Kitartó, alázatos, bölcs – Nyugdíjba vonult Fodor Lajos lelkipásztor

Visszatekintett pályafutására szolgatársai körében Fodor Lajos halmi lelkipásztor. A csütörtök délelőtti közigazgatási gyűlés több szempontból is rendkívüli volt a lelkészek számára, melyen jelen volt a Királyghágómelléki Református Egyházkerület missziói ügyosztályának néhány tagja is.

Csütörtökön délelőtt 10 órakor hálaadó alkalomra gyűltek össze a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztorai, meghallgatva Fodor Lajos nyugdíjba vonuló szolgatársuk igehirdetését. A lelkipásztor életigéje alapján prédikált: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt… Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották… Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.” (Jn 17, 4.6.17) Jézus főpapi imájából való az életige, ugyanis a lelkipásztor is így állt Isten elé imádságban a hálaadás idején és a bajban is. Fodor Lajos három üzenetet fogalmazott meg, melyből fiatalabb lelkésztársai tanulhattak: Először is felhívta a figyelmet a megemésztett munkára, melynek meglátszik az eredménye és Isten is megbecsüli azt. Másodszor az igehirdetés fontosságát emelte ki. Az olyan kell legyen, mint egy megtisztító fürdő, mely jobbítja a gyülekezet életét. Harmadszor jókívánságot tolmácsolt, elmondva azt, hogy Isten a mi biztonságunk, aki a legjobbat akarja nekünk: együtt lenni Krisztussal, aki garantálja a jövőnket itt és majd odafenn.

A „Jöjj, mondjunk hálaszót!” kezdetű dicséret eléneklése után Kovács Sándor esperes köszöntötte az egybegyűlteket, különösen az igehirdetőt, aki mintegy negyvenkét év szolgálatot tudhat maga mögött: Szatmár-Láncosban segédlelkészként, majd Szilágykövesden, Sándorhomokon és Halmiban lelkipásztorként szolgált, de több ideig volt az egyházmegye főjegyzője is. Kitartó, bölcs és alázatos szolgálata példaértékű volt, hatással volt a lelkészekre, nyomként ottmarad az egyházmegye életében. – mondta az esperes. Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó is köszönetet mondott a lelkészek nevében, tolmácsolva Hankovszki Ilona egyik versét.

Missziói lehetőségek

A missziói ügyosztály is meglátogatta a szatmári egyházmegyei lelkészeit. Vinczéné Pálfi Judit egyházkerületi missziói előadó mindenek előtt csatlakozott a Fodor Lajos lelkipásztort köszöntők sorához, majd elmondta, fontosnak tartja azt, hogy segítőszándékú élő kapcsolatot tartson fenn a lelkipásztorokkal.

Ezután Lőrincz Andrea ügyvezető igazgató beszélt a Diakónia Keresztyén Alapítvány Nagyváradi Fiókszervezetéről. Házi idősgondozással foglalkoznak, szolgálatukat a keresztyén értékrend alapján végzik, nem profitorientált intézményként segítenek a hozzájuk forduló idős embereknek és azok hozzátartozóinak – nemtől, nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül. Az alapítvány missziója az, hogy javítsák a hozzájuk forduló, segítségre szoruló, idős, beteg emberek életminőségét.

Buna Otília a Lámpás Alapítvány nevében annak célkitűzéseiről beszélt: Kiemelte a diakóniai tevékenységét melyet a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében, valamint a külföldön munkát vállalók védelméért tesznek meg.

Dénes István Lukács egyházkerületi generális direktor további missziói ügyeket taglalt, felhívta a figyelmet az ún. Emmaus kurzusra és a PKE-n nemrég elinduló diakónia szakra is.

Áldásos és tanulságos alkalomon vehettek részt a lelkészek, akik Fodor Lajos meghivására szeretetvendésg keretén belül tovább beszélgettek, kellemes hangulatban.

A Székely kapuk – Zöld kapuk újabb pályamunkái az esperesi hivatalban

Kategória: Fotók  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. március 5.

„Bizony, bizony mondom nektek, hogy közületek egy elárul engem.” Jn. 13,21/b

Olvasandó szakasz: Jn. 13,21-30

Vallásórás gyermekeknek tettem fel egyszer a kérdést, hogy ki árulja el Jézust? Azonnal jött is a válasz: hát Júdás! Örültem neki, hogy tudják a történet alapján a választ, de egy másik kérdést is feltettem: Biztos, hogy Júdás árulja el? Csend lett. Aztán az egyik leányka, félénken jelentkezik, és kérdés formájában válaszolt: Talán mi tiszteletes bácsi? Én azt feleltem neki, hogy a vallásóra végén döntsék el ők.

Ki árulja el Jézust? – ez a fő kérdésünk a mai nap, gondolkozzunk ezen, forgassuk Istennek Igéjét a szívünkbe és ha lehet, akkor a nap végére döntsünk mi is ebben az ügyben.

Jézus megmossa tanítványainak a lábát. Együtt voltak, aztán egy adott pillanatban közli velük, hogy valaki a 12 közül el fogja Őt árulni. Egyfelől ebben a kijelentésben ott van az Úr fájdalma. Milyen fájdalmas neki ezt kimondani. Elhívtalak benneteket a családi hajlékból, munkátok mellől, szeretteitek köréből, velem járhattatok, tanulhattatok tőlem, olyan csodákat élhettetek át, ami nem mindegyik embernek adatott meg, együtt ettünk, együtt nélkülöztünk, együtt sírtunk és örültünk, és most ezek közül az emberek közül valaki elárul engem. Felad a hatóságnak. Lehet, hogy hidegen hagy téged ez, hogy Krisztusnak fáj ez, hogy elárulják, és azt mondod: milyen jó, hogy nem én voltam az, de én úgy érzem, hogy a keresztség által magába oltott, elválasztott minket az Úr. Az enyém vagy, én pedig a tied leszek, csak higgy énbennem. Gyermekei, megváltottjai lehetünk Jézusnak, s talán üthetjük is a mellünket, hogy keresztyén vagyok, de nézz magadba és lelkiismeretesen tedd ezt: vajon te és én nem áruljuk el Őt hitetlenségünkkel, életünk korcsosságával, hangos és durva beszédünkkel, haragot gerjesztő viselkedősünkkel? Dehogy is nem! Fáj a Júdás árulása is neki, és fáj a miénk is.

Másfelől ott vannak a tanítványok. Csodálkoznak! Közülünk valaki? Létezik ez? Vajon ki lehet? Gyanakvó tekintetek. És itt szokott az az általános magatartás előjönni, hogy én jobb vagyok, mint a másik. Nem teszek annyi rosszat, mint az ott! Péter megkéri Jánost, hogy kérdezze meg ki az, és amikor Jézus utal arra a valakire és kéri, hogy hamar tegye meg, még akkor is a tanítványok félre értik szavát. Vajon közülünk ki árulja el? Te? Vagy én?

És van még itt ebben az Igében számomra egy sokat mondó kép: Jézus a tálba bemártott falatot átadja Júdásnak és azt olvassuk, hogy „a falat után bement abba a Sátán.” Jézus igaz lévén átadja neki a falatot, akkor hogy hogy abban a falatban jelen volt a Sátán? Vagy csak azután került belé? Az úrvacsora szereztetési Igéje jutott eszembe: próbálja meg magát az ember, és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik ítéletet eszik és iszik magának, mert nem becsülte meg az Úrnak testét. Nem becsülte meg! Júdás nem becsülte meg az áldott napokat, hónapokat, melyeket Krisztus mellett eltölthetett. Ő haszonból volt mellette: ő volt a pénztáros, másfelől, arra gondolt, hogy Krisztus közelében megkapja automatikusan az örök életet. Nem becsülte meg az Úr közelségét, s közben másfelé is kacsintgatott. Ő már beszélhetett a papokkal, sőt a pénz dolgáról is szót ejthettek, s most ez meg is valósult. Júdás elfogadta a falatot, s ezzel elfogadta a Sátán hatalmát is. Nem úgy közeledett Jézus, ahogy kellett volna: számító szándékkal. Sokszor méltatlan a mi kezünk is, de a szívünk is. Ügyeljünk arra, hogy hogyan közeledünk felé.

A vallásóra végén a kislány annyit mondott nekem, hogy ő, ha rosszul viselkedik, akkor ő is elárulja az Urat. Vajon te a nap végére milyen következtetésre fogsz jutni: csak Júdás, vagy te is árulója vagy a Krisztusnak? Ámen

Kovács Mátyás Péter

Sándorhomok

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Krisztus elfogad – Szerda esti betekintő Kispeleskére

Újra a samáriai asszony történetén keresztül táplálta Isten az Ő gyülekezetét Kispeleskén.

Bartha Sándor nyugalmazott lelkipásztor a meghívásnak eleget téve, tett bizonyságot Jézus végtelen nagy szeretetéről, megbocsátó hatalmáról szerda este a kispeleskei templomban. Talán sokak számára unalmasnak tűnik az, hogy többször is erről az Igéről hallhat a gyülekezet és a kedves olvasó Istennek tanítását, de alkalomról alkalomra más és más üzeneteket emel ki Istennek Szentlelke és helyezi azt a szívünkre.

A szerdai igehirdetés egyik lényeges üzenete az volt, hogy meg kell elégedni azzal a személlyel akit az Atya mellénk helyezet. Legyen szó barátról, gyülekezeti tagról, vagy családtagról, hitvesről. A történetben szereplő asszonynak öt férje volt és a hatodikkal már nem a házasság kötelékében él. Ma ezt úgy nevezzük, hogy vadházasság. És ez azt jelenti, hogy bizalmatlan vagyok a mellettem élő emberrel szemben. Ki tudja, hogy miért szakadt meg az asszony öt házassága, a hatodik talán arra gondolt, hogy jó, ha van mellettem valaki, de azért Isten előtt, vagy egy hivatalos szerv előtt kimondani az igent, azt már nem. Napjainkban is egyre több ilyen együtt élésről, vadházasságról hallunk. Nagy öröm az, ha valaki felvállalja, hogy Isten áldásával akar elindulni a közös életük útján.

A másik szép üzenete az igehirdetésnek az volt, hogy Jézus szeretete elfogadó szeretet. Minden emberi szívbe és lélekbe hatalma van, hogy betekintsen, látja eltorzul voltunkat, gondolatainkat, de ezek rossz állapota ellenére is szomjúhozik arra, hogy az ilyen elveszett lelkeknek nyilvánított emberek belé oltassanak. Olyanokat is elfogad, akik nem kimondottan a barátai. Példaként itt van ez az asszony, de ott van Zákeus élete is. Gondoljunk csak bele: vajon mi milyen emberek vagyunk? Milyen a lelkünk, a gondolatunk, érzésünk? Sajnos nem mindig krisztusi. De ezek ellenére elfogad és kegyelemben akar minket részesíteni.

Áldott legyen a mindenható Isten ezért a kegyelem kiáradásért. Isten áldja meg lelkipásztorunk életét, a további szolgálatait is.

Imahét lesz Tamásváralján

Isten áldását kérve az imahétre, ebben az esztendőben március 9-15 között várjuk gyülekezeti tagjainkat az imaheti alkalmakra, melyek délután 6 órakor kezdődnek, a záró istentiszteletre vasárnap 13 órától kerül sor.
Az imaheti istentiszteleteken a következő lelkipásztorok hirdetik majd Isten üzenetét:
  • Hétfő -  Kiss József, református lelkipásztor, Szatmárpálfalva
  • Kedd – Kovács Mátyás Péter, református lelkipásztor, Sándorhomok
  • Szerda – Scheffer Dániel, római katolikus esperes, Túrterebes
  • Csütörtök – Mészáros Mihály, református lelkipásztor, Szamosdob
  • Péntek – Szilágyi Balázs, református lelkipásztor, Szatmárnémeti-Láncos
  • Szombat – Kala Noémi, református segédlelkész, Szatmárnémeti-Láncos
  • Vasárnap – Dr. Kovács Ábrahám, református lelkipásztor – teológiai tanár, Debrecen
A 2015-ös imahét témáját a brazíliai keresztények dolgozták ki, vezérigéje Jézus kérése a samáriai asszonyhoz: „Adj innom!” (Jn. 4,7). Ez a hét az élő víz forrásához vezeti azokat, akik hirdetik és hallgatják Isten igéjét. Jézus találkozása és beszélgetése a samáriai asszonnyal, lélekben tanúsítja Isten népe számára, hogy az élet Isten ajándéka. Ezért kínálja Jézus ma is az élő vizet, hogy aki hallja az igét, abban az élő víz forrása fakadjon éltető erejével.
Simon Attila lelkipásztor

 

 

Szomjas lelkek táplálása – Betekintés a Kispeleskei imahét keddi alkalmára

Kedd este a kispeleskei templomban Kovács József, szatmárhegyi lelkipásztor hirdette Istennek Igéjét a János evangéliuma 4. fejezet 4-15 versei alapján.

Jézus minden általunk megszokott cselekvési módot felülír ebben a történetben. Olyan akadályokra figyelhetünk fel az Igében mint arra, hogy a Samaritánusok és az Izraeliták gyűlölték egymást, kikerülték egymás földterületeiket. Vagy gondoljunk arra, hogy Jézus férfi létére megszólít egy asszonyt és vele beszélget, nem volt szokás, sőt illetlen dolognak számított. És akkor hadd ne említsük az asszony rossz múltját, tudniillik öt férje volt és a hatodikkal már nem kötötte össze az életét. A múlt és a rossz kapcsolat, a szokás, az asszony eddigi élete ellenére Jézus beszélget ezzel az asszonnyal. Mert látja, hogy ez az asszony is szomjas. Jézus és az asszony között a közös pont a víz. Mindketten szomjasak voltak és a kút vízével akarták megszüntetni szomjúságukat. Azonban a beszélgetés alatt kiderül, hogy ez az asszony másképp is szomjas, lelkileg. Szomjas az elfogadásra, a megbecsülésre, a szeretetre. Eddig más kutak vízéből próbálta szomjúságát pótolni, de azok nem segítettek. Ezt tapasztalhatjuk mi is elég gyakran: beleesünk abba a hibába, hogy a kísértő csábítása, a mi gyenge hitünk miatt, csak pót-vizet veszünk magunkhoz. Még szomorúbb dolog az az, hogy nem vesszük észre, hogy ezek nem adnak végső megoldást a bajainkra. Mindig pótolni és pótolni kell, s lassan belefáradunk a folyamatos pótlásba, és eljutunk addig az állapotig, mint amibe a samáriai asszony is volt.

Ezért szól mindig hozzánk Jézus, mert szavával gyógyítani tud. Vigasztal, bátorít, tanácsot és bölcsességet kínál fel számunkra. Ezek után szomjas az asszony, mert eddig nem volt bennük része. Az áldásos dolog az az, hogy engedi magát „betörni”, engedi azt, hogy egyszer megváltoztassa felfogását, szívének szándékát Jézus, és utána megtapasztalja a Krisztus szeretetét.

Ezt tapasztalta meg a gyülekezetünk is kedd este az istentiszteleten. Köszönjük Kovács József lelkipásztornak ismételten az igehirdetését, Isten áldása legyen életén, szolgálatán és mindannyiunk életen.

Velünk az Isten! – 2015. március 4.

„Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” Jn. 13, 17

Napi ige: Jn. 13, 13-20

Jézus arra figyelmezteti a tanítványait, hogy gyakorolják az egymás iránti szeretet még akkor is, ha az első gondoltra szégyenletesnek tűnhet. A Mester pedig nem csak szép gondolatokat, eszméket közöl, hanem tetteivel példát is ad a tanításra. Most is ez történik, amikor megmossa a tanítványok lábát, pedig azok – nagyon is helyesen – Úrnak és Mesternek nevezi őt.

A világi gondolatrendszerünkbe nem fér meg az, hogy magas rangú, köztiszteletnek örvendő vezetők megalázzák magukat az egyszerű emberek előtt. Annál inkább igaz ennek fordítottja, viszont megalázkodni kevesen szeretnek. Éppen ezért sokan a boldogságot abban vélik felfedezni, ha vezetői pozíciót tölthetnek be, aminek köszönhetően sok megalázó helyzet elkerülhető. Mindez természetesen elérhető, csak közben a boldogság elképzelt képe elillan. A mai ige arra tanít minket, hogy ez a boldogság a szeretetszolgálatban található meg, de nem elég erről tudni, mert cselekedni is kell. Kérjük Istent a zsoltáros szavaival: „Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem!” (Zsolt 143,10). Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Őszinte szeretetközösség – Betekintés Batiz imahetébe

A Batizi Református Egyházközségben is ezen a héten tartják az imahetet. A keddi alkalmon Gál Sándor gencsi lelkész, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lelkészértekezletének elnöke hirdette Isten Igéjét.

Az alapige az imahét keddi napjára kijelölt szakasz volt, azaz a János evangéliuma 4. részének 16-tól 19-g terjedő versei. Isten, aki örök életre elválasztott sereget gyűjt, őszinte szeretetközösségre hívja el az egyházat, a gyülekezetet – mondta az igehirdető.  A samáriai asszony, akinek a történetéről szól az imaheti üzenetsorozat egy Sikár nevű városkában lakik, mely a neve jelentése alapján a „hazugság városa” volt. Lelkileg is itt tart. Ebből a mélységből érkezik Jézushoz, akinél menedéket, sőt bűnbocsánatot talál. Jézus a hazugság világából kivezeti őt az igazság meglátására. Felismeri Jézusban a prófétát, azaz a Messiás egyik tisztét. Az Úr Ő belénk vetette bizalma minket is felemelhet egyénként is, és közösségként is. Fontos az egyéni hit, de annak közösségi hatása kell legyen, azaz áldása kell legyen a családnak, vagy bármelyik közösségnek, amelyben mozgunk.

A prédikáció után Király Lajos batizi lelkipásztor a szatmári egyházmegye főjegyzője köszöntötte az igehirdetőt, volt évfolyamtársát, majd felkérte, hogy beszéljen a gencsi gyülekezetről és a lelkészértekezleti munkájáról, azon megbízatásáról, amit nem régen kezdett meg. A bemutatkozás után Török Máté zongorajátéka és szavalata következett.

Az imahét további alkalmain: szerdán Jobb Domokos ombodi-, csütörtökön Kálmán Dávid méhteleki-, pénteken Csáki József Gedeon piskolti-, szombaton Erdős Csaba kaplonyi lelkész fog szolgálni. Isten áldása legyen rajta!

Vigyáznunk kell a természetre, Isten bízta ránk

A Székely kapuk – Zöld kapuk pályázatban vesz részt a Mircea Eliade Általános Iskola Kincskereső nevű csapata. Pályamunkájukat Fodor Anna M. Nagy Ottó díjas vallástanárnő vezetésével mutatták be az esperesi hivatalban. Kovács Sándor esperes fogadta őket, akárcsak az Aurel Pop Művészeti Iskola gyermekeit, akik szintén részt vesznek a pályázatban.

Egy rövid, de tartalmas műsor keretén belül hívták fel a figyelmet a Kincskereső csapat tagjai környezetbarát háztartásra, az éghajlatváltozás veszélyeire, az élővilág veszélyeztetettségére és arra, hogy hogyan lehet környezetbarát az életünk.

„Számunkra a természet maga az élet, onnan kapjuk a levegőt, a vizet, a táplálékot, de sokszor magát a szeretetet is. Vigyáznunk kell a természetre, mert így vigyázunk az életre. Ezt a feladatot Isten bízta ránk.” – fogalmazták meg a gyerekek.

Igazán meglepő volt az, hogy a pályamunkájukban jó példaként emlegették, sőt ábrázolták is plakátjaikban az Ecosunhome-ot, a Református Egyház tulajdonában levő Nagytarnai Természet és Szeretet Otthonát, ahova majd szeretnének is elmenni, kirándulni. Isten segítse őket ebben és további építő munkájukban!

Sorsdöntő találkozás – Elkezdődött Szamos-negyeden az imahét

A Szamos-negyedi Református Egyházközség ezen a héten tartja ökumenikus imahetét. A hétfői alkalmon Vincze Zoltán Nagyvárad-csillagvárosi lelkipásztor hirdette az Úr szavát.

A 17 órakor kezdődő alkalmon a csillagvárosi lelkipásztor a samáriai asszony Jézus Krisztussal való sorsdöntő találkozásáról beszélt. Nagyon sok fontos találkozás jön létre életünkben, de az igazán meghatározó az, amikor Jézussal találkozhatunk. A lelkipásztor igehirdetésében beszélt még a versengő tanítványokról is, akik a magunk értékrendjét igyekeztek fenntartani, a többiekét félretenni. A versengés sajnos ma is aktuális. Pedig az a titka az egyházi közösségnek, hogy a maga sokszínűségében mindenki megtalálja a közös platformot. Aki keresztyén, azt kell tegye, amit Jézus cselekedet, lebontva a választófalakat.

Bogya Kis Ferenc házigazda lelkipásztor megköszönte az igehirdetés szolgálatát, ugyanakkor felkérte a lelkipásztor feleségét Vinczéné Pálfy Juditot, hogy szóljon ő is a gyülekezethez. A tiszteletes asszony beszélt sokrétű egyházkerületi munkájáról a misszió, a nőszövetség és a diakónia területén, valamint hálás szívvel szólt arról a korábbi alkalomról, amikor ő is szolgált a Szamos-negyedi imahéten.

Bogya Kis Mária vezérletével a gyülekezet énekkara is az Urat kérte: „Ó terjeszd ki Jézusom oltalmazó szárnyad…” Ezután az igehirdetéshez kapcsolódó verset szavalt Nagy Anna.

A továbbiakban kedden Paniti Zoltán Tasnádszántóról, szerdán Sipos István Rozsályból (Magyarország), csütörtökön Tukacs József Nagykároly-Belvárosból, szombaton Tarsoly Gyula Szilágyszérből érkezik az imahétre. Esténként további ünnepi műsort ad elő: az egyházközség felnőtt kórusa, a református óvoda gyermekcsapata és az ifjúsági ének-zenekar.

A pénteki alkalomhoz több más gyülekezet is kapcsolódik majd. 17 órától az Ökumenikus Női Világ-imanapon igét hirdet B. Pintér Márta budapesti evangélikus lelkipásztor. Az idei programot a Bahamai Köztársaság asszonyai készítették el. A szervezésben közreműködnek a történelmi felekezetek Nőszövetségi Bizottságának tagjai. Várnak szeretettel mindenkit a további alkalmakra!


Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare