Velünk az Isten! – 2015. április 1.

„Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.” (Jn.18,37-38)

Olvasandó Jn.18,33-40

János evangéliumában az igazság JÉZUS. (Jn 4,16)

Pilátus egy filozófiai fogalmat ért alatta. Az igazság az, amit lázas igyekezettel a tudomány által, gondolkozó esze által keres az ember. Az igazság az a gyémánthálózat, amelyik összetartja a világ valóságait. Az igazság az, amiről Pilátus már oly sokszor hallott, de hasztalan keresett, kérdezett az igazság után. Hiszen a legnagyobb lángelmék is oly különböző tényeket neveznek igazságnak, olyan ellentétesek a vélemények ugyanarról az igazságról.

Jézus a látszattal szemben az igazi valóságot mutatja meg.

A látszat az, hogy Jézus fogoly, akik feladták, azok szabadok, holott Jézus a szabad Úr, a vádlói pedig a bűn foglyai, amíg az ő megszabadító kegyelmét el nem fogadják.

Jézus meg akarja nyitni Pilátus szemét és a mienket is: lásd meg, hogy te addig hatalomnélküli, tehetetlen báb vagy, amíg el nem ismered az én királyságomat életed felett.

Az igazi Király az, aki úr a lét felett, az, aki meghal az övéiért, aki még a halálban is élő marad, s életet ad azoknak is, akik erőszakkal akarják azt elvenni tőle.

Észreveszed-e, hogy Jézus az, Aki hatalommal és szeretettel kérdezte Pilátust, és kérdez téged: megtapasztaltad-e te az én királyságomat? Tudod-e, hogy csak akkor lehet az Ő királyságát, az Ó igazságát megismerned, ha, mint töviskoronást ismered meg?

Pilátus nem ismerte meg Benne a Királyt, mert a látszatot fogadta el valóságnak, s nem a valóság igazságát. De 4 betűt a keresztjébe vésett, a Te számodra, hogy megértsd az Ő királyságának titkát, hogy meglásd a leleplezett, a pilátusi szemek előtt elrejtett igazságot.

HÓDOLJ A TÖVISKORONÁS KIRÁLY ELŐTT, AKI AZÉRT JÖTT , HOGY A KERESZTSZENVEDÉSEN ÉS HALÁLON ÁT TÉGED IS BEVIGYEN AZ Ő ORSZÁGÁBA !

Ámen.

Nagy Erika

Sárközújlak

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Kérdés

A lehajlás a tisztelet gesztusa,

melyet gyakorolsz naponta.

 

Lehajolsz gyermekedhez,

leborulsz kedvesed előtt,

imádságodban meghajlasz

az Isten előtt.

 

Gondolsz-e arra, hányszor

hajlott le hozzád az Isten

az ő szent Fiában ?

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Sanyarúhét, vádhét, gyászhét, szent hét, csendes napok

NAGYHETI ELÉGIA – HALLELUJÁS VÉGGEL

Írta: Dr. Békefy Lajos

Sorozatunkban idén is végigkísérjük képzeletben Jézust a nagyheti úton. Prózai elégiában Igék, versek, énekek, imák, hitben megformázott gondolatok lesznek spirituális vezetőink. Az elégia szomorúságán, fájdalmakat idéző hangvételén refrénként, vezérszólamként húzódik végig a feltámadás győzelmi, hallelujás vivátja: Feltámadott, halleluja! Ez a kétezer éves győzelmi örömhír más fénybe vonja a Megváltó via dolorosaját, a bűn, halál, igazságtalanság világát, de a mi keresztútjainkat is. Most az első három, úgynevezett csendes napra figyelünk, ami mégis nagyon mozgalmas és egyre drámaibb volt.

Ünneptörténeti visszapillantó – „sanyarúhét” és más megjelölések

Édes anyanyelvünkben korábbi századokban használatos volt egy kifejezés nagyhétre, a virágvasárnap-húsvét közötti időszak jelölésére, ez a sanyarúhét szó volt, utalva Jézus megsanyargattatására, fizikai és lelki passiójára. Igazából a német Karwoche magyar megfelelője volt, ami a germán nyelvterületen vádhetet, bánathetet, gyászhetet jelent, s utal a Megváltó szenvedéstörténetére. Inkább a fájdalmat, a testi-lelki gyötrelmeket állítja előtérbe. A görög (Hagia kai Megalé Hebdomas, szent és nagy hét), a latin (Hebdomas Sancta), majd az új latin nyelvek (Santa Semana) és az angolszász (Holy Week) elnevezés inkább a halál fölötti győzelemre, a sanyarú hét húsvéti csúcspontjára helyezi a lelki hangsúlyt, ezért szent nagy hét ez az időszak. Így a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda a csendesség napjai. Az egyházi hagyomány szerint szent három napnak, azaz triduum sacrumnak szigorúan csak nagycsütörtököt, nagypénteket és nagyszombatot jelölték. Ez a 4. század óta ismert, Ambrosius egyházatya vezette be.

Ettől az időtől fogva egyre inkább elterjedt az evangéliumi harmónia felolvasása, előbb latinul, majd nemzeti nyelveken, melyben a Fájdalmak Férfiújának az útjára koncentráltak az evangélium versei alapján. Virágvasárnaptól nagykeddig Máté evangéliumából olvasták fel a Jézus életének utolsó szakaszáról szóló Igéket, kedden Márk evangéliumát, szerdán Lukács evangéliumát, nagypénteken pedig János evangéliumát. Érdekes, hogy a középkorig nagyhéten Krisztus győzelmét hangsúlyozták a halál fölött egész nagyhéten. A Cseh-Morva Egyházban, a Herrnhuti Testvér Közösségben a gyülekezetben minden nap igeolvasással kísérik végig Jézust a via dolorosán, evangéliumi harmóniát, azaz egy-egy eseménynek a négy evangéliumban megjelenő leírását olvassák fennhangon az alkalmakon. Ezt zsoltárénekléssel, imával kísérik. Náluk is a nagyhét csúcsa húsvét hajnala, amikor napfelkelte szolgálattal köszöntik Jézus Krisztust, „ki vagy nap és világ”. Ezt 1732 óta gyakorolják. Ünneptörténeti különlegesség, hogy II. Valentius római császár (375-392) a közhivatalokban a nagyhétre munkaszünetet rendelt el, s még a rabszolgákat is mentesítette a munka alól! Ez az egész középkorban érvényben volt. Az ünnep szekularizálását akarva-akaratlan VIII. Orbán pápa kezdte el azzal, hogy 1642-ben ismét hétköznappá nyilvánította a nagyhét napjait. Az Ige alapján bizonyos események alkotják e három nap történeti magját. Nagyhétfőn vagy szent hétfőn (az angolszász világban) a templomtisztítás áll előtérben (Márk 11,15-19), szent kedden a templomban tanító Jézus (Márk 12-13), szent szerdán a betániai megkenetés (Márk 14,3-9), és Júdás árulásának egyeztetése a főpapokkal (Márk 14,10-11).

„SANYARÚ NAPOK KEZDETE” – NAGYHÉTFŐ

A virágvasárnapi ünneplésre csakhamar rávetül a halál árnyéka. Jézus már a hét elején lélekben átéli a nagyheti borzalmakat és a testi véget.  Valóban sanyarú napok, órák várnak rá. Tudatosan készül a végső, mindent eldöntő ütközetre. Hogyan? Közösségben.  Imádságos Isten-közösségben.

Azonban a  háttérben, titokban Júdás már megbeszélte az árulás tervét a főpapokkal és a templomőrség parancsnokával. A pénz megszédítette, a jó üzlet kilátása pedig elaltatta lelkiismeretét.

 

Harminc ezüst…Az üdvössége ára,

s egy csók a nyugta érte,

mikor felér az Olajfák hegyére,

halálos csók a Mester homlokára.

 

Harminc ezüst! Ez fogható s temérdek!

Bolond, ki más csodát vár.

Igaz, hogy látta feltámadni Lázárt,

s tenger csodát még, ám vak most az érdek.

 

Harminc ezüst! Ez észbontó varázslat!

Felujjong régi énje,

vad indulókat zeng a pénz zenéje:

megveheti a világot magának!

 

Meg is veszi, megy már…De lesben áll,

prédát kutat az éjben,

csontos kezében hurkoló kötéllel

- harminc ezüstért – a konok Halál.

(Füle Lajos: Júdás)

NAGYKEDD

Másnap Jézus kiment az Olajfák hegyére, vele tanítványai is.  Az olajprésről elnevezett Gecsemáné-kertben szívére szakadt teljes nehézkedési erővel a bekövetkező események felismerése. Tanítványai mit sem sejtve, elaludtak mellette. Belül harc – kívül közöny sajtolta idegeit. Verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek. Egyedüli reményforrása az imádság, s egyedüli társa, Isten.

Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te”.

Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem?  – Másodszor is elment, és így imádkozott: Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod…Ismét alva találta őket…harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. (Mt 26,39kk)

Akkor odament a tanítványokhoz és aludva találta őket, és mondotta Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy órát sem?

Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. Mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen.

Háromszor ment oda hozzájuk, könyörgését megszakítva, és aludva találta őket. Harmadik alkalommal szomorúan mondta: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgetett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Teljesen nyilvánvalóvá vált előtte, hogy a megváltás, a szenvedés útját egyedül kell végigjárnia. Csak Istenre, Atyjára számíthatott. Vannak nekünk is élethelyzeteink, ahol már emberek nem segíthetnek, ahová nem jöhet velünk senki, csak Isten. Mekkora erőforrás tudni, hogy Ő soha el nem hagy!

NE FÉLJ, MERT MEGVÁLTOTTALAK,

Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Viruló réteken át
Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok,
Elveszni senkit sem hagyok.
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;
Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel,
Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj, mert megváltottalak,
Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak,
Örökre enyém vagy.

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,
Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem,
Amerre jársz, védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

(Írjuk be a google keresőbe, hallgassuk meg:  http://youtu.be/uuNHcIohz08)

 

Hajnal-derengés borzong

a sötét lombokon.

Júdás után, által az erdőn

sátánarcú fáklyások jönnek.

 

Testvéreim, tanítványaim!

Égignyúló kemény kereszten

holnap megölnek engem!

És ti alusztok, mélyen alusztok!

(Dsida Jenő)

Júdás Jézushoz lépett, hogy megcsókolja. Jézus így szólt hozzá: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát? – Ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje.

NAGYSZERDA

„A vétkes ember sértetlen, s bilincsben ott áll az Isten”

Zuhanó kőként gyorsulnak fel az események. Jézust a Nagytanács elé viszik. A főpap Kajafás az írástudók és a vének jelenlétében vizsgáztatja Jézust. Közben pedig ők is vizsgáznak az Ártatlan Bárány előtt. Koncepciós pert folytatnak ellene, előre meghozott ítéletüktől nem tudnak szabadulni. Hamis tanúkat állítottak elő. A vád: istenkáromlás, mert magát Isten Fiának mondotta. Büntetése: halál, amit vallásuk nevében mondtak ki. Jézusnak ennél jobban fájt tanítványa, Péter tagadása.

Valami fényt! – A főpap udvarában

ott lobogott a tűz és nevetett,

vidám szikrákat szórt az éjszakába.

Simon elindult felé, mint a kába.

Nem Péter, nem, most nem kőszikla volt ő,

nyárfalevél volt, szélvészben kerengő,

didergő lélek, szánalomra méltó

elárvult ember, telve félelemmel…

…Hallgatva és megvetve állt a KRISZTUS

bent Kajafás előtt. Kint fuldokolva

bánattól és méregtől mondta, mondta

Simon, s átokkal, esküvel tetézte:

Nem ismeri, sohsem ismerte, mégse

hittek neki… Nagy láng csapott az égnek,

s kakasszó harsant messze, mint az ítélet.

(Füle Lajos: Simon Péter)

Aztán a megszálló hatalom helytartója, Pilátus elé viszik. A Nagytanács megüzeni neki: ők már meghozták a halálos ítéletet. Jézus elindul a fájdalmak útjának sziklakemény kövezetén. Óh, de nehéz rajtad minden lépés, VIA DOLOROSA! Pilátus közben palotájában mossa-mossa kezét, de az Ártatlan vére örökre ráégett arra. Heródes pedig jó szórakozásnak tekinti a Názáretivel tölthető időt. Megörült Jézusnak, mert azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára. De nemcsak a külső színen gyorsulnak fel az események, hanem az ébredő lelkiismeretben is.

Amikor pedig Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy a főpapok és a vének elítélték őt, megbánta tettét, visszavitte a harminc ezüstöt, és ezt mondta: Vétkeztem, mert ártatlan vért árultam el. De azok ezt mondták: Mi közünk hozzá? A te dolgod. Erre ő a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott. Ment és felakasztotta magát (Mt 27,3kk).

A lelkiismeret vádja elől nem lehet kitérni: vagy Isten előtt teszem le bűnömet, vagy bűnöm mond ítéletet fölöttem. Erről szól Júdás drámája és tragédiája.

TE DRÁGA JÉZUS, MI TÖRTÉNT TEVÉLED?

Te drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet? A szörnyű vétket el mivel követted? Mi volt a tetted?

Megostoroznak, tövissel csúfolnak, Arcodba vágnak, gúnyolódva szólnak, Epét ecettel kínálgatni mernek, Keresztre vernek.

Mondd, ennyi kínnak mi az eredetje? Jaj, vétkeimmel vertelek keresztre!

Amit Te szenvedsz, Jézus, én okoztam, Fejedre hoztam.

S mily büntetés, mit a világ Reád mért? A jó nyájőrző szenved a juháért; A bűnért, melyet szolgák elkövettek, Az Úr fizet meg.

Meghal a jó, ki hűség volt s alázat, Az él, ki Isten bántására lázadt; A vétkes ember sértetlen, s bilincsben Ott áll az Isten.

(A Református Énekeskönyv 340. dicsérete, a szöveg Áprily Lajos míves fordítása).

Urunk megszámolt szenvedése egy magyar imában

Egy 19. századi magyar imádság sorra veszi nagy alapossággal, népies regöléssel az Úr Jézus sanyarú hetének, szenvedéseinek számát. Mennyi fantázia, odafigyelés, együttérzés, beleérzés, olykor szinte azonosulás, alaposság mutatkozik meg a magyar lélek ilyen kifejeződésében! Ezt természetesen nem támasztják alá bibliai versek, az egyes mozzanatokat igen, a számokat nem. Mégis gyönyörű példája Mel Gibsont és mások nagy bizniszű Jézus-filmjeit évszázaddal és lelkileg magasan megelőzve a fantasztikus beleérzésnek, s amíg valaki(k) ezeket a számokat kigondolta, addig, s utána is lelkileg lefotózta a via dolorosát járó Názáreti Jézust!  Így olvassuk a számokat: 102, 30, 7, 129, 33, 1666, 1000, 3, 37, 5475, 580, 30430 – s ne söpörjük le ezt az imát a kegyességtörténetből! Lehetne nekünk is ismeretlen írójától alázatot, azonosulást tanulni! Bárcsak ez a mennyei számtan megjelenne a devotio modernaban, a modern kegyességben!

Óh, Uram Jézus Krisztus! Ki százkét csapást a zsidóktól felvettél, azoktól a kertben harmincszor pofon verettél. Annás házánál hétszer földre estél, fejeden, karjaidon és melleden harminc ütést szenvedtél, vállaidon is harmincat, szent hajadnál fogva harmincszor vonattál, szentséges szívedből százhuszonkilenc fohászkodást bocsátottál, harmincháromszor szakálladnál fogva hurcoltattál, halálosképpen taszíttattál. Hogy a kereszttel a földre estél, tehát ezerhatszázhatvanhat csapást ostorozásodkor szenvedtél, szent fejeden a töviskorona miatt ezer sebet szenvedtél. A kereszten három hegyes tövise szent fejedet átjárta, orcádra harminchétszer köptek, szent testeden ötezernégyszázhetvenöt seb. A vitézek, kik megfogtak, ötszáznyolcvanan voltak, a hóhérok harminchárman, kik kötözve vezettek: hárman. Vérednek cseppjei, melyek kiszármaztak szent testedből, harmincezernégyszázharminc volt. Kérlek Tégedet, e keserves kínszenvedésed, vérednek kiontása és szent halálod által, minden bűneimnek bocsánatáért, és hogy engem megments minden testi és ördögi veszedelemtől…

Kálvin János

Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kidrón-patakon túlra. Volt ott egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet…(Ján 18,1kk) – A fő dolog, amire figyelnünk kell, az evangélistának a hely megmutatására irányuló szándéka: célja ugyanis annak bemutatása volt, hogy Krisztus szándékosan ment a halálba. Arra a helyre jött, amiről tudta, hogy Júdás is jól ismeri. Mi másért tette volna ezt, mint azért, hogy saját elhatározásából adja át magát az árulónak és az ellenségeinek? A véletlen sem vezette Őt félre, hisz előre tudott mindent, ami bekövetkezett. János később azt is megemlíti, hogy előrelépve várta őket. Így tehát nem kényszerűségből szenvedte el a halált, hanem szándékosan, hogy önkéntes áldozat lehessen, mert engedelmesség nélkül az engesztelést nem szerezhette volna meg nekünk. Emellett nem rejtekhelyet keresni ment be a kertbe, hanem azért, hogy jobb lehetőséget és nagyobb kényelmet teremtsem az imádkozáshoz. Az, hogy háromszor imádkozott azért, hogy megszabadulhasson a haláltól (Mt26:44), nem összeegyeztethetetlen azzal a szándékos engedelmességgel, amiről beszéltünk. Szükséges volt ugyanis, hogy a nehézségekkel megküzdve arasson győzelmet. Miután legyőzte a halálfélelmet, szabadon és akarattal siet a halál elébe…Ismét megkérdezé azért őket  (7.vers) – Ebből kiderül, micsoda hatalmas hatása van annak a vakságnak, amivel Isten a hitetlen emberek elméjét sújtja, valamint hogy mennyire félelmetes  az ostobaságuk, mikor Isten igazságos ítélete által a Sátán megbabonázza őket. Az ökrök és a szamarak, ha elesnek, megérintik őket valamiféle érzések, de ezek az emberek, miután nyíltan megtapasztalták Krisztus isteni hatalmát, ugyanolyan vakmerően folytatják, mintha még az ember árnyékát sem fedezték volna fel Benne, sőt, maga Júdás is érzéketlen marad. Tanuljuk tehát meg félni Isten ítéletét, amivel az elvetettek, átadatván a Sátán kezébe, a vadállatoknál is ostobábbakká válnak. Kétségtelen, hogy a Sátán serkentette őket vak dühvel ekkora merészségre, a méltatlan gondolkodásra (Rm1,28). Többé már nem törődnek jobban azzal, hogy Isten ellen törtetnek, mintha csak egy léggyel lenne dolguk. Valójában érzik hatalmát, de nem úgy, hogy hajlandóak lennének engedelmeskedni, mert inkább százszor is összetörnek, semhogy engednének. Röviden, rosszindulatuk az a fátyol, ami meggátolja őket Isten fényének meglátásában, csökönyösségük pedig a köveknél is jobban megkeményíti őket, ezért soha nem tűrik, hogy megfékezzék őket.

Barth Károly

Azt olvassuk, hogy Júdás megbánta azt, amikor tettének a következményét látta: tudniillik hogy Jézust a Nagytanács elítélte és Pilátusnak kiszolgáltatta. Ő valóban csak azt az első lépést akarta és nem a következményét ennek. A Pilátusnak való átaadásban nem akart részes lenni. És amikor látta, hogy erre az átadásra valóban sor kerül, megbánta tettét. „Visszavitte a harminc ezüstpénz a főpapoknak és véneknek, s így szólt: vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért”. Nincs okunk arra, hogy Júdásnak ezt a megbánását, bűnvallását, kísérletét a jóvátételre ne vegyük komolyan. Mi hiányzik mégis a komoly bűnbánatból? Minden megvan, amit később az igaz bűnbánat lényegeként írtak le. A maga nemében nem teljesebb-e, mint Péteré, amelyről a Mt 26,75-ben csak az olvassuk, hogy a hármas tagadás után kiment és keservesen sírt? Ezt szemünk előtt kell tartani, hogy a Júdás személyének túlbuzgó morális megítélését elkerüljük. Innen nézve abban a csókban is, amivel Jézust kiszolgáltatta, azt a teljes hamisságot nem láthatjuk, amit gyakran szoktak abban látni. Hogyan ne kellett volna egy apostolnak rögtön megbánnia azt, hogy ezt megtette? Miképpen ne lett volna képes egy apostol igaz bűnbánatra ezért a tettéért? Ennek ellenére: Júdás tettében Izrael végérvényesen Isten olyan népének bizonyult, amely Istenének nem egészen és ezért egyáltalán nem akart szolgálni. Júdás tettében maguk a bárányok adták át levágásra a Pásztort harminc ezüstért. Júdás tettében Júda törzse bebizonyította, hogy a neki megígért és most valóban odaajándékozott Messiást elvetette. Júdás tettében az apostolok köre ennél az elvetésnél bűnössé tette önmagát.

Dietrich Bonhoeffer

Sötét törekvés arra, hogy Isten felett hatalmat vegyen. Néhány vonás a Gonosz természetrajzához. – „Akit megcsókolok, ő az, őt fogjátok el” (Mt 26,48/b). Ez is különös titok Júdás részéről. Mit akar Júdás Jézusnál? Meg kell történnie, hogy a gonosz az ártatlantól, a tisztától ne tudjon elszakadni. Júdás gyűlöli Jézust, de mivel nem tud szabadulni tőle, inkább szereti, mégpedig sötét, szenvedélyes szeretettel, mivel a gonosz is, az ördög, eredetét tisztának hiszi. A gonosz a jó(ság) legszenvedélyesebb tanítványa. Amíg el nem árulja. A gonosz tudja, hogy Istent kell szolgálnia, és szeretnie kell Istent hatalma miatt, amivel ő nem rendelkezik, s ezért minden igyekezete arra irányul, hogy valamiképpen hatalmat nyerjen Isten felett. Így tehát tanítvány ő is, mégis el kell árulnia Urát. Jézus kiválasztja Júdást, ettől Júdás nem tud szabadulni. Jézus és Júdás kezdettől fogva összetartoznak. Egyik sem engedi el a másikat. És ezt látjuk ebben a történetben is: Jézust és Júdást összeköti egy csók. „Júdás, csókkal árulod el az Ember Fiát?”. Rettenetes kérdés, ami szembesít minket ezzel a másikkal: Kicsoda tehát Júdás, aki csókkal árulja el az Ember Fiát? Nyilván abszolút felületesség lenne azt mondani, ilyen volt az akkori üdvözlésmód. Ez a csók sokkal több volt annál! Ez a csók Júdás útjának az elpecsételése volt, a Jézus és Júdás közötti kapcsolat legmélyebb kifejezése, s egyben a köztük lévő mélységes szakadék, különbség bizonyítéka.

************************

Súlyos, nagyon súlyos a Mester sanyarú keresztje, főként annak lelki terhe. Ezzel csak az az Emberfia tudott megküzdeni győzelmesen, ma azt mondanánk: sikeresen, Aki egyben Isten Fia is volt. Az emberben Isten ereje tartotta a lelket. Ettől az Atyától küldött túlerőtől igazán nagy ez a hét, szent ez a hét, aminek megkoronázásaként majd győztessé lesz az Áldozat, s a feltámadás, a Feltámadott fénye ragyogja majd be a sanyarúság napjait – visszamenőleg! Atyánk, Istenünk „hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból, és jobbjára ültette a mennyekben, feljebb minden méltóságnál és hatalmasságnál, minden erőnél és uralomnál, sőt minden névnél is…” (Efézus 1,19b-21)

 

Kategória: Gondolatok  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Az Úr vacsorája

Asztalhoz telepszünk naponta

Együtt a családtagokkal,

Nemcsak étket fogyasztunk,

Érezzük, egymásért vagyunk.

 

Azon a bizonyos esten

Jézus is ezt tette,

De Önmagát is adta

A kenyérben és a borban.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Ismét dobogós helyeken a kis refisek

Az elmúlt hét végén református gimnáziumunk négy diákja képviselte iskolánkat a Kányádi Sándor szavaló verseny megyei szakaszán, amelyet a Bălcescu-Petőfi Általános Iskolában rendeztek meg. Mindannyian dobogós eredménnyel térhettek haza.

Kovács Bence első osztályos tanuló, Pándi Beáta tanítványa I. helyezést ért el, míg Hariton Nándor előkészítő osztályos tanuló, Elek Ramona tanító néni diákja dicséretben részesült.

A III. osztályos Ilonczai Zsófia első helyezett lett és Király Rebeka II. helyezést ért el, mindketten Mekker Melinda tanító néni tanítványai.

Gratulálunk az ifjú tehetségeknek, büszkék vagyunk rájuk!

Iskolánkban nagyon sok tehetséges diák van ezt bizonyítja az is, hogy a különböző versenyeken szép számban vettek részt tanulóink és nagyon szép eredményekkel tértek haza.

Mekker Melinda tanítónő

Kategória: Refi  Szóljon hozzá

Mikolai virágvasárnap

Cikk szerzője: Romász János

Forrás: http://www.frissujsag.ro/mikolai-viragvasarnap/

Meglepetés-műsorral köszöntötték a virágvasárnapi istentiszteleten Higyed István mikolai lelkészt, aki negyedszázada szolgál a gyülekezetben.

Virágcsokrokkal és egy festménnyel is felköszöntötték Higyed István lelkészt

Nem várt, de annál kellemesebb meglepetésben volt része a virágvasárnapi istentisztelet végén a mikolai református templomban Higyed István tiszteletesnek, akit először Bú Julianna megkért, hogy üljön át az oldalsó padsorba felesége és lánya mellé, majd egy köszöntőbeszédet mondott azon alkalomból, hogy a lelkész 25 éve szolgál Mikolában. Bú Julianna röviden összefoglalta a láthatóan meglepődő és egyben meghatódó Higyed Isván negyedszázados mikolai szolgálatának főbb megvalósításait, ez az időszak 1990. március 11-én kezdődött, és néhány nap múlva, március 15-én már ő tartotta meg az ünnepi istentiszteletet, majd nem sokkal később április 8-án, az akkori virágvasárnapi istentisztelet alkalmával az elődöt, Lévai Istvánt is elbúcsúztatták.

Bú Julianna felidézte a Szatmári Friss Újság egy 1995. augusztus 11-én megjelent cikkét egy akkori IKE-tábor kapcsán, melyet a szerző úgy fejezett be, hogy „jó volt Mikolában együtt lenni”, ezt a felszólaló a gyülekezet kapcsán úgy módosította, hogy „Jó nekünk itt Mikolában együtt lenni”, hozzátéve, hogy január eleje óta készültek erre az ünnepségre, amelynek keretében Gerő Anikó énekkarvezető vezénylésével a vegyes kórus énekeket adott elő, Tasnádi Tamara, Tasnádi Tímea, valamint Zsiga Zsanett verseket szavalt, de volt közös éneklés is.

Ezt követően az ünnepelt is szólt a virágvasárnapi istentisztelet résztvevőihez, elmondta, számára nagy meglepetés volt ez a köszöntés, és elismerő csodálkozásának adott hangot, miként sikerült úgy titokban tartani, hogy ő semmit nem sejtett. „Az azt is jelenti, hogy a falu, a gyülekezet nem pletykás. Teljesen váratlanul ért, ha tudom előre, akkor rövidebbre fogom az istentiszteletet. Ami az eltelt negyedszázadot illeti, az idő nagyon gyorsan eltelt, de nem mindegy, hogy miként. Számomra ez az ünnepség hatalmas értékkel bír, lehetett volna előre bejelentett díszvendégek meghívásával is megcsinálni, de ez a fajta, családias hangulatú esemény azt jelenti, hogy ennek a gyülekezetnek van lelke és szíve. Annak idején mikor idekerültem, úgymond feketelistán szerepeltem, de a gyülekezet kitartott mellettem, és én otthonra leltem, leltünk Mikolában, ahol van kivel és kiért munkálkodni” — mondta Higyed István, aki egyébként az istentisztelet végén kihirdette, hogy két vasárnapi perselyes adakozásból 1100 lej gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok megsegítésére, valamint a hollandiai reformátusok által 80 gyerek kapott ajándékcsomagot.

Fény a parókia ablakain – Ötszörös ünnep Vetésen

A Vetési Református Egyházközség hálaadó ünnepséget szervezett virágvasárnapon. Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásán kívül a gyülekezet megünnepelte a templom karbantartása érdekében végzett munkát és a parókia felújítását. Beiktatták Máthé Róbert lelkipásztort és megáldották a gyülekezeti terem alapkövét is. Csűry István a Királyhómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, a beiktatást Kovács Sándor szatmári esperes végezte, Máthé Róbert elmondta beiktatási prédikációját, a gyülekezet pedig színvonalas és lelkes szolgálattal dicsérte az Istent.

A vasárnap délután 15 órakor kezdődő istentiszteleten püspök úr Ezékiel Próféta Könyve 36. részének 8-tól 11-ig terjedő igeszakasza alapján hirdette a virágvasárnapi üzenetet. A keresztyén ember zöldellő ágak gyümölcseit kell teremje élete során. Ilyen zöldellő ág a vetési gyülekezet is, amely a karbantartott templommal, a felújított parókiával már bizonyított, de nem akar megállni, hiszen egy gyülekezeti ház építését is tervbe vette. Ez a hit vállalkozása, mely tudja: vele van az Úr.

A lelkészbeiktatási ének után Kovács Sándor a Szatmári Református Egyházmegye esperese Mózes Ötödik Könyve 10. részének 11 verséből bátorította a helyi lelkészt: „És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.” A mozgásra, szolgálatra serkentő Igével és annak magyarázatával az esperes arra figyelmeztetett, a lelkész nem magát képviseli, de ugyanakkor a nép, a gyülekezet előtt kell járjon. Ezután átadta Máthé Róbertnek a Bibliát, a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét, majd áldással iktatta be a lelkészt szolgálatába.

A vetési egyházközség gondnokai, id. Kiss Árpád és Bagosi Béla, köszöntő szavak után, a presbitérium nevében átadták lelkészüknek az új palástot. Ladányi József ajándékát a Bocskai ruhát viselve, teljesen felvértezve tehát, külsőleg és belsőleg is, a lelkész elmondta a gyülekezetnek az ünnepi beiktatási igehirdetését Máté evangéliuma 5. részének 14. és 15 versei alapján: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak.” Nagy hatással bír a gyülekezetre az, hogy fény árad a parókia ablakain át. Isten jelenlétét is tolmácsolja. A lelkész elmondta, hogy nem ő akar lenni a fény, hanem csak tükör, amely Krisztus fényét adja tovább. A gyülekezet feladata is ez. A „vetési barna szemeknek” fénylenie kell!

A vetési gyülekezet nőszövetségének, ifjainak és gyermekeinek ünnepi műsorán keresztül érződött, sokan akarják köszönteni két éve ott működő lelkészüket, de a mennyiség nem ment a minőség rovására. Különösen figyelemre méltó és biztató volt a fiatalok lelkesedése, van jövő Vetésen.

A lelkipásztorok igei köszöntője után Csűry István püspök úr Isten áldását tolmácsolta a templomra, parókiára és a gyülekezeti terem alapkövére. A nemzeti imádságunk eléneklése után a gyülekezet és a meghívottak szeretetvendégségen vehettek részt. Isten áldja továbbra is a gyülekezetet és lelkészét!

Velünk az Isten! – 2015. március 30.

„Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz. Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok. Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak­e én téged ő vele együtt a kertben? Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.” (János 18, 24­-27)

A mai napra kijelölt Igében Jézus és Péter személyét láthatjuk: erő és gyengeség, fenség és nyomorúság, hűség és hűtlenség állnak egymással szemben. Jézus az, aki a megaláztatást és igazságtalanságot kell átélnie, mégis az ő szellemi nagysága emelkedik ki. Ő mindent tud. Tudja, mert előre megmondta, hogy eljön az a pillanat, amikor Péter fogadkozása próbára tétetik. Péter története kapcsán az a kérdés tevődik fel mindannyiunkban: Vajon mi, hogyan cselekedtünk volna? Hogyan cselekszünk ma? Hogyan cselekszünk azon barátainkkal, akiket megbélyegeznek Krisztus neve miatt? Az első kérdésre a válasz egyértelmű: mi is tagadókká váltunk volna, hiszen amiképpen Péter a szabadságát és az életét féltette, úgy mi is.

Napjainkban az emberek cselekedetei saját érdekeik alakulásán alapszik legtöbbször. Amint Péter saját érdekét tekintette a legfontosabbnak, úgy a történelem különböző korszakában élők legtöbbje is. A háborúk, a történelem sorsforduló eseményeinek alakulása mindig az ilyenen múlott. Mennyire tud egy csapat egységet alkotni, mennyire marad hűséges a harcoló király és hadvezér első számú katonatisztje vagy minisztere? Mi a fontosabb: egy közös cél, ami az igazságon alapul vagy a csillogó arany, a ropogó pénz? Mi álljunk az igazság oldalán és legyünk mindig erős jelleműek! Ámen.

Iloncza Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Jézus király

Királyi sarjként szülte Mária,

mégis Ő az Isten egyszülött Fia,

az Atyától  hatalmat kapott,

uralkodik mennyen s poklokon.

 

Jön szelíden és alázatosan,

lép feléd  titokzatosan,

minden virágvasárnap,

királyod lenni akar.

 

Ha király, kapjon koronát,

hadd feledje el kivoltát,

fején glóriás fényben

ragyog a töviskorona.

 

Valamikor  majd,

palástja betakar,

tövissel koronáz

glóriás királlyá.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare