Kezdőlap / Prédikációk

Prédikációk

KENYÉR – munka, Ige, közösség, megváltás

“In hoc signo vinces!” – E jelben győzni fogsz! Nagy Konstantin császár Maxentius ellen vívott harcában egy keresztet látott e felirattal. Legyőzte Maxentiust, majd megadta az Egyház szabadságát. Jártunkban-keltünkben a kereszten kívül más keresztyén szimbólumokat is felfedezhetünk. Az utóbbi hetekben, ...

Olvassa tovább »

Istenképünk

Az alábbiakban a szatmári, pontosabban szatmárpálfalvai származású Vajas Petra exmisszus-gyakornak  lelkipásztor bemutatkozó igehirdetését olvashatják, amit Makón mondott el ma a mai Ige alapján. Lekció: 2Móz 34, 1-9 Alapige: 2Móz 34,6 Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, ...

Olvassa tovább »

Jób (17)

“Vajon nem szolgasors-e az ember élete a földön, és napjai nem olyanok-e, mint a béresé? Ahogy a szolga az árnyék után vágyik, és ahogy a béres a bérét reméli, úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságos éjszakák jutottak nekem. Ha ...

Olvassa tovább »

Jób (16)

„Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok!Tekintsetek rám végre, ...

Olvassa tovább »

Jób (15)

„A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét. Atyámfiai hűtlenül elhagytak, mint a patak, amint túláradnak medrükön a patakok, amelyek szennyesek a jégtől, amelyekben olvadt hó hömpölyög. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig kiszáradnak. ...

Olvassa tovább »

Jób (14)

“Jób pedig felele, és monda: Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba! Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; * azért balgatagok az én szavaim. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, ...

Olvassa tovább »

Jób (13)

“Kiálts csak! Van-e, aki felelne neked? A szentek közül melyikhez fordulsz? Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig a buzgóság veszíti el. Láttam, hogy egy bolond gyökeret eresztett, de nagy hamar átkozott lett szép hajlékában. Távol van fiaitól ...

Olvassa tovább »

Jób (12)

“Egy szó lopódzott hozzám, de csak valami nesz ütötte meg abból a fülemet, éjjeli látomásokon való töprengések között, amikor mély álom fogja el az embereket. Félelem szállt rám és rettegés, reszketett minden csontom. Szellem suhant el előttem, és testemen a ...

Olvassa tovább »

Jób (11)

“Megszólalt erre a témáni Elifáz, és ezt mondta: Zokon veszed-e, ha szólni próbálok hozzád? De hát ki bírná itt türtőztetni magát a beszédben? Íme, sokakat oktattál, és a megfáradt kezeket megerősítetted. A tántorgót talpra állította a beszéded, és a remegő ...

Olvassa tovább »

Jób (10)

“Miért is ad Isten világosságot a nyomorultnak, és életet a keseredett szívűeknek, akik a halált várják, de nem jön az, pedig szorgalmasabban keresik, mint az elrejtett kincset, akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, amikor megtalálják a koporsót; vagy a férfinak, aki ...

Olvassa tovább »

Jób (9)

 „Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem? Miért is vettek ölbe, és emlőkre, hogy szopjak? Akkor most feküdnék, és élvezném a békét, aludhatnék, és nyugalmam volna a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat ...

Olvassa tovább »

Jób (8)

“Ezután megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját. Ezt mondta Jób: Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták, fiú fogantatott. Legyen sötét az a nap, ne törődjék azzal Isten ott fent, fényesség ...

Olvassa tovább »

Jób (7)

“Mikor pedig Jób három barátja meghallotta mindazt a nyomorúságot, amely rajta esett, eljött mindegyik a lakhelyéről: a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár. Elhatározták, hogy együtt elmennek hozzá, hogy bánkódjanak vele, és vigasztalják őt. Amint távolról megpillantották, ...

Olvassa tovább »

Jób (6)

“Ő azonban azt felelte: Úgy beszélsz, mint egy bolond. Ha már a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e a rosszat is elfogadnunk? Mindezekben sem vétkezett Jób az ajkával.” (Jób 2,10) „Ha már a jót elfogadtuk Istentől, nem kell-e a rosszat is ...

Olvassa tovább »

Meglátod Isten dicsőségét

A címbeli kijelentés (Jn.11,40) Lázár sírjánál hangzott el Krisztus Jézus ajkáról. A halál már négy nappal azelőtt beállt. Előbb hosszabb betegség utalt a végzetes eseményre. A család vesztesége elkerülhetetlenné lett, a testvérek hármas egysége megbomlott. Betánia közössége megfogyatkozott, és Jézus ...

Olvassa tovább »