Velünk az Isten! – 2014. október 1.

“Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat elõlem és nem ingadozol; És így esküszöl: Él az Úr! hûségben, egyenességben és igazságban: akkor õ benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek.” (Jer 4, 1-2)

Olvasandó Jer 4,1-18

A mai keresztyénség nagyon távol esett önmagától. Európa keresztyénsége modern, elvilágiasodott, emberközpontú, önpusztító életet  él.

Önpusztításnak számit az önző, magunkért való élet-nem kell a gyermek, a házasság, ha a másikat is számításba kell venni. A hűség csak addig számit, ameddig a másiktól megkövetelhetem. Az igazság csak akkor igazság, ha az ő számára előny, a rendet önmagához szabja.  ki kell gyógyulni ebből. Ennek egyetlen útja, Jézus Krisztus által az Istenhez való visszatérést elnyerni. Én hiszek… én tanítvány vagyok… én megtértem! A keresztyén ember önimádata, én-központúsága van e kijelentésekben. Értékes és meggyőző feleletet kapunk ebben a próféciában arra, hogy mi a megtérés.

A megtérés egy döbbentettel kezdődik: tarthatatlan távol kerültem Istentől. A kiáltásnak ebben az időszakában az ember még nem tud semmit arról, hogy Isten figyel rá. Arról, hogy ami benne lezajlik Isten láthatatlan erői, az Ő Lelke kezdeményezték. Az ember korlátlanságra vágyik, az Istentől való szabadságban érzi jól magát. Az, hogy nem érzi jól magát már Istentől van! Ez már Isten műve, keresése, utánjárásának jele. Amikor az ember észreveszi, hogy bizonytalanságban van, már az Isten kezében van.

Mivelhogy erről nem tud, kiáltania kell: nem vagyok többé méltó! A kiáltásunkra van felelet. Ahol sírás, bánkódás van ott már Isten van jelen. A bűnbánatot is Ő érlelgeti a szívünkben. Nemcsak nekünk hiányzik az Atyai szeretet, mi is hiányzunk az atyai házból.

A megtérés szíve a bűnbánat maga. Krisztusban leszokhatunk a szégyen minden takargatásáról. Az igazi bűnbánatban az ember önmagát vádolja és nem a másikra mutogat. A megtérés kizárólag Istenhez térés. Kevesebb nem elég! A megtérés célja nem a templom, nem a tanítás, nem a szertartások. A fiú, aki hazamegy, nem akar szebbnek, jobbnak látszani. Nem a jobbik énjéhez, nem ősei törvényéhez, nem a kegyes magatartáshoz tér meg, hanem ahhoz az Istenhez, Aki minden fohászunkat meghallgatja:

„Téríts meg minket, Urunk, hogy megtérhessünk. (Jer.31,18)

Ámen!

Nagy Erika

Sárközújlak

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Fotópályázatot hirdet a refszatmar.eu – “Reformáció”

A Szatmári Református Egyházmegye második alkalommal hirdeti meg digitális fotópályázatát, ezúttal ”Reformáció” címmel. A pályázat igei mottója: „Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.” (Zsoltárok 139, 16)

A pályázat témája szerint, mivel lassan a reformáció hónapjába lépünk, olyan képeket vár, amelynek üzenetében benne van a megújulás, visszaformálódás, hitújítás, fény a sötétség után… Nem csak kimondottan vallási jellegű fotókat várunk, de üzenete, a szerző szabad fantáziájára bízva, valamilyen szinten kapcsolódjon a reformációhoz. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy kiben, hogyan él a reformáció.

Részvételi feltételek:

1. A fotópályázaton bárki részt vehet életkortól, felekezettől, nemzetiségtől, hovatartozástól, foglalkozástól, lakóhelytől… függetlenül.

2. A képek típusa: műemlékfotók, portrék, eseményfotók, természetfotók, hangulatképek, stb. egyaránt beküldhetők.

3. Szerzőnként beküldhető maximum 12 digitális vagy digitalizált felvétel JPG formátumban. A fotók terjedelme pedig ne haladja meg a 3 Mb-ot. Minden felvétel file-neve egyezzen meg a kép rövid címével. A kép utómunkálata csak az eredeti élmény vizuális hangsúlyát emelheti ki (színkorrekció, kontraszt, fényerő, kivágás), de nem változtathat tartalmán. Fantáziakép nem pályázhat. Feldolgozott kép esetén a pályáztató bekérheti az eredeti képet is

4. A pályaműveket e-mailben lehet beküldeni – minden képet külön csatolva mellékletként a refszatmar@freemail.hu vagy a harangszoradio@gmail.com címre.

5. A jelentkezéshez kérjük a pályázó nevét, telefonszámát és a kép vagy képsorozat címét.

6. A képeket a Szatmári Református Egyházmegye Honlapja által választott szakmai zsűri választja ki.

7. A pályázóknak nevezési díjat nem kell fizetni.

8. Díjazás:

1. díj: 200 lej a Szatmári Református Egyházmegye felajánlásával

2. díj: Könyvcsomag

3. díj: Ajándékpóló

A fotók beküldésének határideje: 2014. október 29.

Eredményhirdetés 2014. október 31.

Kis segítségként a reformáció aktualitásáról és szükségességéről, álljon itt mindnyájunk számára egy elgondolkodtató idézet Tőkés Istvántól: “Hozzánk – reformátusokhoz – azért is közel áll ez a hónap, mert utolsó napján tartjuk az Október 31-i Reformáció emlékünnepét. Kétségtelen, hogy nevezetes alkalom, ha helyesen élünk vele. A lényeg ma már nem merülhet ki “a pápás egyház” ostorozásában, visszaéléseinek a felsorakoztatásában és hasonlókban, még akkor sem, ha viszonzás nélkül maradna a Krisztus szerinti evangéliumi magatartás. Ugyanígy nem merülhet ki az ünnepély a reformációi atyák és általában a református múlt dicsőítésében.
A múltat (reformátorainkkal és gályarabjainkkal együtt) fölöttébb szeretni kell, de az egyház nem belőle él, hanem a Főből, a Krisztusból. Keresztyéni alázattal és a helyes ismeretek birtokában minden szükséges dologra lehetőség nyílik, ami valóban épít (1Korinthus 10, 23; Zsidókhoz 13, 7; 1Timóteus 5, 11-12), de a Reformáció igazi öröksége a magunk állandó reformálása, a Krisztus ? Főpásztor iránti engedelmesség keskeny ösvényének a keresése, mind elméletben (teológiai síkon), mind gyakorlatban (a mindennapi életben, s a gyülekezetben).
Tőről metszett reformációi gondolkozást hordoz az, aki napról napra (tehát a Reformáció napja előtt és után egyaránt) kérdésessé teszi: vajon a reformáció értelmében re-formátus-e ő maga?…” (Ecclesia Reformata Semper Reformanda)

Az első fotópályázatunk nyertese Nagy Hajnalka-Csilla volt az alábbi fotóval: Ebéd előtti fohász

Kürti Tamás: Élménybeszámoló a 2014. szeptember 22-24. között Nagyváradon megszervezett lelkésztovábbképzőről

5 és fél éves lelkipásztori szolgálatom után sem érzem magam eléggé képzettnek arra, hogy az Isten által rám bízott „gyötrelmesen gyönyörűséges” szolgálatot hiánytalanul végezni tudjam. Természetesen meg vagyok győződve elhívatásom valódisága felől, ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy az Úr Isten alkalmassá és képessé tehet arra, hogy a lelkipásztori küldetést teljesíteni tudjam (2Móz 4,11; Jer 1,7.).
Ilyen háttérgondolatokkal indultam Nagyváradra és vártam lelkesen, mit is ad majd számomra a továbbképző.

I. Nap
a. Lelki csendesség
Saját magam rejtett gondolatai csodálatos válaszra találtak Ft. Püspök urunk áhítatában. A református lelkipásztornak meg kell újulnia, hangzott az igei bevezető 1Jn 5,4. alapján. Le lehet győzni e világot, győzelmet aratni e világ felett. E megújulás és győzelem leképeződik nemcsak a lelkipásztor életében, de igei szolgálatában is.
1. Előadás: Közösség a közös ég alatt
Az előadás alcíme: avagy szolgatárs-e a kolléga? Szakács Gergely, pápai lelkipásztor fő szempontja: tudunk-e úgy tekinteni a kollégánkra, mint a Krisztus ügyében szolgatársra?
Bibliai és történelmi definíciók és példák által jutottunk el a jelenhez. Miben változott a lelkipásztori kép, és milyen nehézségek adódnak a mában? Sok nehézséget okoz a lelkipásztori mivolt. Igyekszünk megfelelni egy Istentől rendelt, egy társdalom által elvárt, és egy egymástól elvárni vélt szerepnek.
A szomorú következmény nem a prófétai magány, ami az Isten Igéjének hordozásából fakad, hanem egyfajta önző magány, amelyben mindenki maga igyekszik boldogulni. E tekintetben is szükségünk van tehát a változásra, hogy egymás szemében ne pusztán elszemélytelenedett kollégák legyünk, hanem Urukkal és egymással személyes kapcsolatot ápoló szolgatársak
2. Előadás: A korszerű lelkipásztor továbbképzéséről
Az első előadás rávezető gondolatai után Dr. Fazakas Sándor debreceni teológiai professzor (a Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet vezetője) beszélt a korszerű továbbképzésről. Kiindulópont a lelkipásztor társadalmi szerepkép-változásai. Szemben állnak egymással a lelkészi tisztség és hivatáskép, a tisztség tartalma illetve annak gyakorlati megvalósítása, a lelkészi és magánéleti szerepek, teológiai ismeretek és azoknak gyakorlati alkalmazhatósága.
Miben áll tehát a lelkipásztori tisztség sajátossága? Ki vagyok és kinek tartom magam? E kérdésekre adott felelet sokat változott a történelmi korok folyamán, de az alap-probléma maradt a régi: a lelkipásztori tisztség isteni rendeltetésű, és ezzel szemben ott van az emberi megvalósítás. Kié tehát a tekintély, a felelősség? Krisztusé, vagy az elhívott szolgáé?
Változik a lelkészkép a történelemben, változik a hivatás értelmezése, minek eredményeként megváltozik az Egyház társadalmi képe is. Töretlen elvárás marad a hitben járás és jó teológia. Ebből adódik az égető kérdés: milyen legyen a korszerű továbbképzés? Szakmai szempontból az igényesség a mérvadó, míg lelki szempontból a megfelelő hivatás-tudat.
3. Előadás: A lelkipásztor lelke
A harmadik előadás kicsit „mélyebbre vitt bennünket”, hiszen Dr. Balogh Klára debreceni pásztorálpszichológus a modern lélektan eszközeivel próbálta meg közelebb vinni a jelen levő lelkipásztorokat önnön lelkükhöz. Megvallom őszintén, volt bennem egy ösztönös távolságtartás a módszerrel szemben, de engedtem, hadd próbáljam meg általa és is felfedezni saját lelkem sajátosságait. Egyszerű kérdések után (mit jelent a lélek számomra, hogyan mondanám el egyszerűen másoknak, hogyan egy gyermeknek, és miként a tudomány emberének) próbáltuk összegezni az emberi lélek különböző meghatározásait a történelemben, tudományban.
Aztán „mélyebbre eveztünk”. Kinek hol van a lelke? Lelkész, mint lélek + ész önértelmezési egyenlet. Fontos megállapítás volt miszerint én, mint lelkipásztor a lelkemmel is dolgozom, de ugyanakkor a lelkekkel is dolgozom.
Rövid szünet után az Istennel való viszonyában vizsgáltuk a lélek kérdését, és próbáltuk megfogalmazni Istenről alkotott képünket. Egyensúlyban kell látni a bibliai Isten-képet (objektív) és saját lelkiállapotból fakadó Isten-képet (szubjektív). Sokféle lelkiállapotunkban nekünk szolgálni kell (még akkor is, ha például beteg a lelkipásztor lelke)., de számítanunk kell és lehet egymás segítségére.
Az utolsó kérdés az volt: Ki mikor van egyedül a saját lelkével. Időt, teret és alkalmat kell teremteni a kellő lelki elcsendesedésre, ahogyan azt Krisztus is javasolta és gyakorolta. „Mi vagyunk a saját munkaeszközünk, karban kell tartani és ápolni kell.”
b. Filmvetítés: Intouchables (Életrevalók – 2011.)
Tanulságos film, mely a mai fiatalság nyelvén tanít az életkedvről és felelősségről (negatívum a cenzúrázatlan beszédstílus). Jó volt megnézni és beszélgetni róla. Ajánlani tudom.
Fő szempont: az emberi kapcsolatok. Az abszurditás is megjelenik benne: megfordulnak meg a különböző szerepek (ki a segítő és kin segítenek?). Eszköztár: a humor, amivel mindent le lehet győzni. Van a filmnek egy sajátos dinamikája: kölcsönösen fejlődik, kibontakozik a két főszereplő személyisége. A kifejlődött emberi kapcsolatoknak pedig gyógyító ereje van.
II. Nap
a. Lelki csendesség
A szeretet nagy parancsolatával indult a második nap, melynek alapigéje a második szeretethimnusz. Az Isten és egymás felé megmutatkozó szeretet kettős viszonyulásában tanulhattuk meg, hogy az új világhelyzetben nekünk is meg kell újulnunk. Ezt pedig imádságban kell elkérni.
1. Előadás: A lelkipásztor, mint menedzser (?)
Dr. Fruttus István Levente nagykőrösi pszichológus, egyetemi docens tartott előadást a szervezeti magatartás és vezetés témakörében. 3 fő részben tárgyalta a kérdést: történeti rész, gátlásaink – korlátaink, vezetéstechnikai tanácsok és eszközök.
A történeti részben kimerítő áttekintést kaphattunk a szervezetek életéről, működéséről. Ebbe helyezte bele az Egyház szervezetét. Az eredendő bűntől kezdődően az ember közösségben él, és ebben a szervezeti formában az adminisztratív és lelki vezető egy személyben egyesült. A lelkipásztor esetében fontos tudatosítani elhívatásunkat és küldetésünket. Megvizsgálhattuk a szervezeteket az emberi kapcsolatok oldaláról milyen terve van Istennek velünk. A ma élő lelkipásztor számára a gátlások és korlátok fő oka a szakmai és lelki önmeghatározás egymástól való eltávolodása.
A helyes kiindulópont a hivatás- és küldetéstudat meghatározása, a feladatok helyes felmérése, valamint a kettő közötti út megtervezése (stratégia). Összhangba kell hozni erőforrásainkat ahhoz, hogy menedzselni tudjuk a ránk bízottakat.
Személyes véleményalkotásra adott lehetőséget a kiscsoportos beszélgetés, melynek fő kérdése. Hogyan tudom én hirdetni az Igét abban a közegben, ahol vagyok? Önismeretre és gyülekezetismeretre van szükség ahhoz, hogy erre válaszolni tudjunk.
A helyes gyülekezetvezetés 4 stratégiai iránya: misszió, diakónia, tudatos tanítás, evangelizáció.
2. Előadás: A pénz uralja a világot, de ki uralja a pénzt?
A második előadás témája a teológiai és világi pénzmodellek Jézustól Kálvinon át napjainkig. Dr. Békefy Lajos teológus, író, szerkesztő arra a kérdésre próbál választ találni, hogy van-e alternatíva a globális uzsoracivilizációval szemben? Milyen a szeretet és szolidaritás egyetemes kultúrája a pénzvilágban?
Mai, egyre inkább a pénz körül forgó világunkban, de minden korban a legnagyobb dilemma, hogy mire van szükségünk igazán, és mi az, amire nincs annyira szükségünk? Gyors történeti áttekintés után az alaptétel Lk 12,32-ben fogalmazódik meg. Van keresztyén alternatíva. Az eddigi pénz-munka-pénz séma helyett a munka-pénz-munka bibliai javaslata érvényesülhet.
De hogyan viszonyul a Szentírás a pénz kérdéséhez, és hogyan viszonyul a mindenkori Egyház? A történelmi korok változatos viszonyulásmódját a világosság és sötétség harcaként lehetne jellemezni.
A pénz önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Az attól való függés, az ahhoz való viszonyulás dönti el a kérdést. Van, akiknek a boldogság látszat-forrása. De nekünk, lelkipásztoroknak tőle függetlenül kell élni, és eszközt látni benne. Alapkérdés tehát: az ember van a pénzért, vagy a pénz van az emberért (a szolgáló pénz teológiája)?
Különböző mozgalmak igyekeztek és igyekeznek a pénzhez való helyes viszonyulást szorgalmazni. Az ember életének célja egyensúlyban maradni, úgy élni a (de)formációk világában, hogy méltók legyünk az Isten országára.
3. Előadás: A lelkipásztor, mint pénz-ügyes
A lelkipásztori mivolt önértelmezésében nem mellékes szempont a lelkipásztor pénzügyi kérdései. Ballai Zoltán, kolozsvári lelkipásztor beszélt a megnevezett kérdésről. Igyekeztünk kánoni, bibliai, gyakorlati megközelítésből tekinteni a kérdést.
A lelkipásztor folyamatos forrásgyűjtő. Feladata fenntartani és gondoskodnia a rá bízottakról. Kérje Isten segítségét, hittel tartson ki, mutasson példát, legyen Isten mindenféle forrás-gyűjtésének középpontjában, tudjon kérni és elfogadni, legyen büszke szolgálatának méltóságára.
A legjobb befektetés: ora et labora. Alapkövetelmény a becsületesség és tisztesség, felelősségvállalás. Ennek a munkának a célja a gyülekezet szükségleteinek kielégítése (missziói, diakóniai, oktatási, megélhetési célok). Dolgozni kell a megmaradásért: a prédikáció végeztével nincs bevégezve feladatunk (Kálvin).
4. Előadás: A lelkipásztor, mint vállalkozó
Az eddigi elméleti megközelítés után egy gyakorlati példát hallhattunk Filep Ferenc, árpádi lelkipásztor tolmácsolásában.
Kiindulópontja: a lelkipásztor is vállalkozó az Úr szolgálatában. Feladata hivatása szerint megmutatni, megélni Krisztus követésének útját. Célja a keresztyén értékrend gyakorlati életben való értékesítése.
Ezt követően a vállalkozói szerepről hallhattunk történelmi összefüggésben, minekutána levontuk a tanulságot: a vállalkozás szempontja lehet nemcsak a pénzszerzés, hanem lehet úgy gazdálkodni, hogy a szívek és lelkek vizsgálója az Úr Isten.
b. Megjegyzés:
Az utóbbi három előadás különböző szempontokat figyelembe véve szólt a lelkipásztor szolgálat anyagi feltételeiről.
Az első világviszonylatban vizsgálta a kérdést, a második saját berkeinken belülre vitt bennünket, míg a harmadik személyes példán keresztül illusztrálta a problémát és kínált fel lehetőséget a folytatásra.
5. Előadás: A lelkipásztor, mint homo (párt)politicus
Mindennapjaink nagy kérdése ez. Dr. Fischl Vilmos budapesti evangélikus lelkipásztor (a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Főtitkára) előadásának kiindulópontja a következő megállapítás: „a lelkipásztort nem lehet függetleníteni az Egyháztól.” Feltevődik tehát a kérdés, hogy vajon milyen körülmények között tud együttműködni a lelkész és Egyház? Az Egyház és lelkipásztor biblikus meghatározása (definíciója) után nyilvánvalónak tűnik mindkettőnek közéleti szerepvállalása.
Az Egyház élet- és munkaközösség. Megvan sajátos vallási, jogi, adminisztratív feladatköre abban a társadalmi, gazdasági, politikai közegben, amelyben létezik.
Ezt követően az állam és politika meghatározása után levontuk a következtetést, miszerint úgy az államnak, mint a lelkipásztornak társadalmi és politikai (értsd: közéleti) szerepe van. Erkölcsi és missziói vonatkozásban egyaránt szerves része a közéletnek. Nem politizál az egyház a mai pejoratív értelemben, hanem sokkal inkább irányt mutat prófétai jellegéből adódóan. Ilyen értelemben az Egyháznak tükör funkciója van: tükröt állít a társadalom elé. Úgy tevékenykedik, mint Krisztus követe, Mesterére mutat.
Nem párt-politikai, hanem prófétai szerepe van tehát a lelkipásztornak a közjó előmozdításában, a hit felelős megértésében és megértetésében.
Egyház és állam, mindkettő Isten uralma alá tartozik. Talán elkülönülnek a hatáskörök, de ugyanúgy az berek javát keresi és szolgálja mind a kettő. Kiegészítik és segítik egymást (vagy legalábbis kellene). Ezért elengedhetetlen a rendszeres dialógus a kettő között, illetve az Egyház és állam képviselői között.
III. Nap
a. Lelki csendesség
Lelkésztovábbképzőnk harmadik napja egybeesett a Kerületi Lelkészértekezlettel. Sokan eljöttek messziről olyanok is, akik a továbbképzőn nem tudtak részt venni.
Ebből az alkalomból az igei üzenetet az OLTT alelnöke, Lukács József főjegyző tolmácsolta 2Jn 8. alapján. Az idős tanító, János intelmei felénk is hangzottak, és vérteztek fel a tévtanításokból fakadó lelkület ellen. Vigyázásra intett az Ige bennünket, valamint hitünk továbbadására. Isten megszólít és elküld, ezért nekünk szót kell értenünk embertársainkkal. Az evangélium igazságát ily módon lehet mások felé is eljuttatni.
Természetesen a kiválasztott Ige ráhangolt bennünket a napi két előadás témájára is.
b. „A bölcsek nyugalmával”
A Kerületi Lelkészértekezlet megnyitójaként egyházkerületünk Ft. püspöke, Csűry István a „bölcsek nyugalmával” beszélt az egymásra utaltság, valamint az egymásra való odafigyelés fontosságáról.
Kötetlen beszélgetés keretén belül az egyházi életünk, helyzetünk néhány aktuális kérdéséről esett szó, majd ezt követően a napirend szerint kiírt előadások kezdődtek el.
1. Előadás: A lelkipásztor, mint tudós ember
Vajon értenek-e bennünket egyre iskolázottabb híveink? Vajon mi értjük-e a világ szellemi dolgait? Erre a kölcsönösségre reflektált Dr. Gaál Botond debreceni teológiai professzor, akadémikus. A lelkipásztornak naprakésznek kell lennie, így lehet „virág a magyar ugaron.”
A tudós lelkipásztor, mint a jövő lelkipásztorának eszményképét vetítette elénk ez az előadás, és vizsgálta meg röviden történelmi és aktuális vonatkozásban a lelkipásztori szolgálat tudományos, szellemi, intellektuális minőségére vonatkozó igényt. Sajátos kívánalom, hogy a lelkipásztornak ismernie kell a kor szellemi közegét, valamint a hívek szellemi ismereteit is. Hitvallásaink történelmi hatása a Méliusz Juhász Pétertől kapott hármas örökség: hitvallási elkötelezettség, tudományos felkészültség, felelős szolgálat.
Szemléletmód váltásra van szükség három fontos területen: tudományos gondolkozás megváltozása, az ember külső környezete (mint szemléletformáló tényező), és a gyakorlati cselekvés keresztyén-etikai szintjén.
A keresztyénség új szemléletet hozott a tudományosság minden korszakában. Részt vállal az emberi értelem formálásában. Az elmúlt század tudományos, információs forradalma is ezt bizonyítja. Az egész világ egy hatalmas laboratórium, éppen ezért a lehetőségek mellett óriási veszélyforrás is önmagában. Az Egyháznak kötelessége az etikai állásfoglalás, hiszen vannak olyan korlátok, melyeket a tudomány feszeget, de vajon meddig? Ebben a folyamatban kell jelen lennie a tudós teológusnak. Sajnos azonban súlyos erkölcsi deficittel küzdünk. Hol van a keresztyén örökség, hol van az életszentség? Materialista gondolkodású világunkban nem vesszük észre a szellemi és lelki környezetszennyezést, az óriási mértékű értékvesztést.
Kell tehát a lelki/szellemi megújulás. Ez pedig új embert, új szemléletet igényel. Krisztus mindent újjá formáló ereje lehet ebben a folyamatban az egyetlen megtartó erő.
2. Előadás: A lelkipásztor, mint korszerű igehirdető
Az idei lelkésztovábbképző utolsó előadása Dr. Kiss Jenő kolozsvári teológiai professzor által lett bemutatva. Egykori évfolyam-felelős professzorom előadását tehát érthető okok miatt feszült kíváncsisággal hallgattam.
Az előadás „két lábon állt”: egyrészt a megnevezett kérdéskört a lelkipásztor, másrészt pedig az igehirdetés szempontjából vizsgálta.
Az első problémát a korszerűség meghatározása jelenti. A bennünket körülvevő kornak ránk nézve és szolgálatunkra tekintve van valamiféle igénye és elvárása. Ez pedig óriási esélyt biztosít számunkra. A lelkipásztori szolgálatot tekintve elmondható, hogy annak van egy belső indíttatása (nekem fontos), de van egy külső indíttatása is (szükség van rá). Ebben az értelemben válik fontossá a korszerűség meghatározása. Három fogalom merül itt fel: pluralizmus, individualizmus, globalizmus.
A pluralizmus hordoz ugyan egyfajta negatív jelentést, de tekinthetünk úgy rá, mint a most egymás melletti teológiai nézetek integrálására. Ezt egyensúlyban kell tartani az igehirdetésben is. Az individualizmus negatív jelentése mellett fellelhető pozitív tartalom az egyén felelősségére, alanyi mivoltára fekteti a hangsúlyt. Vigyázni kell azonban, hogy ne minden felelősség háruljon a lelkipásztorra, hiszen egyikünk sem képes arra, hogy egyedül hordozza a felelősség terhét.
A globalizmus a mindenkori szellemi áramlatokra utal, illetve az azokból fakadó mobilitásra. Könnyen meg lehet ítélni azokat. Jelen van egy nagyfokú bizonytalanság és irányvesztés. Az igehirdető és igehirdetés fő szempontja is ez.
Korszerű az a lelkipásztor, aki komolyan veszi a társadalmi, ekkléziológiai elemek pozitív és negatív oldalát. Egyszerre legyen kritikus (de nem elítélő), és nyitott (de nem megalkuvó). Míg eddig az Egyházon keresztül látták, nézték a lelkipásztort, addig ma a lelkipásztoron keresztül látják az Egyházat. Ezért aztán a lelkipásztor személye felértékelődött, ennek pedig lenyomata van az igehirdetésben is. Folyamatos önreflexióra van szükség a példamutatáson túl a személyesség megtalálására. Egyensúlyban kell tartania a közelséget (benne él a világban) és távolságot (nem olvad bele a világba, minthogy Istent és az Egyházat képviseli – szimbolikus személy). Ez a kettősség ott van az Istentiszteletben éppúgy, mint az arra való felkészülésben és prédikációban egyaránt, de csak ha a felkészülés tudatos és átgondolt.
Korszerű az az igehirdetés, mely szemmel tartja a személyes önreflexión túl a megszólítottakat is, mely által létrejöhet az asszociációs összekapcsolás: én és az Ige, én és a gyülekezet, eredmény: Ige és a gyülekezet. Az igehirdetés célkitűzésében és tartalmában is prófétai jellegű, ami az említett létbizonytalanságban és irányvesztésben való útmutatásban nyilvánul meg. Nemcsak a személyi adottságok és készségek megléte fontos tehát az igehirdetésre nézve, sem nem csupán a reflexiós készség, de a prófétai jelleg is elengedhetetlen. Sajnos azonban a mi gondolkodásunkban a pneumatológia, azaz Szentlélek munkálkodása háttérbe szorult. A prófétai jelleg ugyanis a Szentlélek általi belső megvilágosítás elengedhetetlen feltétele (illuminatio interna). Így amikor prédikálunk, két hang szólal majd meg: az Egyház, mint intézmény hangja, illetve az Ige hangja.
A lelkipásztornak közbenjárói szolgálata van. Mindenkinek adatik a Szentíráson keresztül Isten akaratának közvetlen jellege, ami a parancsolatokból érthető meg. Azonban e mellett van Istennek mindannyiunknak adott személyre szabott feladata és akarat, ez pedig nem mindig világos. Ennek megértésében tölthet be közvetítő szerepet a korszerű lelkipásztor. Prófétai módon hirdetni Isten Igéjét, belelátni Isten munkálkodásába, megtalálni az intézménnyel szembeni lojalitást/szabadságot, illetve közvetíteni az Isten akaratát.
c. Zárszó, egyebek
Személyes kiértékelés:
Pozitívumok:
10 előadás – tartalmas, hasznos három napnak bizonyult. Személyes, közéleti, szakmai szempontú előadások hangzottak el, melyek több tekintetben eligazítottak, és támpontot nyújtanak majd ezután is. Érződött a témakörök megválogatásában az igényesség, tudatos csoportosítás és válogatás. Le a kalappal.
Negatívumok:
10 előadás – három nap alatt. Kevés idő maradt az egyes előadások feldolgozására, megbeszélésére. Kevés volt a kiscsoportos beszélgetés, avagy csoportmunka.
Javaslat:
A fenti kettő figyelembe vételével egyensúlyban tartani az elő-adást és feldolgozást.
5 év alatt kell 30 kerületi kredit-pontot összegyűjteni. Ha azt 2-vel elosztjuk (annyit ér 1 előadás), akkor az 15 előadás 5 év alatt. Ha azt ismét 5-tel osztjuk, akkor az 3 előadás 1 évre (6 kerületi kredit-pont). Ilyen arányok mellett pedig bőven volna lehetőség nemcsak a téma felvezetésére, de annak megbeszélésére is.
(persze tudom, hogy versenyt kell tartani a máshol megrendezésre kerülő továbbképzőkkel, ahol nagyobb kredit-számot lehet szerezni, mert sokaknak ez a legfőbb szempont.)

Kategória: Gondolatok  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 30.

„Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan legeltetnek benneteket.” Jer 3, 15

Olvasandó: Jer 3

Múlton való rágódás és jövőbeli tervezgetések hálózzák be, sokszor lehetetlenítik el jelenben való élésünket. Hiszen vagy a múlt hibáin rágódunk, amit megváltoztatni már nem tudunk, vagy jövőnket tervezgetjük, ami még nem jött el. E két véglet „irrealitása” között elvész a most és jelen.

A fönti Ige arra figyelmeztet, hogy jövőnket bátran tegyük le Isten kezébe, mert az Ő terve beteljesül. A szakasz az asszír, ill. babiloni száműzetés utánra egy boldogabb jövendőt hirdet meg az Izraelből és a Júdából megmaradtak számára. Minden városból és minden nemzetségből vissza fognak jutni néhányan a Sion hegyére (14), Jeruzsálembe. Az egyesített népet olyan vezetők, pásztorok fogják majd irányítani, akik a nagy példaképhez, Dávidhoz hasonlóan Isten akaratának engedelmeskednek, akik hozzáértéssel és okosan legeltetik a rájuk bízottakat.

Isten ígéretei Krisztusban teljesedtek be, aki „bölcsességnek és értelemnek lelke”. (Ézs 11,2). A tudást el lehet sajátítani, meg lehet tanulni, de a bölcsesség Istentől kapott, kegyelmi ajándék. Ezért kérjük Tőle mindannyian azt a bölcsességet, mely reá bízza a jövőt Istenre, a múlt sérelmeit elengedi és feledteti, a jelent és annak feladatait pedig „hozzáértéssel” éli meg.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Refisek a nagytarnai ökotáborban

Az elmúlt hétvégén a nagytarnai Ökotáborban rendeztük meg négy református testvérgimnázium (Szentendrei Református Gimnázium, a Nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, a Zilahi Wesselényi Református Gimnázium és a Szatmárnémeti Református Gimnázium) diákpresbitereinek és irodalomkedvelő diákjainak találkozóját. A találkozó az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet által meghirdetett „Szülőföldi Anyanyelvi Szaktábor” nyertes pályázata   volt.

A szombat reggeli induláskor még mindenki kissé feszengett, alig beszélgettünk, de szerencsére a táborban feloldódott a hangulat. Vidám játékok, kommunikációs gyakorlatok segítették a kapcsolatteremtést. Tapasztalatokat cserélhettünk, betekintést nyerhettünk testvériskoláink diákéletébe, ötleteket meríthettünk az iskolában töltendő idő színesebbé tételéhez.

A délelőtti bemutatók hozzájárultak a közös értékek felismeréséhez, mint például  a hagyományápolás, nagyjaink megbecsülése,  az anyanyelv személyiségfejlesztő ereje.  A csendesnap, a farsang, a Márton-napi mulatság, a szalagavató nélkülözhetetlen eseményei iskoláinknak, de ezek mellett zenés, játékos rendezvények tarkítják a hétköznapokat, versenyek, vetélkedők fejlesztik a diákok kreativitását,- derült ki a diákok bemutatóiból.

A délutáni  szakmai tevékenységek izgalmas pillanatokat jelentettek, s  igen nagy sikernek örvendtek.  A ,, Versimpro” –nak keresztelt feladat, mint ahogy a neve is mutatja,  az irodalomhoz köthető,  rögtönzött versírás. A vers tematikája illetve formája ( műfaj, ritmus, rímelés ) nem volt kötött, egyedüli kikötés volt: a megadott tíz szót bele kellett foglalni a műbe.

A második tevékenység, minden csapatos vetélkedő nélkülözhetetlen része,: a ,, Mondjam vagy mutassam? ’’.  E feladat keretei között a nonverbális kommunikáció fejlesztése volt a hangsúlyos. Sorsolás révén kapták meg a csapatok az adott feladatokat,  amelyeket el kellett mutogatniuk.  A feladatok különböző bibliai történetek bemutatásából álltak.

A harmadik tevékenység örvendett a legnagyobb sikernek, ez a verbális illetve nonverbális kommunikáció és vitakultúránk fejlesztését tűzte ki  célul. A következő témákról disputálhattunk: a gyermek nem tudja eldönteni, hogy neki mi a jó, az iskola megöli az egyéniséget, ne együnk húst, a barátságra manapság nem jut idő,  a számítógép magányossá tesz. Egy adott csapat egyik része az adott téma mellett, míg a másik része ellene érvelt. A disputa után  néhány témát közösen is megvitattunk, így kellemes, igen érdekes beszélgetés és baráti hangulatú tapasztalatcsere alakult ki.

Az est folyamán  táncházra is sor került, így támasztva alá a mondást ,, ép testben, ép lélek.’’ A nap első felében szellemi síkon mozogtunk, az agytekervényeinket mozgattuk.  A tánc nem csak a testünket, hanem a lelkünket is igénybe vette, békét és harmóniát teremtve bennünk.  Tábortűzi dalok is felcsendültek, és néhány gitár is előkerült, így teremtve kellemes hangulatot.

A tábor célja az anyanyelvünk létfontosságú szerepének tudatosítása, nyelvünk ápolása, a magyar diákok fejlesztése  harátoktól függetlenül.   Anyanyelvünk az egyik vagy talán a legfontosabb összekötő kapocs  közöttünk, amit ápolni, védeni, megőrizni kell, az identiás- és személyiségfejlesztés legfontosabb eszköze.

A programok  fő célja  a fiatalok szókincsének bővítése, a tudatos és igényes nyelvhasználat gyakorlása s nem utolsó sorban a diákok ismerkedése, baráti kapcsolatok lehetőségének megteremtése.

Nyugodtan, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a tábor felejthetetlen élmény volt minden egyes résztvevő számára, függetlenül attól, hogy tanár avagy diákként vett részt benne.  Minden egyes résztvevő örömmel venne részt hasonló jellegű rendezvényen.

A tábortban sokszor elhangzott a következő mondat, amivel mindent elmondhatunk róla : ,, Ez most megérdemel egy nagy tapsot!’’ Köszönjük, hogy ott lehettünk.

a táborlakók

Kategória: Refi  Szóljon hozzá

Ablakcsere a dabolci református templomban

Szatmári HarangSzó Rádió – 151. adás

Harangszó Rádió151. adás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Újra indult az IKE-karaván

Pár év szünet után ismét útjának indult az ún. IKE-karaván. A Szatmár-Láncos templom gyülekezetének ifjúsága kezdeményezésére először csak a Németi Református Egyházközség ifjait hívták meg az alkalomra, de tervezik az esemény kiterjesztését több gyülekezetre vonatkoztatva.

Vasárnap a délutáni istentiszteleten az ifjak liturgusi szolgálatával, ifjúsági énekek kíséretében, jó hangulatban telt az alkalom. A rendkívüli istentiszteleten Korda Zoltán házigazda lelkipásztor prédikált Mózes Második Könyve 33. részének 21-től 23-ig terjedő versei alapján: „És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.” Isten közelében mindenkinek helye van, bármelyik gyülekezethez is tartozik, bárhonnan is jön – mondta a lelkipásztor. Jelen volt Pándi Beáta a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanítónője is, aki az kilencvenes évek elején elinduló karaván ötletgazdája volt, az ifjúsági énekeket pedig a szintén Refiben tanító egykori ifis Elek Ramóna vezette. Több „retró” ifjúsági ének is elhangzott emelve az esemény hangulatát, szívükben hálával énekelték: „Ha visszanézek a megtett útra… a szívem hálás, magasztal téged, köszönök minden Jézus tenéked”

Istentisztelet után a Kálvineumban szeretetvendégségre került sor, majd Kala Noémi segédlelkész irányításával játékok eszközlésével mélyítették a két gyülekezet ifjúsága közötti kapcsolatot. Legyen áldott folytatása!

Kategória: Ifi  Szóljon hozzá

Nagytarnán gólyatáboroztak a refisek

Forrás: Szatmar.ro

Itt van az ősz, itt van újra, gyülekeznek a piros lábú, piros csőrű gólyák a mezőkön, és gyülekeznek a kisebb-nagyobb gólyák az iskolák udvarán. A Református Gimnázium kis ötödikesei is összegyűltek: hat környező faluból és négy szatmári iskolából összesen 31-en. S hogy az ismerkedés, barátkozás, közösséggé alakulás könnyebben menjen, már az első hétvégét együtt töltötték a hagyományteremtő jelleggel idén először megrendezett Gólyatáborban Nagytarnán.

Péntek délután 21 kisdiák, 15 szülő, az osztályfőnök, Jékel Zsuzsanna és az iskolapszihológus, Simpf Boros Imola megérkeztek az ökotáborba. Miután mindenki elhelyezkedett a hálótermekben és a palackházakban, a gyerekek szabadtéri csapatépítő foglalkozáson vettek részt az iskolapszihológus vezetésével, az anyukák nekiláttak a vacsorakészítésnek, az apukák pedig a tábortűzet és a szalonnasütést készítették elő. A közösen elfogyasztott  vacsora után a felnőttek kedélyesen elbeszélgettek a tábortűz fényénél, a gyerekek pedig fáradhatatlanul játszottak, ismerkedtek,  beszélgettek, sétálgattak és ijesztgették egymást a sötétben. Az esti mesét szülők és gyerekek együtt mesélték, így aztán a Piroska és a farkas egy igen bizarr verzióját sikerült összehozni.

Szombat reggel meglepően korán ébredt a gyereksereg. A közös reggelit követően a kisdiákok szabadtéri csapatjátékokban vettek részt, majd közös relaxációs gyakorlatot végeztek, mindezt az iskolapszihológus vezetésével. Záró mozzanatként az osztályfőnök felolvasta kedvenc gyerekkori meseregényének, a Mary Poppinsnak az első fejezetét, melyet a gyerekek valóban érdeklődéssel  hallgattak végig. A délelőtti programokat barátságkörrel és egy nagy közös öleléssel  zárta az osztály. Amíg a diákok csapatot építettek, a szülők megfőzték az udvaron a bográcsgulyást. Nagyon finom lett! Indulás előtt a gyerekek rögtönzött koncertet adtak a szülőknek az osziórán és a buszon megtanult népdalokból, köszönönetképpen a kellemes hétvégéért. Hatalmas, 10 másodperces közös ölelés zárta a Református Gimnázium első ötödikes gólyatáborának programját.

És hogy ki hogyan érezte magát, arról álljon itt néhány vélemény diákoktól és szülőktől: “Nagyon jól éreztem magam, mert együtt nevettünk és játszottunk.” “Nagyon jó volt fröcskölni a lányokat, és jó volt focizni, meg emelgetni a nagy köveket.” “A kirándulás nagyon jó volt és tetszett, főleg mikor késő estig fociztunk, de a gulyás nem.” “Nekem a pszihológussal való játékok és a tó körüli barátkozás tetszett.” “Nekem az tetszett, mikor este kint voltunk és szalonnát sütöttünk.” “Annak ellenére, hogy nem ismertük egymást, nagyon jó volt, sokat játszottunk és szórakoztunk, nagyon örültem, hogy a szüleim is eljöttek.” “Nagyon jó volt, késő estig fociztunk, szalonnát sütöttünk. Reggel pedig hajnalban már felkeltünk, jó volt. Én szívesen megismételném.” “A kirándulás volt a legszebb élményem, mert kötekedtünk a lányokkal.”

“Nagyon jó volt a péntek esti mese Piroskáról meg a farkasról, amit mi szülők kellett elmeséljünk a gyerekeknek.” “Ez a tábor különleges élményt nyújtott számomra, a férjem és a kisfiam számára is. Gyakrabban is lehetne ilyen érdekes és kellemes időtöltést szervezni szülő és gyerek részére.” “Nagyon jó alkalom volt ez a kirándulás arra, hogy jobban megismerjük egymást az osztályfőnöknővel és a szülőkkel. Külön öröm, hogy mindenki részt vett a közös főzésben, mosogatásban, takarításban, beszélgetésben és mesélésben. Jó kis csapat leszünk!” “Örömmel tölt el, hogy ismét gyerek lehettem, úgy játszhattam az iskolás nebulókkal, mint gyerekkoromban.” “Nem igazán sajnálom, hogy nem mentem Nagytarnára kirándulni az osztálytársaimmal, mert nem szeretem az ottalvós kirándulásokat, de ahogy hallottam, érdemes lett volna elmenni.” “Hát én sajnos nem voltam a kiránduláson, mert nem engedtek, de szerettem volna menni, és ahogy mesélték a többiek, azt hallottam, nagyon jó volt.” “Ha én ott lettem volna, minden éjjel fociztam volna és beszélgettem volna és csináltam volna sok fényképet és feltettem volna a Facebookra.”

Kategória: Refi  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare