Felvételi a Refiben

A Szatmárnémeti Református Gimnáziumban ma délután felvételiztek a leendő kilencedikes diákok teológia szakra. Bibliaismeretből és egyházi énekismeretből vizsgáztak. A tételek, elmondásuk szerint, nem voltak nehezek. Az eredményt hamarosan megtudják.

Kategória: Refi  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 28.

“Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” (ApCsel 3,6)

Egy csodálatos gyógyítás történetnek lehetünk a részesei, ha elovassuk a történetünket. Péter nem mindenapi csodával gyógyit, figyeljünk csak: aranyon és ezüstöm nincs, de a Názáreti Jézus Krisztus nevében mondom, kelj fel és járj. Ahhoz azonban, hogy megértsük a csodát, szükség az elözményeket is megnéznünk. Jézus igérete szerint elküldte Szentlelkét követőinek, és mintha kicserélték volna őket! Péter prédikált, és több ezer ember hallotta őt és hitt a szavainak és együtt dicsőítsék Istent. A félénk tanitványok immár bátor hitvalókká lettek, akik csodákat tettek, ahogy a mai történetünkből is kiderül. Vajon mi észreveszük ezeket az életünkben, hogy van csoda, vagy csak átsiklunk a mai történetünkön, mondván, hogy ilyen nincs. De Igen vannak ma is, a 21. században is vannak csodák, csak észre kell vennünk. Hogy hogyan?- kérdezhetnénk. Úgy ha emlékezünk a Jézusi igéretre, hogy Ö ott van melletünk és Pünkösdkor elküldte nekünk a Szentlelkét és igy mi is hitvaló keresztyén emberré válhatunk. Igy nekünk is más lesz az életünk és észrevesszük a  csodát, hogy van gyógyulás Krisztus által nem más által csak általa meggyógyulhtasz, és megváltozhat az életed, ha hiszed. Legyen e mai történet tanulságos számunkra, imádkozzunk a betegekért és mindenkiért, hogy minél többen tapasztalják meg a csodát és velünk együtt dicsérjék az Urat. Ámen!

Kaszaniczki Csongor,

Élesd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

A fehér ruha nem takaró

Igazság és Hamisság együtt mentek fürdeni. A Hamisság előbb jött ki a vízből, ellopta az Igazság ruháját, magára vette, a sajátját meg ott hagyta a parton. Szegény Igazság nagyon elszomorodott, amikor nem lelte a holmiját, de így szólt magában: „Inkább járok mezítelenül egész hátralevő életemben, semhogy magamra vegyem a Hamisság köntösét.” Azóta mezítelen az Igazság, a Hamisság meg mind a mai napig az Igazság köntösében jár-kel az emberek között.

Három fiam van. Nagyon sok áldás és öröm van bennük és általuk. Ezek mellett eltörpül az a „haszon”, hogy mivel azonos neműek, pár év elteltével, viselhetik egymás ruháit. Mi azonban hordhatjuk-e mások ruháit? Dicsekedhetünk-e mások gyümölcseivel?

Nem a ruha teszi az embert, szól a bölcs mondás, és ezt vallom én is. Azonban, ha templomba megyünk illik úgy felöltözni, hogy az emberek lássák a vasárnapi ruhát. Ami mögötte van, azt minél jobban el is kell takarni, nehogy gyengeségeinkre rájöjjenek?! Borzasztóan mocsok dolog a képmutatás, mert be lehet csapni vele nemcsak másokat, hanem saját magunkat is. Az igazság pedig előbb vagy utóbb úgy is kiderül. A pukkanós zsömleszerű kiüresedett formák tápértéke nem meggyőző a földi életben sem.

A hamisság felveszi az igazság leplét, sőt dicsekedik is vele, hogy milyen szép a ruhája. És lesz belőle az élősködő kirakatember, aki szeret mások munkájával hencegni, mások babérjait learatni. El sem tudja képzelni az ilyen, hogy megfosztja saját magát a valódi örömöktől.

Nemrég hallottam, hogy valamelyik gyülekezetben szolgált egy úgymond teljesen kétbalkezes, kétballábas pap. De olyan, hogy amihez hozzányúlt eltört, leesett, kigyulladt… Talán ismerős az ilyen típusú ember. Bármily hihetetlen, azt mondják, hogy a környék legvirágzóbb egyházközsége volt ott. Ennek két oka volt: Az egyik, hogy a lelkész megtanult együtt élni a bénaságával. Tehát hordozta, kifejezte, tudott bocsánatot kérni, nem titkolta, nem nagyképűsködött, nem kompenzálta. Egyszerűen csak kifejezte. Természetesen, emberien viselte az összes ügyetlenségét. A sebzettségre is lehet választ adni, nemcsak a sebzettségből. A másik oka a virágzásnak és a gyümölcstermésnek pedig az, hogy ez megszólította az egyházközség tagjait, és mindenki azon tolakodott, hogy hogyan segíthetne neki. És ezért csatarendbe álltak a civilek, és mindenki aktivizálta magát. Majd mi megcsináljuk! Máshol, meg ott mindenhez értő vezető, amire a reakció: majd ő megcsinálja. Ha olyan okos, csinálja meg! Mi meg majd kritizáljuk. Ez egy jó felosztás – gondolják.

Olyan jó, hogy ebből a görcsös megfelelési kényszerből valaki már felszabadított bennünket. Lemondhatunk a szégyen takargatásáról.

Azt gondolom: nem érdemes mások ruháját álcaként viselni, nem ildomos mások gyümölcseivel dicsekedni, más babérjait learatni. De egyetlen esetben mégis kivételt kell tennem! És ez a kegyelemtan paradoxona.

A mennyei Atya biztosított számunkra olyan ruhát, amit több mint kétezer éve, generációkon át, hordanak a testvérek A fehér ruha, amit Jézustól kapok, nem az én mosóporomtól virít ilyen szépen, nem is csak az őseim érdeme az, hogy megmaradt, hanem Jézus Krisztus fénye világít belőle. Ez igazán modern, több mint divatos öltözék. A gyümölcs, amelyet terem az életem, nem az én ügyességem eredménye, hanem az Lélek gyümölcse, ügyetlenségem ellenére. Mások babérjainak learatása, pedig kizár a győzelmi koszorú jutalmától. Ez a meztelen igazság!

R.E

Kategória: jegyzet  Szóljon hozzá

A nőszövetségi tagok átadták a tarisznyákat a végzősöknek

Cikk: szatmar.ro

Idén is kézműves tarisznyákkal indulnak a nagy útra a Refi nyolcadikosai és tizenkettedikesei.

A Református Gimnázium végzősei minden évben a Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségeinek tagsága által készített hímzett tarisznyákkal búcsúznak az iskolától. Ez idén is így fog történni: a nőszövetségi tagok által nagy odafigyeléssel és még több szeretettel hímzett szöveteket Szász Éva állította össze. Ezek ünnepélyes átadását pedig szerdán tartották.

A tarisznyákkal idén 31 nyolcadikos és 88 tizenkettedikes diák búcsúzik. A “nagyok” Molnár Ágota, Lovász Erzsébet és Papp Piroska osztályába jártak. Ők véglegesen elbúcsúznak a gimnáziumtól, nem úgy, mint a nyolcadikosok, akik közül sokan továbbra is a Református Gimnáziumban fogják folytatni tanulmányaikat.

Szervezetten és szabadon – Katekétikai és ifjúsági előadók tanácskozása

Nagyváradra, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki hivatalának tanácstermébe hívták össze katekétikai és ifjúsági előadókat annak érdekében, hogy a gyermekekért és fiatalokért végzett szolgálat összhangban működjön.

Szerdán délelőtt Csűry István püspök a napi Ige alapján elmondott rövid áhítatával nyitotta meg az együttlétet: “Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról…” (1Móz 8,1) Hányszor megfeledkezünk Istenről, pedig az ő választottai vagyunk! Ő azonban nem így érez irántunk, igéjéből tudhatjuk ezt. Nóé története a megmentő Istenről szól. Az Úr gondoskodott a bárkáról, amely a megtartatást jelentette. Az egyházkerület sem feledkezik meg a missziós munkásairól, ennek jele éppen az aktuális megbeszélés. Az episzkopális rendszert Csűry püspök nem diktatórikus hűbér-jobbágy viszonyként képzeli el, hanem úgy, mint ahol az egyházban szolgálók szabadon, de szervezetten működnek együtt.

Ennek érdekében Vinczéné Pálfi Judit misszió előadó tanácsos, Dénes István Lukács generális direktor és Kánya Zsolt Attila egyházkerületi ifjúsági előadó jelenlétében a katekétikai előadók átbeszélték a vakációs bibliahetek újonnan kialakult helyzetét, ugyanis saját lábára állt ilyen tekintetben az egyházkerület. Az ifjúsági munka hathatósabb, konstruktívabb elvégzése érdekében is megvitattak néhány kérdést, áldást kívánva az egyre gazdagabb és sokszínűbb programok kivitelezéséhez. Fontos, hogy a gyerekekért és ifjakért végzett szolgálatban együtt dolgozzanak a munkatársak úgy, hogy azután azok meg is találják helyüket a gyülekezetekben.

Velünk az Isten! – 2015. május 27.

„Mindnyájan pedig, akik hívének együtt valának és mindenük köz vala” Ap. csel. 2,44

Napi ige: Ap. csel. 2,42-47

Egységben az erő. Ez egy jól ismert igazság, amit nagyon sok tapasztalati valóság bizonyított már a történelem során. Az egység viszont olyan érték, amely nagyon törékeny, könnyen elveszíthetjük. Az első emberpár harmóniában, úgyszólván egységben élt Istennel és a teremtett világgal, azonban a kísértő megbontotta ezt az idilli állapotot. Az ő munkája pedig az évezredek múltával sem változott, továbbra is maradt az a szétdobáló (diabolos), amely álnokul és sokszor észrevétlenül befurakszik a legösszetartóbb közösségekbe is. Ezt követően pedig egymás ellen hangolja az emberek gondolatait mindaddig, amíg a családi, baráti, gyülekezeti vagy egyéb kapcsolatok meg nem szakadnak. Mit tehetnénk mi ellene? Felvehetjük vele a harcot, de idővel kiderül, hogy saját erőnkből csak kisebb sikereket érhetünk el, a döntő győzelem így, sajnos mindig az övé lesz. Két választási lehetőségünk marad: vagy leszünk a szétdobáló játékszerei vagy hittel fordulunk ahhoz, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Ez a hit tette lehetővé az első gyülekezet számára is azt, amit a mai ige elmond róluk: „Mindnyájan pedig, akik hívének együtt valának és mindenük köz vala”. A legnagyobb kapcsolópont ezeknek az embereknek az életében a Jézusba vetett hit volt. Ez pedig olyan értékkel bírt bennük, hogy minden más jelentősége eltörpült mellette, így tudtak mindenen megosztozni. Ennek ismeretében az első kijelentése ennek az áhítatnak csak féligazság, mert az igazi erő abban a Jézus Krisztusban van, aki ezt az egységet létrehozza és megtartja. Fordulunk hozzá hittel és bizalommal. Ámen!

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Lélekre utaltan

Égető  kérdések gyötörnek,

szeretnéd megoldani őket,

beismered képtelenséged,

közben  arra is ráébredsz:

Egyedül az újjá szülő Lélek

oldja fel benned a feszültséget.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. május 26.

„Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték a többi apostoltól: Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” ApCsel 2,37

Olvasandó: ApCsel 2,37-41

A vád, mely Péter prédikációjában elhangzott (23. és 26. v.), eltalálta a hallgatók szívét és miután megkeresztelkedtek, háromezer lélek csatlakozott a tanítványokhoz. Péter igehirdetése tehát hatásos volt. Úgy gondolom, hogy ennek minimum két oka van: Szentlélek tette képessé az apostolt a szólásra, ugyanakkor személyesen ismerte Krisztust.

Vajon mennyire hatásos a mi beszédünk? Ha nem övezi kellő érdeklődés, vajon mi lehet az oka? Talán önmagunkban bízunk, és nem kérjük Isten Lelkének erejét, vagy nem ismerjük eléggé Krisztust, nem olyan személyes a kapcsolatunk Vele, mint Péternek volt?  Vajon beszédünkben mennyit szólunk önmagunkról, és mennyit Istenről? Mit teszünk annak érdekében, hogy hatásosabb legyen szólásunk?

A Wall Street Journal néhány évvel ezelőtt készített egy felmérést nagyvállalati felsővezetők körében arról, hogyan érzik magukat, mialatt kollegáik előadásait hallgatják. Az eredmény igen lehangoló: 84 százalékuk unatkozott, majdnem elaludt, és csupán 3 százalékuk tartotta érdekesnek és érdekfeszítőnek az előadást. A kérdés számunkra is feltevődik: igehirdetéseink, baráti vagy hétköznapi beszélgetéseink, bibliaóráink, áhítataink mennyire találják szíven a hallgatót/olvasót?  Lehet, hogy van egy harmadik dimenziója is a sikertelenségnek, ugyanis, ha „angyalok nyelvén szólok is, de szeretet nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom.” Ez a szeretet fedezet és garancia arra, hogy beszédünk nem marad a szavak szintjén.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare