Idősek vasárnapja Patóházán

Velünk az Isten! – 2014. október 20.

„Vannak-é a pogányok bálványai között, akik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!” (Jer 14, 22)

Olvastam egy frappáns mondatot nemrég, ami az ember hozzáállását határozza meg a körülményekhez képest. Így hangzik a mondat: „Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!” Habár a felolvasott ige éppen arról beszél, hogy Isten adja az esőt és a szárazságot, én még is azt mondom, Isten ennél sokkal többet tud adni, vagy elvenni. Az élethez való viszonyulásodat mindenképpen meg tudja változtatni.

A baj az, hogy Őt legtöbbször a meteorológia Istenének tartjuk csupán és csak akkor imádkozunk hozzá, ha szárazság van, vagy éppen áradás. Ne csak a nyomorúságban imádkozzunk hozzá, hanem a rosszat is az Ő kezéből vegyük el, a jóval együtt. De ha könyörgünk, hozzá esedezzünk, ne a jósok, ne a horoszkóp, vagy más okkult dolgok megkeresésével próbáljunk meg változtatni élethelyzetünkön, mert úgy még nagyobb bajba keverjük magunkat.

Valljuk, hogy az egyedül igaz Istenen kívül, aki ma is uralkodik és a benne hívőkkel kapcsolatba lép, nincs más Isten! Ő minden ember Istene. Ő adja az esőt, ő adja az áldást a te életedbe is. Kérd el tőle! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Szatmári HarangSzó Rádió – 154. adás

Harangszó Rádió154. adás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Velünk az Isten! – 2014. október 19.

„Az előkelők vízért küldik szolgáikat, a tócsákhoz is elmennek, de vizet nem lelnek. Üres edényekkel térnek vissza, szégyenkeznek, pirulnak, fejüket eltakarják. Rémüldöznek a termőföld miatt, mert nem volt eső az országban. Szégyent vallanak a szántóvetők, fejüket eltakarják.” Jeremiás 14, 3-4

Elolvasni: Jeremiás 14, 1-9

Egy fiatal házaspár mesélte, hogy kisfiukat egy alaklommal rábízták a nagyszülőkre, akik örömmel vállalták az őrző – védő szolgálatot. Azaz vállalták volna, ha a gyermek fel nem teszi a kérdést: hol van anya? Egyre gyakrabban és egyre izgatottabban kérdezte újból és újból. Próbálták terelni a gondolatait, előkerült a vészhelyzetben használatos cumi, de volt ott kéznél édesség, meg játék is, de a gyermek csak sírt és sírt, szülei után vágyakozott. Ennek az lett a vége, hogy a nagyszülők, másnap kénytelenek voltak visszavinni a gyermeket, aki, mikor meglátta szüleit teljesen megnyugodott, minden baja megszűnt.

Bárcsak Izráel vezetőinek is lett volna olyan bölcsességük, mint ezeknek a nagyszülőknek. Küldték a szolgákat szerte az országba, kérték az ilyen – olyan istenektől az esőt és a vizet, a pocsolyákat is felkeresték, holott elég lett volna visszamenni az Istenhez. A szárazság ugyanis bűneiknek következménye volt. Csak le kellett volna borulni. el kellett volna vetni a pogány isteneket, el kellett volna hagyni a repedezett kutakat, és máris megoldódott volna minden gondjuk. De majd én…

Szárazság ma is van, a lélekben. Ahol szárazság van, lassan eltűnik az élet. Hány lélekből száradt ki az életkedv, az életöröm, a szeretet, a reménység, a hit. Milyen sok szív szomjúhozik egy kis megértésre, egy jó közösségre, egy meghitt beszélgetésre, egy szoros ölelésre. Szükség van a szomjúság érezésre, de ha a szomjúság olthatatlanná válik, vagy ha semmi nincs, amivel elolthatnánk, az tragédia. Olyan rettenetes ez a kifejezés: de vizet nem lelnek.

Talán te is szomjúhozol testvérem, talán egyre rosszabb, és egyre nehezebb. Jézus azt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!” Lehet mégpróbáltad szomjad oltani földi dolgokkal: gazdagsággal, menő cuccokkal, testi dolgokkal, nemiséggel, alkohollal, gyógyszerrel, droggal. Ezek repedezett kutak, nem segítenek. Luther Márton, a szép liturgiájú, ágoston – rendi szerzetese majdnem szomjan halt, míg meg nem kóstolta azt az élő vizet, amelyet Jézus kínált egykor a samáriai asszonynak. Ma neked kínálja, önmagával akar megajándékozni, ne járj hát a pocsoják után, hanem: „Jöjj hát az élet vizéhez, Jézus kínálja neked, árad az élet belőle, kútfeje lesz a szíved. Jöjj hát siess, jöjj vár reád, béke a földön, az üdv odaát. Itt van az élet a forrás, nincs sehol és soha más.” Ámen.

Nagy Róbert,

Szatmár – Szigetlanka

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Krüzselyi Erzsébet Vers- és Prózamondó Verseny

A Szatmárhegyi Református Egyházközség Lelkipásztori Hivatala második alkalommal várja a Szatmári Református Egyházmegye gyülekezeteinek olvasni és szavalni szerető gyermekeket, ifjakat Szatmárhegyre, folyó év november 15-én 10 órától a Krüzselyi Erzsébet Vers- és Prózamondó Versenyre.

Krüzselyi Erzsébet emlékének szeretnénk ebből az alkalomból adózni. Bár már Szabolcska Mihály, Gárdonyi Géza, Farcádi és Reichard Piroska is elismerőleg szólt róla, ő igazából Reményik Sándor felfedezettje, aki azt tartotta fontosnak hogy a költőnő hozzájárult a trianoni tragédia utáni erdélyi magyar irodalom megszületéséhez. Felnőttekhez, gyermekekhez egyaránt szólt. Négy kötete jelent meg, emellett évtizedeken át publikált a Brassói Lapok hasábjain, amely helyi lap Trianon után már országos újságként gyűjtötte maga köré az írókat, költőket, teret engedve az erdélyi irodalom kikristályosodásának.

Krüzselyi Erzsébet sérült lélekkel járt a világban. Gyermekkorában megsüketült, felnőttkorára megvakult. Írói, költői munkásságát a mély, jóbi istenhit, a természetszeretet, az édeskeserű emlékek versben és prózában történő megjelenítése jellemzi. Panaszos hangvételét ritkán töri meg a derű, az optimizmus. Ezek inkább a gyermekekhez szóló írásaiban tapinthatók ki.

A találkozó két körből áll: a zsűri először a kötelező verseket hallgatja meg. Ezek a következők: I.-IV. osztály számára a Készülnek a gólyák, V.-VIII. osztályosok részére az Isten háza,a IX.-XII. korcsoportnak az Ugye velünk maradsz? Című verset választottuk.

Szünet után következik a választott írások kategóriája. Itt lehet verset, prózát mondani. Az anyagot kérésre elküldjük.

Itt található a kötelező rész, melynek olvasásához, megtanulásához szorgalmat, odafigyelést és megértést kívánunk!

Kovács József

szatmárhegyi lelkipásztor, szervező

 

Készülnek a gólyák

 

Készülgetnek szerte

A daruk, a gólyák,

Tóparton a sáserdőket

Szomorún gázolják.

Majd fészkére száll mind,

S búcsúimát mond ott:

„Jó Istenünk, fészkünk, utunk

Védje őrző gondod!”

Egybegyűlnek aztán,

És gyors szárnyra kélnek, –

Menekülnek zord tél elől

Tengeren túl, délnek.

– Tavaszkor, ha újra

Lombja nő a fáknak:

Napsugaras aranyhídon

Mind visszatalálnak,

Mind hazatalálnak!

 

ISTEN HÁZA

Felénk kínálva kincseit:

Hogy hívogat a lelki lak,

A szent csendárnyú kupola!

Sok gót ablak szemében, kint

Rátündöklik a napnyilak

Aranyderűs, tompult sora.

Oly jó, oly tiszta idebent!

Az utcazaj, a szennyes élet,

A testiség kívül rekedt, -

Itt az úr a lélek!

Toronyujjával felmutat

Az enyhülések tiszta háza –

S harangszavával híva hí:

„Ó jöjj, kövesd az Egy Utat!”

S mi ott érezzük ajtajába

Hitünk szent őrét állani!

„Ti elesettek, jöjjetek,

Itt megpihenni miért féltek?

Itt gyógyulnak az életek:
Itt úr a Lélek!”


UGYE VELÜNK MARADSZ?

Ha süllyedőben feltartjuk kezünk

Segélytesdőn, amelyet

Te megragadsz, Uram:

Az örvény el nem nyelhet, -

Csak tartsuk fel kezünk!

Ha Tehozzád kiáltunk,

Míg bánatunk emésztve dúl:

Te meghallod, – Uram

S gyógybalzsamod szívünkre hull, -

Meghallod, – csak kiáltsunk!

S ha haldokolva hívunk,

Midőn legyűrt száz földi bánat:

Te jössz és szólsz, Uram –

S Jairus lányaként feltámad

Megint halott hitünk, csak hívjunk!

Amíg velünk maradsz:

Örök védnökül rendeled

Az életen, Uram –

Isteni szent szerelmedet!

- Ugye velünk maradsz?

„ERŐS” NŐK A HITÚJÍTÁS IDEJÉN – REFORMÁCIÓ HAVI IDŐSÉTÁK

Érdekes és izgalmas kiállítás várja még a látogatókat Németország keleti részén november 2-ig, az 1000 éves, szászországi Rochlitz kastélyában, ami Lipcse és Chemnitz között található. A reformáció 500. évfordulójára előretekintve, a kiállítás az erős nők történetére irányítja figyelmünket. Hiszen a hitújítás nem csak Luther, Kálvin, Zwingli és mások műve volt, hanem Isten akaratából olyan nők is szerepet játszottak a történelemformáló eseményekben, akik erős hittel, alázatos imával, szorgos, kétkezi munkával, tágas szívvel, olykor teológusokat is meglepő bibliaismerettel álltak az új hitért hadakozó reformátorok mellett. Idősétánk során visszalépünk a múlt idő múlhatatlan érdemű asszonyainak lelki panteonjába. (Berlin – 2014. 10. 16. – impuls-reformation.de – ekd.de – epd.de – zeitzeichen.de)

Írta: Dr. Békefy Lajos

Reformátori vélemény a házaséletről – házasodási hullám

Luther Márton 1522-ben alkotta meg a házaséletről szóló írását, jóllehet csak három évvel később, 1525-ben, 42 évesen kötött házasságot Wittenbergben a korábbi apácával, Katharina von Boraval. Még mielőtt a házaséletet gyakorlatból megismerte volna, próbálta az elméleti kereteket megrajzolni. Figyelemre méltó, mennyi gonddal próbálta a nők korabeli helyzetét az alárendeltségi viszonyból a férfi-női egyenrangúságának, egyenjogúságának új viszonylatába átformálni. S ami még nagyobb újdonság, szinte már elképesztő merészség volt, azt írta és tanította, hogy a szexualitás Isten ajándéka a családalapításra és a házastársak javára. Ezzel Luther legalizálta a papi házasságot, és létrehozta az addig ismeretlen életformát, a protestáns parókiális otthont. Ezzel Luther 1522-től valóságos házasodási hullámot indított el a reformátorok között. Strassburgban Martin Bucer házasságot kötött a korábbi apácával, Elisabeth Silbereisennel. A másik strassburgi reformátor, Matthaeus Zell 1523-ban házasodott össze Katharina Schützzel, akiről a történetírás úgy emlékezik meg, mint teológiai írások szerzőjéről és reformátornőről. Egyik vitairatát a házasság és férje védelmében írta. Nem sokkal Luther házasságkötése után Bázel legjelentősebb reformátora, Johannes Oecolampad is házasságra adta a fejét, a 22 évvel fiatalabb nőt, az özvegyasszony Wibrandis Rosenblatt-ot fogadva társául. Kálvin csak jóval később követte őket, amikor 1540. augusztusában kérte Fareltől házassága megáldását a nála 15 évvel fiatalabb Idelette de Bure-rel, akiről 9 év múlva, asszonya halálakor ezt jegyezte le hosszabb levelében: „Szelíd erő jellemezte, igazi egyéniség volt”.

A szelíd erő asszonyai

Ez a határozott asszonyi erő, ami szelídséggel tudott párosulni, jellemezte a korabeli reformátor feleségeket, s a reformáció női védelmezőit, akik olykor életük kockáztatásával is hűségesek maradtak Isten evangéliumi világosságához. Így a rochlitzi kastély úrnője, Elisabeth von Rochlitz is, aki 1537-től vezette be a cuius regio, eius religio elve szerint (akié a hatalom, azé a vallás) birtokai területén a reformációt, s annak védője, az új hit prédikátorainak meg oltalmazója lett. Ő volt az egyetlen női főnemes, aki csatlakozott a schmalkaldeni szövetséghez. Ezt a protestánssá lett fejedelmek és városok kötötték egymással kölcsönös védelmükre 1531. február 27-én Schmalkaldenben a szász és a hesseni választófejedelem vezetésével V. Károly császár valláspolitikájával szemben. Ezért is tiszteli meg emlékezetét a nők szerepe a reformációban témájú mai kiállítás.

Időutazás a kastélyban – hercegnői hitvallás

Elisabeth férje, János herceg 1537-ben elhunyt, attól kezdve tette a hercegnő a reformáció egyik védőbástyájává kastélyát. Egyben ez a szerepvállalása tette őt a reformáció korának egyik legbefolyásosabb hitvédelmező asszonyává. Ebben az özvegységet pozitív irányba fordító szolgálatban nagy támasza volt testvére, Fülöp hesseni tartományi gróf. A hercegnő egyik leveléből idézi a kiállítás nemes hitvallását, melyet így fogalmazott meg: „Lelkiismeretemet az nyugtatja meg, s akkor tudok csak boldog lenni, ha Istent jobban félem, mint az embereket”.

A „lelkiismeret terme” – bibliatanulmányozó asszonyok

A kastélykiállításnak érdekes helyszínét alkotja az úgynevezett lelkiismeret tere vagy terme. A falakra bibliai verseket vetítenek, s azokat a sorokat olvashatjuk, melyek a korabeli asszonyok tollából származnak. Ezek a kétszavú reformációs jelmondatban fénylenek fel újra és újra: sola Scriptura – egyedül a Szentírás. Szép gyakorolt példáját mutatja ennek egy másik asszony, az 1488-ban Dornburgban született Felicitas von Selmenitz Luther Bibliája. Az 1522-ban megjelent Szentírásában lapszéli jegyzetek, kommentárok, aláhúzások láthatók, kis, kézzel rajzolt mutatóujjacska jelzi az őt megérintő legfontosabb Igéket. Bibliatanulmányozás, lelkiismeret iskolázás volt ez a javából, minden papi és egyházi közvetítés nélkül. A személyes és felelős hit női megszületésének egyik hajnali derengése. Valami különös és gyönyörű napfelkelte a reformáció korában a női lélekben. Luther kézírása, ajánlása olvasható Felicitashoz abban az 1534-ben megjelent Bibliában, amit Chranach műhelyében készített fametszetek illusztrálnak.  Elisabeth hercegnőnek 1530-ból származó levele is a kiállított anyagban található, melyben Luther fordítású Bibliát kér bibliatanulmányaihoz.

Titkok szobája

Ez a kiállítás specialitása. Itt őrizte a hercegnő titkos levelezését kora reformátoraival, illetve az új hitre tért fejedelmekkel, tartományi grófokkal, nemes urakkal és hölgyekkel, akik hitsorsosai lettek. A rejtekhely szokatlan már számunkra, de akkortájt általánosan ismert volt az ilyen építészeti megoldás: a szoba padlója alatt kiképzett rejtekben tartották a titkokat. Férje halála után Erzsébet hercegnő elhagyta a drezdai fejedelmi udvart, özvegysége kastélyába költözik. Ott csakhamar, már 1537-ben protestáns udvari papot alkalmaz. Levelezésében bizalmas információk szerepelnek a fenyegető háborúról, csapatmozgásokról, amit a császár készült indítani a szövetség ellen. A leveleket rejtjelezve küldte a hercegnő.


Judit-festmények a női „harciasságról”

A kiállításon látható az a nagyméretű festmény, ami az ószövetségi Juditot ábrázolja az asszír vezér, Holofernesz fejével. Meglepően sok hasonló festmény, illusztráció készült és terjedt el a reformáció korában. Nem csak vásznon, hanem hétköznapi használati tárgyakon, poharakon, kupákon, tányérokon, kanalakon. Ez egyfajta felerősödését és nyilvános kiábrázolását mutatja a női szerepvállalásnak, akár úgy is, hogy nehéz helyzetben életük kockáztatásával kell védeniük a hitújítás bástyáit.   A kastélykápolnában életrajzokat olvashatunk, és a keresztet uraló színre, vérpirosra emlékeztető papírlapokon a reformációban szerepet játszó nők rövid életrajza, jegyzetei olvashatók hitről, lelkiismeretről, Bibliáról, amit koruk kommunikációs eszközein, a szórólapokon és köriratokon keresztül is nyilvánosságra hoztak. Így Ursula Wydatól, a már említett Katharina Zelltől, Wibrandis Rosenblattól, a frank Argula von Grumbachtól, aki 17 különböző helyen jelentette meg röpiratait. Meglepő, de kis utánagondolással nagyon is érthető az a templomablak illusztráció, aminek másolata a szószéken prédikátor szerepben ábrázolja Magdalai Máriát.

Ez emlékeztet arra a református teológusnőre, Kálvin kortársára és női reformátor társára, Marie Dentiére-re, aki Genfben a hitújítók lelki küzdőtársa volt szószéken és a mindennapi életben. A kolostorból iskolát formált, s a lányok iskolázásának előfutára lett. Ő az egyetlen olyan reformáció korabeli asszony, akinek neve ott szerepel a Genfben 1917-ben felállított reformációs emlékmű oldalán.  (Vajon Illyés Gyula tudta ezt, mikor az emlékmű előtt lépkedve megírta A reformáció genfi emlékműve előtt c. nagy történelmi versét?) A kortárs nők között voltak olyanok, akik igen csak ledöntötték azokat a kliséket, melyek a nőket a szokásos és kötelező szerepvállaláshoz, anyasághoz, a férjét szolgáló feleség alakjához kötötték.

Csendben vagy éppen nem is olyan csendesen a női szerepvállalás átalakulása, reformja is megindult tevékenységük nyomán. II. Anna von Stolberg például Quedlinburgban egyházi rendtartást adott ki, Hille Feicken Münsterben merényletet kísérelt meg az ottani katolikus püspök ellen, aki diktatórikus, erőszakos eszközökkel akarta Isten országát megvalósítani. Elisabeth von Rochlitz 55 éves korában, súlyos betegségben hunyt el. De valamit elindított – Isten rajta keresztül. A nők egyenjogú szolgálatát Isten országában, és Európában, majd szerte a világon a protestáló, megújított hitért és kultúráért. Vajon a mi magyar és erdélyországi protestáns nagyasszonyainkról 2017-ig nyílik-e ilyen kiállítás? Pedig Lorántffy Zsuzsánna, Árva Bethlen Kata, Petrőczi Kata Szidónia és sokan mások igazán megérdemelnék az értékelő figyelmet és figyelmességet. Van szép számmal nekünk is kit, s mit bemutatni kortársainknak és a nagyvilágnak!

(Humoros, grafikus bemutatása a nők reformációi tevékenykedésének megtekinthető egy 7:40 perces animációs filmen, németül a világhálón YouTube-formátumban: https://www.youtube.com/watch?v=O_PWjy_qYWo&feature=youtu.be

Kategória: Gondolatok  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Madárdal

Gondolatban

egy olyan tájra szállok,

ahol a madár

is édesebben dalol.

Hallom,

trillája nekem szól,

emberi hangon

válaszolok.

 

Hallja  bizonyára,

de érti-e vajon?

Konok marad,

csak a magáét fújja

nyelvemen nem tud,

ahogy én sem

értek madárul.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014 október 18.

„Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.” Jer 13,25.

Sors és végzet. Két olyan fogalom, amelynek félreértelmezése meghatározta és mai napig is meghatározza emberek millióinak életét. Amikor sorsra gondolunk, akkor egyfajta eleve meghatározott jövő jut eszünkbe, amit meg kellene valósítanunk, ami osztályrészül adatik életünk során. Mikor pedig a végzetről beszélünk, akkor az elkerülhetetlen jövőre gondolunk, ami elől nem lehet menekülni, a sors végéről, ami lezárja az életet. Mindkettőben ott a meghatározottság, azonban míg a sorsban van valami pozitív árnyalat, addig a végzet inkább negatív érzésekkel párosul.
Amikor Isten Jeremiáson keresztül választott népének sorsáról beszél, akkor azt úgy határozza meg, mint az általa nekik kimért rész. Az, amit Isten nekik szán. Abban az esetben, ha Izrael népe továbbra is tévelyeg, akkor a nekik kimért rész az eltévelyedés, a bukás lesz. Megvalósul rajtuk Ésaiás ítéletes próféciája: szemeikkel nem látnak, füleikkel nem hallanak, szívükkel nem értenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak. Az Úr Isten ezt a sötét jövőt helyezi kilátásba arra az esetre, ha nem változtatnak életükön.
Ebben az értelemben tehát a sors egy „lehetőség”. Nem egy bevégzett dolog, amin nem lehet változtatni, hanem egy felmutatott jövőkép, ami bűnbánattal, megtéréssel elkerülhető.
A fejezet végén felvázolt sötét jövő azért adatik, mert Isten népe három tekintetben vétkezett ellene: elfeledkeztek Róla, hazugságot szóltak egyesek (tévtanítások), és Isten szava helyett az idegen szónak hittek.
Istenről olyankor feledkezik meg az ember, amikor mással van elfoglalva. Izrael népe el volt foglalva bálványaival, mindennel, csak éppen nem Istennel. Nem volt ott szívükben Isten Igéje, nem gondolkodtak arról éjjel és nappal. Ha így tettek volna, akkor nem térnek la az Ő útjáról. Mi is akkor tudunk megmaradni az Isten útján, ha az Ő törvényéről, Igéjéről gondolkodunk, és aszerint cselekszünk. Ha az Igének nemcsak hallgatói vagyunk, hanem megtartói is.
Abban az időben is voltak olyan hangok, melyek az Isten iránti engedelmesség helyett másra csábítgatták az embereket. Ma is a világ ezer hangon hívogat, szólongat, csábítgat bennünket. Sajnos, hogy erre volt lehetőség Isten választott népének mindennapjaiban, és sajnos, hogy mai is van erre lehetőség. Hogy az Isten Igéje helyett más szól hozzánk.
De ennél még szomorúbb az, amikor Isten Szava helyett más szóra hallgat az ember. Ha már a világ odáig süllyedt, hogy vannak idegen szavak, csábító gondolatok, de az Istenfélő embernek tudnia kell, kire hallgat. Isten szól hozzánk, de szól a Sátán is. Választanunk lehet, de tudjunk bölcsen dönteni. Kire hallgatunk, kir4e figyelünk, kit választunk?
Döntésünk határozza meg sorsunkat, mi pecsételjük meg jövőnket, mert Isten mindig felajánlja a megváltozásnak is az áldott lehetőségét, de nem mindenki akarja azt meglátni. Panaszkodunk sorsunk miatt, de vajon meglátjuk-e, hogy azt mi alakítjuk. „Nincsen végzet, csak ha bevégzed”, mondta egy film hőse, azaz addig, amíg élsz, van lehetőséged alakítani életedet. Ezért mi is, amíg még kaptunk Istentől kegyelmi időt, használjuk fel azt bölcsen. Ne feledkezzünk bele az életbe, hanem jusson eszünkbe az Úr Isten, nem hallgassunk idegen, csábító szóra, hanem inkább az Isten szavára, Aki ma is szól hozzánk, és mai is megtérésre hív.
ÁMEN!
Kürti Tamás, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyes

 

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

A fotópályázatunk eddig beérkezett pályamunkái (Még lehet bátran kűldeni!!!)

Király Fanni: Ne hagyjátok a templomot!

Bóné-Gréczi Onézimosz-Zoltán: Keresés

 

Király Fanni: A tanítvány

Király Fanni: Hegyi beszéd

Bóné-Gréczi Onézimosz-Zoltán: A tanító tanácsa

Bóné-Gréczi Onézimosz-Zoltán: Könyvek könyve

 

Bóné-Gréczi Onézimosz-Zoltán: Mélységek

 

Botos Ferenc: Fény és Hit

Botos Ferenc: Fényesség

 

Fodor Lajos: A jó bor

így is nevezik:

„A hegy leve”,

sok íz elegyedett

egybe benne.

 

 

A jó bor nem

önmagától lesz,

be kell avatkoznia

az embernek.

Elvégezve

a  műveleteket,

remélheted,

olyan borod lesz,

amely nemcsak

kellemes ízű nedű,

Krisztus vérére

emlékeztet.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare