségül a te Uradat, és akkor nem lesz okod sírni, mert az a reménység éltet, hogy Ő megáldja a legjobbra való törekvésedet.
Sírni nincs okod.
Ha másként gondolod,
peregnek könnyeid
hiába valóan,
megváltó Krisztusod
elsiratja sorsodat. Ámen.
Fodor Lajos
Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 21.

“Amikor pedig megérkeztek az ÚR házához, amely Jeruzsálemben van, a családfők közül némelyek önkéntes adományokat adtak Isten házára, hogy fölépüljön a régi helyén. Tehetségük szerint adtak az építés költségére aranyban hatvanegyezer drachmát s ezüstben ötezer minát és száz papi ruhát.” (Ezsdrás 2, 68-69)

Napi ige: Ezsdrás 2, 36-70

Állítólag a hívő embernek a zsebe tér meg utoljára. Valószínűleg ennek a megállapításnak is megvan  a tapasztalati háttere. Én úgy gondolom, hogy az ember arra áldoz a legszívesebben, amit igazán szeret. A nagyétkű az ételre, az iszákos az italra, a divatfüggő a ruhákra és különböző kiegészítőkre költ a legtöbbet. Ez csak néhány érzékletes példa arról, amit Jézus így fejez ki: „Mert ahol a ti kincsetek, ott lesz a ti szívetek is” (Lk. 12,34). A fogságból hazaérkező népnek szívügye volt az Isten háza. Kincsként gondoltak rá, hiszen mikor még otthonuk sem volt, épphogy csak megérkeztek az elpusztult földre, Isten háza volt az első és fő gondjuk. Jó lenne itt arról szólni, hogy milyen példás összefogásról tett tanúbizonyságot a nép, de nem lehet. Az ige szerint csak „némelyek” adakoztak önként a templomra. Ez arra enged következtetni, hogy voltak olyan hazatérők is, akik a személyes dolgaikat az Isten ügye elé helyezték. Nem volt bennük Isten iránti hála azért, hogy hazatérhettek. Ez a hálátlanság gyakran ránk is jellemző. Elfelejtjük, hogy mindent Istentől kapunk és neki köszönhetjük még azokat a tálentumainkat is, amelyekre úgy gondolunk, mint saját erőfeszítéseink eredményeire. Helyezzük Istent a személyes érdekeink elé és megtapasztaljuk, hogy így minden a helyére kerül. Ámen!

Erdei-Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 20.

Olvasandó: Ezsdrás 2,1-35

„A Júda tartományába valók közül ezek azok, akik eljöttek a száműzetés rabságából, akiket Nebukadneccar, Babilónia királya fogolyként vitetett Babilóniába, és most visszatértek Jeruzsálembe és Júdába, mindenki a maga városába. Zerubbábellel jöttek: Jésúa, Nehemjá, Szerájá, Reélájá, Mordokaj, Bilsán, Miszpár, Bigvaj, Rehúm és Baaná. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint: Parós fiai: kétezer-százhetvenkettő….” (Ezsdrás 2,1-3)

Izráel népe hazatérhet. Eljött a több évtizedes fogság idejének lejárta, és Isten kegyelméből a maradéknak lehetősége van visszatérni a „maga városába,” azaz a szülőföld legszűkebb területére, amely mindenki számára a legkedvesebb. Júda tartományának legegyszerűbb hazatérő tagjai csak hallomásból és az ősök elmeséleseiből szereztek némi ismeretet az elődök szülőföldjéről, de számukra ez elegendő, hogy az idegen „tejjel-mézzel” folyó Kánaánnak tűnő idegenséget elhagyják. Sokat számára ez nem volt természetes, inkább Babilonban építettek otthont, szolgálva az idegent, fogyasztva annak kenyerét az akkori „civilizált rabságban”, távol Istentől, templomtól, hazától. Világunkban egyesek szándékosan választják ezt a rabságot, nincs szükség a modern Nabikadneccarok vagy Círusok leigázására, hiszen sokan új hazát választanak önszátukból, vállalva egy jobbnak tűnő munkahely éhbérét. A mai kijelölt igeszakasz felsoroltjai és hozzátartozóik nem csak az otthon utáni vágy indittatásából, hanem Isten keresésének céljából térnek vissza. Őket nem éreklik a romokban heverő városok, a helyükre beköltözött idegen népek tagjai, a munka, a kezdetleges kihívások, mert tudják, hogy Istennel minden lehetséges. Az ő neveiket nem csak krónikás, hanem Isten is följegyezte a maga aranykönyvébe. Akik pedig Babilonban maradtak, azoknak sorsáról névszerint keveset említ a történelem. Én hiszem, ha naponta „visszatérünk” Istenhez, akkor igazán az ő népéhez tartozunk, és nem életünk körülményeire, az olykor pusztának tűnő kietlenségre, hanem abban a helyzetben is csakis a mi Urunkra tudunk tekinteni, és segítséget várni. Ő hazavezette népet, és gazdagon megáldotta. Áldása ma sincs távol. Indulj!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 18.

“Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, mint ahogy jó dolga van lelkednek. Mert nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, mint ahogy te igazságban jársz. (3 János 1-3)

Nap mint nap több- kevesebb emberrel érintkezünk és ez magával hozza azt a tényt, hogy különböző emberi viselkedések szemtanui vagyunk. Naponta lehetőségünk van pozitív illetve negatív példákat látni egyaránt, követendő és elutasítandó magatartásformákat.  Akarva nem akarva ezek hatása alá kerül az ember, de egyáltalán nem mindegy, mit építünk be az életünkbe.

A Presbiter (János apostol?) levelet ír Gájusznak, egy másik testvérnek az Úrban. Az első dolog, amit nagyon fontosnak tart megemlíteni az az, hogy szeretete Gájusz iránt kétségbevonhatatlan és igaz. Szeretni csakis így érdemes: igazán, tiszta szívből.A Krisztusból táplálkozó szeretet már csak ilyen: nem számító, nem érdekek mentén mozog, hanem önzetlen és nincs semmilyen hátsó szándéka. Ismered-e ezt a szeretetet? Gyakorlod is ?

És akit igazán szeret az ember, annak mindig csak jót kíván. A Presbiter nem részletezi, hanem úgy általában kíván jót szeretett barátjának, Gájusznak. Azt  kívánja, mindenben legyen olyan jó dolga, olyan egészséges, mint amilyen jó dolga van a lelkének. Fontosak a földi javak, az ember testi egészsége, de ezeken felül sokkal fontosabb az ember lelkének az állapota. A Gájusz lelkével minden a legnagyobb rendben van, bizonyíték erre mindaz, amit a Presbiter hallott róla. Csupa pozitív, örvendetes dolog, követendő példa mindenki számára. Rólad mit tudnának elmondani ismerőseid?

Egy ember örül annak, amit egy másik ember felől hall. Ha Krisztusban igazán testvérednek tartod a másik embert (amennyiben keresztyén), akkor egészen természetes, hogy az ő öröme a te örömed is, bánata a te bánatod is.

Így érzel te is ? Ha igen, akkor biztos lehetsz benne, hogy van valaki, abban a közösségben, ha úgy tetszik gyülekezetben, ahova tartozol, aki miattad

vágyik a közös együttlétre. Bárcsak minél több Gájusz és Presbiter lenne gyülekezeteinkben ! Légy te is olyan, mint ők! Ámen.

Szilágyi Balázs,

                                                                         Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 16.

“Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért, értem is, hogy adassék nekem szó, ha megnyitom számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelyért követségben járok láncok között, hogy bátran hirdessem, amint kell.” (Ef. 6.18-20)

            Miután felkészültetek a harcra az imádságról se feledkezzetek meg, mondja Pál. Sőt nem is csak úgy immel-ámmal, „minden alkalommal, minden imádsággal”. No erről valaki, valahol azt mondotta volt: Úgy gondolkozz, dolgozz, küzdj mintha minden csak tőled függne és úgy imádkozz, mintha mindent Istentől várnál.

            Pál azt mondja: „értem is” nem csak, az a lényeg hogy az emberért, mert hogy az ember szereti, ha kiderül valaki megemlékezik róla imádságaiban, hanem hogy atyafiak imádságban hordozzák a pásztort, a prédikátort, de legfőképp annak munkáját, ami a gyülekezet építése Isten igéje által.

            Harmad éves teológus voltam, exmitusés Nyirsiden prédikáltam a János Jelenések 12 alapján hirdettem az Igét, és nem is akárhogyan. Minden gondolat jó volt, minden hangsúly helyére került, láttam értik és élvezik a hívek. Templomozás végén oda jött hozzám Ágnes néniaki minden alkalmon részt vett s elmondta: Mikor a tiszteletes úr, elkezdte olvasni az igét, – rögtön ráismertem s tudtam ez egy nehéz igeszakasz -akkor elkezdtem imádkozni, hogy Isten Szentlelke adjon bölcsességet és szavakat, hogy a tiszteletes úr okosan tudjon beszélni, hogy a gyülekezet épüljön általa.És Isten meghallgatta az Imádságomat, köszönöm!

Máig se tudom nekem köszönte-e meg a jó prédikációt, vagy Istennek, hogy meghallgatta az imádságát, de jól esett a tudat, hogy vannak, akik szívükön viselik, s imádságban hordozzák az igehirdetőt és szolgálatát, engem. „…legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért, értem is” Ámen.

 Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 15.

„…mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek.” (Ef 6,7)

Az elmúlt rendszerben egy lelkész került be politikai fogolykén a börtönbe. A börtönőrök rendkívül élvezték azt a helyzetet, hogy egy papnak parancsolhatnak. Jött is az utasítás: Mosd fel a folyosót! Ekkor már a fogolytársak gúnyának is kitették a lelkészt, de ő alázatosan fogta a felmosót és a pribékek legnagyobb csodálkozására nem egyszer, hanem kétszer is felmosta a padlót. Mikor ezt számon kérték tőle, ő csak ennyit válaszolt: Én nem a maguk parancsára cselekedtem, hanem Jézus buzdítására. Ő pedig azt mondta: „Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is. És aki el akarja perelni tőled a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is. És aki téged egy mérföldre kényszerít, menj vele kettőre.” (Mt 5,39-41) És, ha egyszer kérik, hogy felmosd a padlót, most fel kétszer. Nekem nem maguk, hanem Jézus parancsol.

Pál apostol arra kéri az efézusi gyülekezetben lévő szolgákat, hogy ne uruk parancsára tanúsítsanak engedelmességet, hanem Jézusért, mert az Ő szolgái ők.

Vajon mi is ilyen szabály szerint dolgozunk? Vagy úgy, hogy csak addig fogjuk a munkaeszközt, míg lát a főnök. A mi Főnökünk mindig lát, de ugyanakkor mindig velünk is van, támogat, erősít, bátorít, felüdít most is.

Ámen.

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 13.

Az asszonyok engedelmeskedjenek saját férjüknek, mint az Úrnak…Ti, férfiak, szeressétek feleségeteket, mint Krisztus is szerette az egyházat” Ef 5,21.25.

Olvasandó: Ef 5,21-33

A családterápia alkalmával a házaspárok krízisében segítséget nyújthat nemcsak a szakember, hanem annak javaslatára a gyermek(ek), szülő(k) és rokon(ok) is. Pál apostol szerint is az emberi kapcsolatokban – férj-feleség, szülő-gyermek, rabszolga-úr, stb. – részt kell vegyen egy harmadik félnek – Krisztusnak. Ő az, aki teljessé, harmonikusabbá és „hármas fonállá” (Péld 4,12) szövi a házasságot.
A teremtés hajnalán a férfi mintha nem lenne lelkileg elég erős ahhoz, hogy magányos létezését elviselje, ezért az első „mélyaltatásos műtét” eredménye az oldalbordából formált asszony, aki mint társ lesz mellette. Jogosan tevődött fel a társadalomtudományok talaján a kérdés: vajon a nő a férfi gyengeségéből és magányából született?
Pál arra inti olvasóit, hogy Krisztus lelkületével viseljék magukat a házasfelek. A házasságban ne csak feleséget vagy férjet lássanak a felek, hanem azt a társat, akit az Isten rendelt melléjük, és akit Ő adott ajándékba. Él egy mondás, mely szerint a férj arca elárulja, hogy milyen a felesége, és a feleség arcáról ráismerhetünk arra, hogy milyen a férje. De a kérdés az, hogy egymásra tekintve ráismerünk-e Istenre?
Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Velünk az Isten – 2016. szeptember 9.

„Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint.” (Efézus 4, 23)

Egy-egy kellemes fürdőzési nap után szoktuk mondani, hogy úgy érezzük magunkat, mintha újjá születtünk volna. Jó volt a nagy hajrában egy kicsit kikapcsolódni, megmozgatni elbágyadt izmainkat, megtelni napsugárral, csontjainkban is érezni a gyógyvíz hatását, derekunk fájását enyhíteni. Másnap nagyobb kedvvel fogtunk neki a munkának.
Pál apostol ebben az igeszakaszban (Efézus 4,17-32) óvja övéit attól, ami veszélybe sodorja krisztusi (keresztyén) mivoltunkat. Ki vagyunk téve valamennyien a pogányos magatartásnak, sodródunk mind szóban, mind cselekedetben az árral, így mondjuk: olyan vagyok, mint mások, nem akarok kitűnni a közösségben, jó nekem így, hagyjanak nekem békét. Eltespedünk. Olyanokká leszünk, mint a bivaly, a hűsítő pocsolyában érezzük jól magunkat. Nem szeretjük a változást, megszokás szerint élünk.
Isten az ő egyszülött Fián keresztül meg akar változtatni bennünket. Tanítást és példát adott erre, amikor éppen a másságot, az igaz Isten tiszteletét hangsúlyozta, ennek módozataira hívta fel a figyelmet. Mindig vissza Hozzá, mindig vissza az igazsághoz, mindig vissza az Istenhez. Felfogásban, észben is lehet megújulni. Lehet, még nem látod a célt, lehetséges, csak tengeted életedet, élsz egyik napról a másikra, vegetálsz. Égető kérdések megoldása előtt tanácsolják a halasztást. Aludjunk rá egyet, vagy a döntést odázzuk el, mondják oly sokszor. Mi azt mondjuk: nagy döntések előtt, imádkozz, kérd ki az Úr véleményét, kérj Tőle bölcsességet gondjaid megoldására. Kinyílik előtted elébb egy ablak, majd egy ajtó, amelyen át tudsz jutni. Teljesen másként látod dolgaidat, más lesz a felfogásod is az életről, annak örömeiről és buktatóiról- és nem tévedsz el.

Életedben az igaz mérce
Istennek szent Igéje,
ehhez igazítsd magad,
s így biztonságban maradsz. Ámen.

Fodor Lajos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare