Beteglátogatóban

Húsvét nagyhetében ismét beteglátogatóban voltak a kórházban, a húsvéti feltámadás drága evangéliumát hirdetve vigasztalták betegeinket. Balvinszky Sándor kórházlelkész, Nagy Erika missziói előadó, Ilonczai Zsombor ifjúsági előadó, Nagy Róbert apai lelkipásztor, valamint apai, sárközújlaki és egy szamosnegyedi nőszövetségi tagok kíséretében a megyei korház kórtermeit bejárva keresték meg egyházmegyénk gyülekezeteinek betegeit.

Húsvét Szárazberken (képek)

Kategória: Fotók  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. április 22.

“Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.” Jób 21,32

Az Emmaus felé haladó tanítványok az első húsvét napján teljes elkeseredésben, csalódottságtól átitatva teszik meg azt alig néhány kilóméter távolságot, ami Jeruzsálemtől lakóhelyüket elválasztotta. Az elmúlt napokban valami történt a szent városban, a templom és annak környéke körül valami megmozdult, de a történések nem úgy alakultak, ahogyan ők azt elvárták. Csalódottak és szomorúak voltak, ezért elérkezettnek tartották az időt, hogy visszatérjenek lakóhelyükre, mert akiben bíztak, Jézust keresztre feszítették, meghalt és eltemették. Vége. Ő már nincs többé. Az elmúlt napokban tudom, hogy református népünk tagjai közül sokan kimentünk a temetőkbe, szeretteink sírhantjára virágot, sírcsokrot helyeztünk és lélekben visszagondoltunk azokra a húsvéti ünnepekre, amikor még együtt lehettek velünk. Ők azok, akik mindig hiányozni fognak nekünk, mint amiképpen mi is hiányozni fogunk egyszer valakiknek. Addig is járnunk kell a magunk útjait, de nem mindegy hogyan. Jób mai bizonységtétele rendkívüli megerősítést nyújt a temetőkben és az emmausi utakon emlékeket kereső emberek számára, akik hasonló módon kezdhetik panaszukat: “pedig mi azt reméltük…” Igen, ott a kórházi beteg ágyon azt reméltük, hogy a szülő, a hitvestárs, a gyermek meggyógyul, ők nem hagynak el bennünket soha, mi leszünk azok, akik megszabhatjuk a földi élet határát, de nem így történt. A betegség erőt vett, a halál elragadta őket és kérdezzük: Hol vannak ők?  A sírkő alatt? A fejfa “itt nyugszik” feliratának árnyékában? Nem. Ott, egy levetett porsátor pihen csupán, ezért kedveseinket ne a sírhant alatt akarajuk keresni, mert ők is, mint mindenki, akik Krisztusban költöztek el a “sírdomb felett is élnek.” Hol élnek? Jézusnál, aki feltámadásával megnyitotta az élet országának kapuját. Ezt az életet hirdeti a Húsvét, ezt az életet hirdesd ma te is! Ámen!

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Húsvéti Ima

Megszégyenülnek a hitetlenek,

akik húsvétkor legyőzettek

a halálon győzedelmesben.

 

Szégyenükből felkelni nem tudnak,

de ellene sem indulnak, annak,

kit Isten ereje feltámaszt.

 

A harmadnapon feltámadtat

érintheti  emberi kéz ugyan,

de neki senki nem árthat.

 

Védetté magasztosult Isten Fia,

hozzád kiált a te atyádfia:

„Emelj magadhoz, te feltámadott,

ember fia!”

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Ő él, és minket éltet (Húsvéti pásztorlevél három nyelven)

Ünneplő Testvéreink!
Sokan, sokféleképpen várjuk a húsvétot. Vannak közöttünk, akik hálaadással ünnepelnek, mert betegségeikből meggyógyultak, és a halál ezúttal üres kézzel távozott. Vannak, akik még szenvednek, de reménységgel imádkoznak, mert bennük is készülődik a csoda. Vagyunk sokan, akik hosszú ideje figyelemmel kísérjük, hogy Istenünk miként teremti türelmesen a rendet a káoszba visszahanyatló világban, ahol a halál még mindig uralkodó hatalom kíván maradni.
Sokan nem tudnak ünnepelni, mert éppen a halál félelmes kötelékében raboskodnak. A lélek gyógyulatlan sebei éppen a gyász, az aggodalom, a bizonytalanság miatt egyre mélyülnek. A halált támogató erők bizonyítási kényszerből kitűnőre vizsgáznak összefogásból, hiszen el nem viselhetik, hogy az első húsvét hajnalára döntő csatát veszítettek el.
Szeretett Testvéreink! Felelősségünk és lelkiismeretünk kötelez bennünket, hogy Krisztus Jézusban elnyert látást és hitet felebarátainkkal, kételkedőkkel, hitetlenekkel megosszuk. Rajtunk nem múlhat, hogy környezetünkben valaki ne hallana Krisztus feltámadásáról, a halál legyőzéséről, a kaotikus világ megítéléséről. Sokan lesznek azok, akik a templomokban keresik a húsvét igazságát, de gondoljunk azokra is, akik kórházakban nyugtalankodnak, szülőföldtől elszakadva aggodalmaskodnak, létbizonytalanságban tépelődnek, vagy emberi formájukból már kivetkőzötten a tartós önkívületet választják.
Hívő Testvéreink! Isten gyermekei birtokolják a tudást, amellyel saját és társaik részére értelmezni fogják a megújított életet, amelynek alapköve Krisztus. Ugyanakkor példát mutatnak a megújított élet gyakorlására nézve, amelynek hajtóereje a vissza nem tartott hit, mely a hűségeseknek ajándéka. Mi vagyunk Isten gyermekei, akikre rábízta Isten ezt a feladatot. Én és Te, közösen vagyunk azok, akik értelmezzük és gyakoroljuk az új életet. Mi vagyunk azok, akik hiszünk abban, hogy a sokat követelt jogos reformok általunk valósulnak meg.
Reménységben fáradhatatlan Testvéreink! Nem feledhetjük Istent szolgáló, egyházépítő munkánk során, hogy mi együtt is kevesen és korlátozott önerővel rendelkezőek vagyunk. Azonban, azt sem feledhetjük, hogy hiányosságainkat bőven kipótolja a kegyelem Ura. A hatalmas Isten teszi ezt, Aki halálnak és káosznak parancsol, Aki kicsinyhitűségünket megszégyeníti. Ő ott van, sőt ott áll velünk, amint azt a Szentírás igazolja is.
Az ószövetség szenvedője, Jób így kiált fel: ”Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött…”(Jób19,25). Jób akkor ismeri fel ezt a századokra előremutató tényt, amikor kortársai még azon töprengenek, hogy Isten miként részese a világ bonyodalmainak, miként nem avatkozik bele a jelen igazságkövetelő igényébe. Isten pedig kezébe veszi alkalmas időben a Jób sorsát, azaz megváltja és megszenteli.
Az újszövetség is szól a háttérben látható módon álló dicsőséges hatalomról. István diakónus éppen a halálig elfajuló kínoztatása közben: „Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől állt.” (ApCsel.7,55).
Jób barátait, István kínzóit az álló, tehát a mozdulásra elszánt Isten, a cselekvő Krisztus rettenetesen idegesítette. A hitetlen világot a húsvét (saját észérveik alapján is megdönthetetlen igazságai alapján) legalább ennyire idegesíti. A mi hívő hivatásunk, hogy szeretettel hirdessük a feltámadás csodáját és az ebből származó csodák sorozatát.
Magyar Nemzetünk minden tagja, Magyar Református Egyházunk és minden e földön élő református keresztyén más testvérrel együtt, legyen részese a feltámadás csodájának, és annak a csodának, hogy bizonyságtételére hallgatnak a környezetében boldogulni vágyó emberek.

Nagyvárad, 2014. húsvétja előtt,
a békesség kötelében
Csűry István
püspök

Easter thoughts and greetings

Many people are unable to celebrate in the dreadful bondage of death. Bereavement, worry and insecurity are deepening the painful spiritual wounds.

It is our greatest responsibility to share our vision and faith which we received by our Lord Jesus Christ. We have to share our vision and faith with our neighbors, the doubters and the faithless.

In the surrounding of Christians, all should hear about the resurrection of Christ, of how He defeated death and how He judged this chaotic world.

Some people will search for the Truth of Easter in the churches. Others will worry in hospitals. And many will suffer of spiritual or financial insecurity.

Children of God understand the meaning of a “renewed life.” We must explain and practice the “new life.” Children of God must show an example. God gave us this task. And our shortcomings will be complemented by the Lord of Grace.

May in the large Christian Family our Church share the miracle of resurrection!

May our testimonies praise the miracle of resurrection!

In the bondage of peace,

István Csűry
bishop

El trăieşte, prin El şi noi trăim!

Iubiţi credincioşi!
Mulţi în multe feluri aşteptăm sărbătoarea Paştelor. Sunt între noi, care sărbătoresc cu recunoştinţă, pentru că s-au vindecat, şi moartea i-a părăsit, plecând cu mâna goală. Sunt care încă mai suferă, dar se roagă cu speranţa că în viaţa lor se pregăteşte un miracol. Suntem mulţi care urmărim de mai îndelungată vreme, cum munceşte Dumnezeul nostru cum făureşte cu răbdare ordinea în această lume haotică, unde moartea doreşte să rămână o stăpînire puternică.
Mulţi nu pot sărbători, pentru că sunt în robia şi frica morţii. Rănile devin tot mai adânci din pricina doliului, a grijei, incertitudinei. Puterile sprijinitoare a morţii doresc să învingă, pentru că nu vor să accepte ca în zorile învierii au pierdut în lupta supremă cu Cerul.
Iubiţi fraţi şi surori! Responsabilitatea şi conştiinţa noastră ne obligă să împărtăşim cu semenii noştri, cu oamenii îndoielnici, chiar necredincioşi, mesajul vederii sufleteşti prin mărturisirea şi împărtăşirea credinţei învierii. Trebuie să împărtăşim vestea cea bună, care ne dă Dumnezeul nostru cu toţi din jurul nostru, ca în jurul nostru să nu fie nimeni, care nu aude de vestirea învierii Domnului nostru Isus Christos, de învingerea morţii şi de judecata cerească a întregii lumi haotice. Vor fi mulţi care vor căuta adevărul sărbătorii Paştelor în biserici, dar să ne gândimţi la cei, care vor fi înspitale, suferind pe patul lor, la cei care sunt departe de pământul natal şi sunt îngrijoraţi, la cei care trăiesc în certitudinea zilei de mâine dar şi la acei oameni, care au ales o viaţă autodistrugătoare.
Dragi credincioşi! Copii ai lui Dumnezeu deţin cunoaşterea Adevărului, cunoaşterea mesajului Celui înviat din morţi, pe care mesaj vor înterpreta nu numai pentru ei înşi, ci şi către semenilor, şi vor mărturisi esenţa vie şi reînnoită, a cărei bază este Isus Hristos! Dar totodată vor fi exemplu prin trăirea vie şi reînnoite, a cărei resursă este credinţa învierii. Suntem copii lui Dumnezeu, cărora ne-a încredinţat Dumnezeul nostru această misiune. Eu, tu, noi împreună suntem cei care înţelegem mesajul vieţii reînnoite, dar suntem şi cei care credem ca reformele îndreptăţite, celestice, psihice, umane prin noi se vor realizea.
Iubiţi credincioş ineobosiţi în speranţă! Prin slujirea Domnului, prin munca noastră comună pentru Biserica pământească creştină, nu trebuie să uităm că suntem puţini şi cu o putere omenească limitată. Dar totodată nu trebuie să uităm nici de faptul că toată neputinţa şi slăbiciunea noatră este completată de către Dumnezeul nostru. Cel Puternic munceşte prin noi, Cel Care porunceşte asupra morţii, asupra puterii omeneşti limitată, prin puterea infinitului. El, Dumnezeul nostru este cu noi, aşa cum ne învaţă prin Sfînta Biblie.
Iov, omul cu cele mai mari suferinţe din Vechiul Testament mărturiseşte: ”Dar eu ştiu că Răscumpărătorul meu este viu şi că El, în ziua cea de pe urmă, va ridica iar din pulbere această piele a mea ce se destramă.” (Iov19,25). Iov înţelege munca şi mântuirea Domnului, el primeşte darul ceresc al credinţei de a vedea şi a cunoaşte faptul mântuirii.
Noul Testament ne mărturiseşte puterea glorioasă a Domnului nostru înviat. Diaconul Ştefan trăieşte chinuri şi suferinţe trupeşti: „Iar Ştefan, fiind plin de Sfântul Duh şi privind la cer, a văzut slava lui Dumnezeu şi pe Iisus stând de-a dreaptalui Dumnezeu.” (Faptele Apostolilor 7,55).
Prietenii lui Iov erau perturbaţi, cei care l-au torturat pe Ştefan erau nervoşi când au simţit ceva din puterea şi victoria Dumnezeului. Lumea necredincioasă din zilele noastre este tot aşa de perturbată, chiar nervoasă asupra învăţăturii şi mărturisirii învierii Domnului Hristos. Menirea noatră creştină şi credincioasă este ca să mărturisim şi să propovăduim misterul învierii prin dragoste, cu iubire faţă de toată omenirea.
Doresc ca membri poporului maghiar, membri Bisericii Reformate maghiare, dar toţi membri ai Bisericii Reformate Mondiale împreună cu toţi creştinii să aibă parte din misterul Învierii, dar doresc totodată să aibe parte şi din acel mister, de a trăi întoarcerea multor oameni către Dumnezeu, care înţelegând misterul Învierii Domnului Iisus Hristos mărturisesc prin vorbe şi fapte acest dar ceresc, divin.

Oradea, la sărbătoare Paştelor 2014.
Episcop
Csűry István

Kategória: Ünnep  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. április 20.

„Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas átrepül az ég közepén, és hatalmas hangon ezt mondja: jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.” Jelenések: 8, 13

Elolvasni: Jelenések 8, 7-13

A minap a városban volt dolgom, és elszörnyülködtem azon a hangulaton, ami fogadott. Ünnep közeledett, mégis mindenki sietett, mindenki feszült, ideges és gondterhelt volt. A piacokon hangzavar, a bevásárlóközpontokban üvöltő zene, az utcán autódudálás. Hol van itt a nagyhét csendje?! – Tettem fel magamban a kérdést. Hogyan halljuk meg így az Isten szavát, ha szólít? Talán éppen ezért ilyen az ünnepi készülődés, mert már kevesen hallják az isteni szót, mert már kevesen kíváncsiak rá.

Ennek ellenére, az Úr mindet megpróbál, hogy felhívja magára a figyelmet. A mára kijelölt igerész 7-12 verseiben minden állítmány múlt időben van. Ez annak a jele, hogy noha János a végidőkben bekövetkezendő jelekről ír, ezek nemcsak a végidőkre vonatkoznak, hanem azt hangsúlyozza, hogy Isten ítéletei minden korban az utolsó időkre előremutató jelekké válnak. Ha tehát nem lehet velünk beszélni csendben és szelíden, akkor Isten, a különböző figyelmeztető jelek által próbál megkeresni bennünket. Mit akar elmondani? Azt, hogy nélküle kárhozatra jutunk. Istennek egyetlen egy célja van ebben a földi életben, az, hogy minket üdvözítsen. Ezért adta halálra egyszülött fiát, és kihozván Őt a halálból, azt szeretné tudtunkra adni, hogy csak Őáltala lehet nekünk is örök életünk. A sok csapás olyan, mint a szülés előtti jósló fájás, mely jelzi, hogy közeleg az idő. Oda szoktál-e figyelni ezekre a jelekre? Érted vannak!

A Biblia tanít arról, hogy az embereknek az utolsó időben különösen nehéz sorsuk lesz, mert az ördög megpecsételi őket. Nekünk azonban, akik Krisztust szeretjük, nem kell félni ettől a pecséttől, mert Ő is, mint Isten Báránya megpecsételi az övéit, és akiket Ő megpecsétel azokat meg is őrzi még a legveszedelmesebb próbákban is. Lehet úgy élni, mint a Nóé napjaiban, amikor, akárcsak napjainkban, ettek, ittak, házasodtak az emberek, aztán egyszer csak jött az ítélet, melyben mind elpusztultak, mert nem vették észre azokat a jelzéseket, amiket az Úr küldött nekik. Szomorú: csak azt gondolták, hogy élnek.

Húsvét első napján ünneprontónak tűnik ez az ige, pedig a legfontosabbra hívja fel a figyelmünket: Isten nélkül minden élet csak vegetálás. Csak egy élet van, amelyik minden próbát túlél, sőt még a halált is legyőzte. Ez az élet egy személy, neve is van: Jézus Krisztus. Akinek vele szoros közössége van már itt a földön, az él igazán, és az minden körülmények között él. Ráadásul csak ez az élet az egyedüli, mely megmarad a biológiai halálunk után is, hisz Krisztus azt ígérte, hogy aki hisz Őbenne, ha meghal is él. Ma még nem a sas repül, mely háromszoros jajt hirdet, hanem az Isten Szentlelkére emlékeztető galamb, mely azt hirdeti, hogy ma még lehet választani élet és halál között. Ma még nem az angyali ítélet trombitái zengnek, hanem az örömöt hirdető harsonák: „Krisztus feltámadott, kit halál elragadott. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, halleluja!” (236. dicséret). Ámen.

Nagy Róbert,

Apa

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Szatmári HarangSzó Rádió – 128. adás

Harangszó Rádió128. adás

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.


Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare