Fodor Lajos: Isten áldozata

A  gazdád rád bízta

a szőlőskertet,

ám részesülni akar

a termésben.

 

Te akarhatsz többet még,

a  termést elébb,

majd  az egész kertet,

hogy a tulajdonos te légy.

 

Közben, a nagy türelemben

a gazda szolgáit vesztette,

az lett a legnagyobb tette,

hogy saját fiát adta keresztre,

érted is, ki megraboltad.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Beszámoló a nemzetközi műveltségi vetélkedőről

2014. április 11 – 12. között immár tizenötödik alkalommal került megrendezésre a Bocskai István Műveltségi Vetélkedő a Pest megyei Halásztelkén. Mint minden évben, a Szatmárnémeti Református Gimnázium ez alkalommal is meghívást kapott a rangos eseményre. Természetesen nagy örömmel tettünk eleget a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központ felkérésének, és egy háromtagú csapattal beneveztünk a vetélkedőre. A csapattagok Ivanov Annamária XII.B., Moroz Lóránd X.C.és Pop Titusz XI.B. osztályos tanulók voltak. A csapatot Póti Eduárd – János történelemtanár vezette. A vetélkedőre összesen 14 kárpát-medencei csapat nevezett be Kézdivásárhelytől Nagyberegen keresztül Pápáig.

Nem kis feladat egy ilyen jellegű vetélkedőre felkészülni, hiszen a diákoknak nem csak egy tantárgyból kell tanulniuk, ha jó teljesítményt szeretnének elérni. Az idei évben a vetélkedő témája a dualizmus kora volt (1867 – 1920), a vetélkedő anyaga pedig magába foglalta a tárgyalt időszak történelmét, egyháztörténelmét, művelődéstörténetét (irodalom, zene, festészet, építészet, filmművészet témakörökben), földrajzát, politikai földrajzát, illetve a matematika, kémia, fizika és biológia történetét, jeles alakjait és azok munkásságát. Plusz feladatként a csapatoknak egy ötperces bemutatóval is készülniük kellett a versenyre. A Refi csapata a XIX. század végének divatjáról tartott rövid és humoros előadást.

Maga a vetélkedő a hagyományokhoz híven kétnapos volt: péntek délután ügyességi vetélkedőn vettek részt a csapatok az Oktatási Központ műfüves pályáján, majd ezt követően szabadtéri íjászatban bizonyíthatták rátermettségüket a résztvevők. Kellemesen elfáradva érkeztünk az esti megnyitóra, melynek hangulatát ünnepélyes díszvacsora tette nemcsak oldottá és kellemessé, de felejthetetlenné is. Ezt követően a kísérőtanárok tanácskozására került sor az iskola könyvtárában, ahol kölcsönösen beszámoltunk az eltelt év eseményeiről, együtt örülve a sikereknek és együtt gondolkodva az intézményeket érintő problémák megoldásán.

A vetélkedő második fordulójára szombat délelőtt került sor. A csapatoknak mintegy négy óra állt rendelkezésére a sorban kiosztott tizenhat feladatlap megoldására és bemutatóik megtartására. A feladatok nem voltak egyszerűek, de egy nemzetközi szintű vetélkedőn ez teljesen természetes. Ebéd után került sor az eredményhirdetésre és díjkiosztásra. A Szatmárnémeti Református Gimnázium csapata 151,5 pontot ért el, s ezzel a középmezőnyben sikerült zárni a versenyt. Diákjaink a legjobb teljesítményt fizikából, matematikából, művészettörténetből, földrajzból és történelemből nyújtották.

Ezzel azonban még nem ért véget a program. Délután budapesti városnézésre vittek minket a szervezők. Meglátogattuk a felújított Parlament épületét. Felemelő érzés volt megtudni, hogy a közismert „Országház” megnevezés helyett egyre többen és mind gyakrabban „Nemzetház”-ként emlegetik az épületet, ezzel is erősítve azt a gondolatot, hogy mi, magyarok összetartozunk, bárhol is éljünk a világban.

E gondolattal feltarisznyázva indultunk vissza Szatmárnémetibe azzal az elhatározással, hogy jövőre ismét részt veszünk a vetélkedőn, és még jobb eredménnyel térünk majd haza.

Beszámolónk végén szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra a versenyen való részvételt. Köszönet illeti mindenek előtt a Halásztelki Bocskai István Reformárus Oktatási Központ vezetőségét és munkaközösségét a szervezésért és meghívásért, a Szatmári Református Egyházmegye Esperesi Hivatalát és a Szatmárnémeti Református Gimnáziumot az anyagi támogatásért, és végül, de nem utolsó sorban Loncsák Julianna, Papp Piroska, Higyed Gyöngyi, Székely Tünde, Lovász Erzsébet, Boga Ferenc és Czibere Zoltán szaktanárokat a felkészítésért.

Kategória: Refi  Szóljon hozzá

Húsvéti Harangszó

Új arculattal jelenik meg ettől az évtől a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapja, a Harangszó. A lap széles látókörben tudósít nem csak arról, hogy mi történik az Egyházban, hanem arról is, hogy mi történik az Egyházzal a világban.

A hitvalló keresztyén református ember szellemi és társadalmi mozgásbiztonságát segítik azok az állandó rovatok, amelyekkel kéthetente jelentkezik a lap.

Az igemagyarázatok és a lelki önvizsgálatra szólító gondolatok mellett a református hitvalló öntudatot erősítő teológiai témájú írások is megjelennek a lapban, egyszerű, érthető és érdekfeszítő stílusban. A református egyházban és a nagyvilágban élő keresztyénségben történő eseményekről szóló tudósítások a keresztyén tájékozottságot, az évfordulók, egyháztörténeti érdekességek pedig a művelődést szolgálják.

Minden lapszámban külön oldal foglalkozik a családi élet megannyi problémájával és kérdésével, de külön oldala van a gyerekeknek is, ahol a mindennapi élet apró-cseprő dolgairól szóló tanulságos történetek mellett kézimunka és rejtvény is várja őket. Természetesen nem hiányozhat a lapból az egészséges egyházi humor sem.

A húsvéti ünnepi számban a következő anyagokkal jelenik meg a lap: Húsvéti hitvallás a kereszten, Miért van több időpontja a Húsvétnak, Kik voltak a farizeusok és a szadduceusok,  Hogyan alakult ki az újszövetségi kánon, Az ünnep megszentelése a családban, Férfi és női szerep az ünneplő családban, Gyermekrovat, Épül az első keresztyén templom Szaud Arábiában, Muzulmánok Bécsben, Hírek, Évfordulók. A gyülekezeti lap a lelkipásztori hivatalokban vásárolható meg!

ÜNNEPEINK: IDŐ-TAGOLÓ ÉLETTENGELYEK, A HÉTKÖZNAPOK SZÍVVERÉSEI

„Töltsd be az ünnepet lélekkel, lelkedet pedig az ünneppel!”

Dr. Békefy Lajos

Ne adjuk fel se ünnepeinket, se „ákácainkat”!

Tudunk-e még mi, magyarok ünnepelni? Szinte már alig merem ezt kérdezni: és keresztyén módon is tudunk ünnepelni? Vagy ugyanolyan ellentmondások között élünk, mint Európa nyugati fele? Ahol a nagy keresztyén ünnepek inkább a síparadicsomokról vagy a távoli romantikus kis tengerszigeti élvezetekről szólnak?  A reformáció egyik svájci fővárosában karácsony másnapján több teraszos kávézó volt nyitva, mint amennyi templom, s a muzulmánoktól megtöltött teraszokon a keleti muzsika szinte elnyomta egy-egy templom halk, csaknem bocsánatkérő kondulását. Szóval: tud-e még Európa, tudunk-e még mi magyarok ünnepelni?

Persze, változnak az ünneplés szokásai, de hogy keresztyén gyökereiről és ünnepei tartalmáról ennyire leszokjon kontinensünk népességének jó része? Lehet-e még valamit visszahozni az ünnepek csendjéből, mélységéből, lelket-testet együtt feltöltő erejéből? Úgy tűnik, végzetes mulasztás lenne, ha nem sikerülne… Mint ahogyan végzetes mulasztás lenne az akácok „eurokonform” feladása, s az akácos utak, mézek, édes illatok, dalaink és verseink „ákácos” hungarikumának önkéntes feladása. Ami nem sikerült keleti urainknak, az most ne sikerüljön más tekintetben nyugati „manipulálóinknak” se!

Idő-tagoló élettengelyünkre vigyázzunk

Vagy már csak szokások maradtak az ünnepekből? Vagy az újabb és újabb ünnepi technikai, akciós meglepetések szédületében él világunk, s a hétköznapi „shoppingos”, bevásárlóközponti pogány reklámvillogás után szürke unalomfelhőkként telepednek rá a ma emberére a piros betűs napok?  Mi kellene ahhoz, hogy ez ne így alakuljon? Mi hiányzik, hogyan és mit kellene másként csinálni? Vagy minden jó úgy, ahogyan van? Nem hogy az egyházi tartalmát, de ünneptörténeti, kultúrtörténeti jelentőségét sem ismerik már sokan egy-egy ünnepnek. S ez nem a tudatlanok „bűne”, hanem azoké, akik ebben a tudatlanságban akarnak milliókat benne tartani, s csak a vásárlás csőlátására kárhoztatni! Mondjuk ki végre: a keresztyénségtől így elszakítani, tápláló gyökerünkről leszárítani. Mert vannak ma is ilyen ünneprontók. Nem is kevesen, és bizony nagyon is erősek, befolyásosak.
Hovatovább már a színes és sokféle népszokást is egyre gyorsabban elpusztítja a konzum-moloch, e csillapíthatatlan éhségű piaci bálvány, az elektronikus nyuszik és egyéb „szenzációk” bűvös és bűvölő világa.

Jóllehet vannak szép és eredményes ellenmozgások is, népművészeti hagyományok felelevenítésével, közös családi programokkal. Ám ki gondol még arra, hogy miért is van vasárnap? Hogy az a Feltámadott Jézusra emlékezés idő-tagoló ünnepi tengelye a szürke hétköznapok között. Kinek jut manapság eszébe, hogy isteni tervezés van csaknem minden jelentős ünnepünk mögött. S ki kérdez rá: mi is volt a Tervező szándéka egy-egy ünneppel? Ki a felelős tehát az ellopott ünnepekért, az elkobozott szép pillanatok után maradt tátongó ürességért? Felelőskeresés helyett próbáljunk meg újra az ünnepek felfénylő tüze mellé telepedni…

Nem jóllakni, hanem ünnepelni

Nálunk jó ezer éven át népünk együtt létezett az ünnepekkel. Élt az ünnepi pillanatokból, élményekből. Az ünnepek tiszta levegője, fénye, öröme, békessége, egy-egy ima vagy úrvacsora, eukarisztia lelket átható, olykor könnyekig megindító szent pillanata, és a „túlnani”, isteni érintések rezonanciája beleáradt eleink vérébe, napi sorsuk, személyes és közösségi történelmük útjelzőivé és jótállási jegyeivé váltak. A családi együttlét meghitt pillanatai pedig famíliatörténeti mérföldkövekké. Olykor életmentő emlékekké, belső fékekké az önpusztítás örvényével szemben. A legutóbbi időkben az elvilágiasodás, a pénzhatalom rafinált ámításai, az üzleti fogások, korábban meg az idegen ideológiák szívünkre törő ragadozói orozták el millióktól a létezés nagy és szent, sorsunkat az értelemadásban is segítő keresztyén ünnepeit. Ma újra meg kell tanítani gyermekeinket ünnepelni, ki kell szabadítani őket a bűvölet révületéből.

De ehhez a felnőtteknek is ki kell szabadulniuk az illúziókból, szédületekből, s el kell kezdeni nekik is újra megtanulni másként ünnepelni. Nem csak jóllakni, élvezni, hanem ünnepelni! És nem csak virtuálisan, hanem valóságosan! Nemzeti és keresztyén, s mivel sokvallású világban élünk, közlekedünk, szükség lenne a világvallások ünneptanára is megtanítani népünket, és az idegeneket is. Ez lenne a tolerancia igazi alapiskolája. És már az óvodában el kellene kezdeni az ünnepismeretet, a keresztyén, a nemzeti és a világvallások ünnepeinek, követőik „másságának” a megértetését.

A hétköznapok idői szívverései

Keresztyén ünnepeink visszahódítása önmagunk és gyermekeink, unokáink jövője védelmében és javunkra a mai nap parancsa. Örvendetes, hogy nemzeti ünnepeink mind gazdagabban és plasztikusabban kezdenek élni és hatni népünk tudatában és lelkében. Ugyanígy lenne jó ez a nagyhéttel, húsvéttal is. Hiszen minden ünnep és a vasárnap a nyugalom napja. Isten adta elénk, Ő rendelte: mert van ideje a munkának és az attól való megnyugvásnak, a pihenésnek. Ő jól ismeri az embert, s azt, hogy mire van szükségünk. De az ünnepek/vasárnapok ritmust is biztosítanak az egykedvűen múló időben életünknek. Ritmus nélkül pedig az élet visszahullana a káoszba, s az egyhangúság, a monotónia még betegebbé tenné az egyéneket és a társadalmakat. Az ünnepek az élet lendületét, továbblendítő alappulzálását adják, mintegy a hétköznapok idői szívverései. A kiégés ellen is védenek. Az ünnephez hozzátartozik az ünneplés. Nem önmagunkat, nem a munkát ünnepeljük, nem pártunkat, egyházunkat, hanem Istent, egyáltalán az Isten alkotta létezést. A mindenség ünneplése is minden piros napos alkalom. Amikor észbe kapunk, s felnézünk az égre. S talán egy-egy mesterséges fénytől, reklámoktól nem szennyezett pillanatban észre is vesszük a változatlanul ragyogó csillagokat fölöttünk, amiket honfoglaló őseink is láthattak évezreddel ezelőtt, akár egy-egy magas pusztai vagy hegyi éjszakában. És ez összeköt velük…

Az ünnep és a vasárnap egyben közösségi és egyéni emlékezés, emlékeztetés is. Keresztyének tavasz tájt ilyenkor a feltámadás történetére, a megváltás drámai históriájára, az új élet lehetőségének az eseményére, és esélyére emlékeznek, abból merítenek erőt a jövőre. A jelen idejűvé váló egykorvolt történések pedig valamiféle láthatatlan, erős tengely biztonságérzetét sugallják szívünkben. Az ünnepek igazi, eredeti tartalmára visszataláló ember pedig olykor rádöbben: múló egyéni, családi, közösségi, történelmi léte átformálásáért, felemeléséért mi mindent tett meg érte, előtte, helyette, javára Isten. Az Ő üdvtettei boldogításunkra maradandó értékeinket, sajátos magyar örökségünket és elhívatottságunkat is emlékezetünkbe emelik ilyenkor.

Ezért minden ünnep és vasárnap nekünk a keresztyén és a magyar erőgyűjtés alkalma is. És ez már a jövőnek, a holnapnak szól. Mert minden igazi ünnep a jövő erőműve. Eleink jó 1 000 éven át tudták ezt, ezért is kapcsoltak mindig vissza lelkileg, egyházilag az örök isteni erőforrásra.  Nem csak szokásból ünnepeltek, hanem létszükségletük volt a mennyei akkumulálás, „tankolás”, feltöltődés. Így a mennyei energiákkal ünnepről-ünnepre, hétköznapról-hétköznapra jutva sikerült az idők viharai közben is oltalmazni, megtartani, elócsítástól megvédeni lelki egészségünket, annyi pusztító politikai hatalom, leigázó külső támadás ellenére felvirágoztatni alkotó erőnket, és a remény fáklyáját továbbadni a következő nemzedéknek. Vajon mi képesek leszünk erre?

Ezredéves program az elpogányosodás ellen

Nem véletlen tehát, hogy bölcs és még ünnepelni tudó magyar eleink a szent vagy nagyhétről valóságos lelki térképet készítettek, hogy mindazt az értékes szellemi és spirituális kincset, amit ez a hét magában rejt, minden nemzedék számára hozzáférhetővé tegyék. S hogy erre a nagy utazásra évenkénti ritmusban meghívják a halandó sorsú, de örök életre eljegyzett honfitársaikat.  És az sem véletlen, hogy a templomok égbeszárnyaló tornyaikkal megemelték tekintetüket, de lelküket is.

Ma már egy-egy ünnepen újra idekondulnak szívünkbe a hitüket, magyarságukat őriző erdélyi, délvidéki, felvidéki, kárpátaljai harangok, a jóra is jól hasznosítható tv-s vagy rádiós istentisztelet és szentmise közvetítések jóvoltából. Így aztán kissé más emberként indulunk el az ünneptelen hétköznapok felé. E páratlan ünnepi lehetőségünk miatt is jogosan fogalmazunk úgy, ahogyan angolszász nyelvterületen mondják: nagyobb minden hétnél a nagyhét, a szent hét. S ezt idejekorán felfedezték keresztyén eleink is, akik Európa ma egyre inkább elpogányosuló, vagy visszapogányosuló földjein már a 3.-4. században kezdték átitatni a múló időt és a népek szívét a nagyobb, a szent és csendes hét mindennél értékesebb lelki tartalmával, égi energiáival.

Visszaemberiesítő húsvétot mindenkinek!

Próbáljuk meg tehát ezt a nagyszerű és ünnepi örökséget mi is mind mélyebben és újra magunkévá tenni ébredő hittel most 2014-ben, s elfogadni ennek a nagyobb hétnek a visszaemberiesítő kincseiből éppen azt, amire közülünk kinek-kinek a legnagyobb szüksége van. Hogy ez mi, azt ki-ki gondolja át az előttünk álló csendes héten vagy e nagyobb hét csendesebb pillanataiban, otthon, templomban, akár a természet ölén.  Azért, hogy életünket a Győztes Krisztus ereje, ne pedig a húsvéti „nyuszizás”, netán az önkábítás szédülete hassa át csupán. Az ünnep frissítő lelki atmoszférájában megújuló, megújító nagyobb hetet kívánok minden magyarnak, családban és magányban, itt és a nagyvilágban!   A régiek igaz mondása summázza számunkra a lényeget: „Töltsd be az ünnepet lélekkel, lelkedet pedig az ünneppel!”…

Kategória: Ünnep  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: A halak gondolata

Vágysz a vízpartra,

hol megnyughatsz,

kezedbe veszed

halászbotod,

hogy ne ülj ott

hiába,

s várod a kapást,

figyelsz feszülten,

hátha…

Az úszó moccanatlan,

egy-egy kishal

könnyedén nekiszalad,

eljátszik vele.

Messze járnak

gondolataid, játszós

világokban, gondtalanságban,

s közben a nagyobb halak

a mélyebb vizekben úsznak

tova.

Ők azt gondolják,

ez a  halász

milyen nagy marha.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Érmelléki Harangszó Rádió beharangozó (19)

Harangszó RádióAz Érmelléki Harangszó Rádió 19. adásában – húsvéti különkiadásban – az Ébresztő!Gondolatban Ft. Csűry István Püspök úr húsvéti pásztorlevelét Ghitea-Szabó József-Levente tolmácsolja, majd a Harangszó újságból megtudjuk, hogy miért ünnepeljük a Húsvétot különféle időpontokban. Ezt követi Kulcsár Árpád Adorján Zsuzsával készített interjúja, a májusban megrendezésre kerülő Függőleges ifjúsági konferencia kapcsán, műsorunkat a Lelkünk csendessége rovattal zárjuk, melyben Ft. Csűry István Püspök úr húsvéti áhítatát hallgathatják meg.

Műsorunk meghallgatható az http://erhangja.ro/radio internetes oldalon, kedd este 6-8 óra között.
Visszahallgatható az http://ermellek.blogspot.ro/ oldalon

Fodor Lajos: Az emlékeknél maradva

„Minden az emlék,

a többi csak kellék,

szép emlék, rossz emlék

-maga az élet”.

 

Visszaidézzük azokat

éjjel és nappal,

álmainkban is az emlékek

járnak vissza.

Nem vesszük észre,

ránk nehezedtek,

elvágják

a rést a mába,

s így is halunk meg:

a múltban maradva.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. április 15.

„Körülvettek engem íjászai, felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre…” (Jób 16,13)

Olvasandó: Jób 16

Jób teljesen a panaszkodásnak adja át magát, fájdalmait hasonlatokkal és szóképekkel próbálja megfogalmazni a hallgatóságnak. Szenvedését úgy éli meg, mint azt a fájdalmat, melyet a nyíllal átlőtt vese, mint az epét kiontó lövedék pusztító hatása okoz.

Panasza mögött ott van az ősi emberi magatartás: a lázadás.  Isten érthetetlen magatartásában látja a tulajdonképpeni okot. A modern ember hajlamos állandóan lázadni „sorsa” ellen, és elszokott attól, hogy sorsát elfogadja. Illúziója, hogy mindent meg tud vásárolni, és pénzzel mindent meg tud változtatni. Vannak azonban az ember életében olyan helyzetek, melyeken változtatni nem tud. Ahhoz, hogy lázadjon, van bátorsága – hogy sorsát elfogadja, ahhoz hiányzik alázatossága.

Jézussal a nagypénteki események felé haladunk. Hatalmában lett volna, hogy „ne igya ki a keserű poharat”, hogy ne szenvedjen, ne engedje, hogy megalázzák. Ő azonban nem panaszkodik és nem lázad, hanem elfogadja az Atya akaratát. Nem kerüli ki nagycsütörtök és nagypéntek mélységeit, hanem vállalja a „kereszteket”.

Mi szeretnénk, ha életünkből kimaradnának a „jóbi, a nagycsütörtöki és nagypénteki” mélységek, de szívesen fogadunk és élünk át minden húsvéti örömöt.

A húsvéti feltámadás öröméhez a nagypénteki fájdalmon keresztül vezet az út. Felkészültél erre?

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Ők másképp fognak ünnepelni

Hatásos élményben volt része a Szatmárnémeti Református Gimnázium néhány diákjának az Iskola másképp program keretén belül. A Láthatatlan színház segítségével nekik már egészen biztosan életközelibb ünnepük lesz.

Rácz Ervin lelkipásztor és segítői: Bota Krisztina, Moldován Krisztina, Kovács Adél, Csatári Leila és Molnár Zsolt vezették át a résztvevőket a Láthatatlan színházon. Ez egy modern evangelizációs módszer, különleges lelki élmény a következő mottóval: bekötik szemed, megtöltik lelked és kinyitják szíved.  Ez a program a látás érzékszervének ideiglenes kikapcsolásán alapszik. A delikvensek bekötött szemmel élhetnek át olyan helyzeteket, amelyek segíthetik helyük megtalálását, mélyíthetik hitüket, spiritualitásukat.

A református gimnázium tanulói pár perc leforgása alatt átélhettek két bibliai jelenetet: Isten és Mózes párbeszédét az égő csipkebokornál, valamint a húsvéti ünnepkör történéseit, nagypéntektől húsvétig. Veled leszek – szólt a biztatás Mózesnek, Jézus kereszthalála pedig ezt az üzenetet mégjobban mélyítette.

A visszajelzések rendjén elmondták: nagyon jó és furcsa volt áterezni a dolgokat, amiket Jézus tett értünk, minden bűnük eszükbe jutott, és a nagypénteki prédikációt is másként fogják már hallgatni. Rácz Ervin lelkipásztor lelkigondozta a fiatalokat, a program levezetéseként, ahol sokminden előjött, amit az imaszobában el is mondhattak gondviselő Istenüknek.

Kategória: Ifi  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare