Nem baj az…

„… menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér neked hét fiúnál!” Ruth 4,15

Tudjátok mindnyájan, hisz láttátok az árulkodó jeleket: gyermeket várunk. Még néhány nap, talán óra, és itt lesz a csöppség, közös életünk második nagy, isteni ajándéka. Amikor két évvel ezelőtt megszületett az első gyermekünk, és a modern diagnosztikai eszközöknek köszönhetően tudtuk előre, hogy kislány, mindenki vigasztalt: nem baj az! Majd a második fiú lesz! Amikor megszületett, – sokan kételkedtek az ultrahang megbízhatóságában – és tényleg leány született, az újabb vigasztalások sorozata következett. (Sokat beszélgettünk erről akkori principálisommal, mentor lelkészemmel, aki ugyanígy járt, amikor a leánya megszületett, és ő sem értette, miért ez a sopánkodás?)

Amikor januárban kiderült, hogy érkezik a második gyermek, nagyon sokan biztattak: nem baj, ne búsulj, ez már fiú lesz. Az egyházmegyében több lelkészcsaládban is hozzánk hasonlóan boldog várásban élnek, még hecceltük is egymást: na lássuk! Be kell vallanom, ahol fiú van, leányt vártak, ahol leány, mint nálunk, fiúban reménykedtek. Azonban feleségem már az elején megmondta, – valami titkos anyai, női, isteni ajándék-ráérzés képessége lehet ez – leányt hord a szíve alatt. És amikor az ultrahangos vizsgálaton az orvos hosszas vizsgálgatás után megkérdezte, akarjuk-e tudni a születendő élet nemét, az igenlő válasz után ő is megerősítette az anyai megérzést.

Azóta számos-számtalan alkalommal vigasztalnak: nem baj az! Hoz az majd fiút a házhoz! Vagy majd a harmadik fiú lesz! És én nem értem ezt a sopánkodást! Apaként nem értem. Lányos apaként. Persze, történelmi korokat felidézve, antropológiai ismereteket előkutatva el lehet mondani: mindig a fiú volt az érték, segített, ő ment a mezőre, húzta az igát, már korán munkába lehetett állítani, és vitte tovább a nevet. Kellett a fiú, hogy megvédje a törzset, hogy ne szégyenüljön meg az apa, ha ellenséggel szól a kapuban (Zsolt 127,5).

Ám Ruth könyve az igazi, bibliai példája annak: kell a leány is! Sőt, talán fájó így kimondani, de Naomi semmit nem ér a fiaival! Meghalnak. Ők testileg, de hány esetben lelkileg hal meg a gyermek. Vagy teljesen elhal az édesanyjával összekötő kapocs. És akkor mit ér a fiú?

Naomi özvegy marad, és amikor a Naomi számára idegenből, a Ruth számára idegenbe érkeznek haza, ez a fiatalasszonynak mégsem idegen, hisz elfogadta anyósa otthonát, népét, Istenét egyaránt. És hűségéért, a pogány asszonyt, Isten házassággal ajándékozza meg. És az előző meghalt, eltemetett, elgyászolt házasság után érkezik egy új, amelyből megszületik a gyermek, Obed, Dávid király nagyapja. És amikor a zsidó „sógorházasság-törvény” értelmében, Naomi a saját unokáját tartja a kezében, megszólalnak a szomszédasszonyok: már nem Mára, keserűség a neved, hanem ismét Naomi. Hisz lányod van, lányt kaptál Istentől, aki többet jelent hét fiúnál, hisz unokával ajándékozott meg.

Többet ér neked hét fiúnál. És ez nem a lányos apák fanyar vigasza, hanem szentírási, szentlelkes üzenet, amely asszonyok, édesanyák, hívő emberek ajkát hagyta el. Hitbeli kijelentés, amely felismeri Isten ajándékozó kegyelmét.

Nem baj. Anyósom, bábaként sok hasonló eset mellett asszisztált emberként, anyaként. Amikor még  nem volt ultrahang, csak a születés pillanatában derült ki: leány a megszületett gyermek. Volt olyan édesapa, aki emiatt négy napig nem is ment a kórház felé! Neki lány nem kell! Egy másik alkalommal, maga a szülő édesanya mondta ki gyermeke felett a halálos ítéletet: „…ez is lány? Óh, hogy döglene meg!”

Hogy baj-e, akár fiú, akár leány? A zsoltáros szerint az „anyaméh gyümölcse: jutalom” (Zsolt 127,3), a kisgyermek isteni ajándék. Ha fiú, ha leány, akkor is Isten ajándéka! Lelkészként, édesapaként, hívő emberként csak egyet tudok mondani: nem baj, mert ajándék-jellegéből fakadóan isteni csoda! Becsüljük meg a gyermekeket, vállaljuk őket, mert gyülekezeteinknek, közösségeinknek csakis így lehet jövője.

…………………………………………….

És tegnap, amikor a karomban tarthattam, ma amikor rám nyitotta a szemét, öröm volt megköszönni a Kegyelem újabb csodás ajándékát!

Varga Botond,

Kisbábony

Kategória: Gondolatok  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! 2014. szeptember 18.

„Erről ismerhető meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyafiát.” 1Jn. 3,10

Olvasandó szakasz: 1 János 3,1-12

Minden embernek vannak jellegzetes anyajegyei, tulajdonságai, viselkedési formái, melyek csak rá jellemzőek. János apostol ebben a fejezetben Isten gyermekeinek a jeleit, jellemvonásait írja le. Nagyvonalakban azt lehetne mondani: Isten gyermeke az, aki a bűnt nem szereti, de szereti a felebarátját és Istenét, valamint az Úrhoz mindig bizalommal fordul. A 10. versben egy nagyon világos fogódzót ad számunkra János apostol ebben a témában, mégpedig azt írja: aki nem cselekszi az igazságot, az egy sem Istentől való, másfelől, aki az atyafiát sem tiszteli, szereti az is távol áll az Isten gyermekeinek a csoportjától. Két dolgot említ meg, amire jó lenne ezen a mai napon nekünk is odafigyelni és magunkra nézve feltenni a kérdést, hogy kinek a gyermeke vagyok én?

Mi határozza meg az én cselekedeteimet? Igazságot cselekedni azt jelenti, hogy szívből félni az Istent, s az Ő parancsolataiban járni, amennyire ezt az emberi gyengeség lehetővé teszi. Az igazságosság az a tökéletlen engedelmesség, mellyel Neki adóznak. János viszont kijelenti, hogy mindazok, akik nem élnek igaz módon, nem Istentől valók, mert akiket csak elhív Isten, azokat meg is újítja az Ő Lelkével.

Vagy ott van a másik nagy örök kérdés: mennyire tudom én szeretni a másik embert? A mássága, külső kinézete, a társadalomban betöltött helye és szerepe, mennyire befolyásolja a másik ember iránti ragaszkodásomat? Sajnos bennünk van az előítélet. A másik ember szeretetének van egy kitétele: csak akkor tudom igazán szeretni, ha én igazán szeretem az Urat! Ha nem működik az emberek felé irányuló szeretetem, akkor elsősorban próbáljam meg rendezni Isten és köztem lévő kapcsolatot.

Minden nap próbáljunk meg valamit magunkba zárni Isten Igéjéből, hogy a világ már messziről lássa mirajtunk, hogy Isten gyermekeinek a csoportját erősítjük. Ámen.

Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok

 

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Csak Róla szól! – A Magyar Continental Singers Szatmárnémetiben

Kiemelkedő művészeti színvonal, az egész estés, minőségi kikapcsolódás és a közvetlen kompromisszumoktól mentes evangélium hirdetése még sosem volt ennyire egyszerű. Ezt a Szatmári Református Gimnázium udvarán a Csak Róla szól nevű evangelizációs alkalmon a kedves olvasó is megtapasztalhatja a Magyar Continental Singerssel.

Mindenkit várnak szeretettel koncertjünkre! Amit látni és hallani fognak, az modern zene, magával ragadó hangulat, lelkesítő és motiváló erő, inspiráló művészet. Isten jelenlétének kristálytiszta üzenete életet megváltoztató élmény lehet! Magyar nyelvű koncertjeiken kürölbelül 8 dalt vonultatnak fel, mely minőségi szórakozást és tiszta evangéliumot jelent. A dalok között gondosan megkomponált prózai, lírai vagy drámai betétek vannak, melyek az egyes dalok üzenetének jobb megértését, hangsúlyozását segítik. A koncert során szabadon előadott, személyes bizonyság is elhangzik. A koncertet koreográfia, fényhatások, képvetítés illetve előadás gazdagíthatja.

A Continentals nemzetközi missziós szervezet és a Magyar Continentals teljes mértékben felekezetektől független szervezet. Önálló alapítványként végzik a szolgálatot 1990 óta. Ugyanakkor gyakori és jó kapcsolatban vannak a legtöbb magyar keresztény felekezettel és gyülekezettel, mely észrevehető csoportjaik minden felekezetet felölelő tagságán és koncertjeik helyi szervezőin is.

Az együttest meghallgathatják a kedves olvasók a Szatmárnémeti Református Gimnázium udvarán, pénteken 17 órától a Csak Róla szól nevű evangelizációs alkalmon, amit a szatmári református sajtóorgánumok évfordulói alkalmából rendez Rácz Ervin a Szatmári Református Egyházmegye sajtóreferense. Az egyházmegye honlapja négy-, a Harangszó Rádió három-, a Világíts Tv pedig két éves lesz. Fellép még az ákosi és a kémeri ifjúsági zenekar, igét hirdet Jobb Domokos ombodi lelkész Pál apostol korinthusbeliekhez irt levele 1. részének 9. verse alapján: „Hű az Isten, ki elhívott titeket az Ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre.”

 

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 17.

„Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút.” 1 János 2,22

Napi ige: 1János 2, 28-29

A Sátán hazugsággal vette rá az első emberpárt az engedetlenségre és azóta sem változott a helyzet. A legtöbb közösségromboló esetben fellelhető a hazugság, sőt azzal kezdődik, igaz rendszerint csak egy kis hazugsággal, amit nevezhetünk akár füllentésnek is. Sok barátságban, házasságban vagy akár gyülekezeti közösségben akkor keletkezik a viszály, amikor a felek nem őszinték egymással vagy valaki hazugsággal félrevezeti őket. A mai napi ige figyelmeztet minket, hogy ne engedjük magunkat becsapni, mert vannak olyan hazug emberek, akik tagadják Jézus megváltói munkáját. Ha pedig ezt tagadják, akkor valójában tagadják az Atyát is, mert a Fiú nélkül nem ismerhetik Őt. Jézus így vall önmagáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (Jn 14,6). Legyünk figyelmesek, mert a gonosz mindig alattomos. Először csak azt hiteti el, hogy nem kell olyan komolyan venni a bibliai igazságokat, majd arra vezet, hogy néhány kisebb bűn fölött eltekint az Atya. Ezen a lejtőn tovább haladva az ember egyszer csak tagadni kezdi azt az Urat, aki az egyetlen segítsége lehetne. Kérjük Isten megtartó kegyelmét mai is. Ámen!

Erdei Árva István,

Szamoskóród

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

A szamosdobi nőszövetség és az ifjúság vidám kirándulása a Bódi-tónál és a Fekete-hegynél

Erdély kevésbé reklámozott tájaira kirándult a Szamosdobi Református Egyházközség Nőszövetsége és Ifjúsága. Szeptember 14-én a 700 méteres magasságban levő Bódi-tóhoz, és fel libegőn az 1243 méter magas Fekete hegyre/ Mogosa/ ,majd a Gutin tetőre. Csodálatos élmény volt ,a szép őszi időben ,gyönyörködni Isten teremtett világának szépségeiben. A kiránduló csoport reggel  7.45 órakor találkozott a parókián és 8 órakor indultunk el Nagybánya felé 18 személyes kisbusszal.  Nagybányán meglátogattuk a Planetáriumot és a történelmi régi főteret.Azután Nagybányától tovább Felsőbányáig, egészen a Bódi-tóig. Amikor megérkeztünk a tóhoz, a felkelő nap fénye ragyogott a tó tükrén. A tó menti pázsiton gyémántokként szikráztak a harmatcseppek. A Bódi-tónál lehetőség nyílott  vízi biciklizésre és csónakázásra. De a bátrabbak  akik, 1243 méter magasból akarták látni a tavat és a környező hegyeket, azok egy rövid utazást tettünk  a libegő felvonóval. Csodálatos volt a kilátás ,a környező hegyekre. Az ifjak a nehezített kötélhágcsós  mászáson majd a tó fölötti drótköteleken,csúszva gördülve  keltek át,oda vissza,így bizonyítva bátorságukat. Mások sétáltak,gombásztak ,kavics dobáló versenyt szerveztek:ki tud messzebb dobni kavicsot a tó vízén. A lelkes vidám csapat a Gutin tetőt bebarangolva ,örömmel indult hazafelé dicsőítő énekeket énekelve:”Nagy Istenem ha nézem a világot”:”Nagy vagy te Isten ,nagy a te hatalmad”:”Jöjj mondjunk hála szót ,hű szájjal és hű szívvel „stb.

Szamosdob 2014 szeptember 16.án

Mészáros Mihály lelkipásztor

Vakációs bibliahét és rendhagyó keresztelő Erdődön

Tanévnyitó istentisztelet, vakációs bibliahét bemutató, és rendhagyó keresztelő volt Erdődön a református templomban.

Elmúlt héten, keddtől szombatig minden nap délután 16 órakor gyülekeztek a gyerekek a vakációs bibliahétre. Az alkalmakat Rácz Ervin erdődi lelkipásztor és Lécz Aletta tanító néni szervezte az ifjak segítségével. A presbiterek hathatósan közreműködtek, a jól megérdemelt finom falatokat minden nap várták a gyermekek, nem hiába. Az ifjak minden nap egy jelenettel vezették be a témát, amit idén is a KOEN állított össze. A hét témája egy szóban: Válaszút. Gyakran kerül az ember válaszút elé, Isten segít meghozni a jó döntéseket. A gyerekek megtanulhatták: Noé bölcsessége, amit az Istennel való kapcsolatában rejlett, ma is követendő, s nem szabad a mindenkori, magukat okosnak tartó csúfolódókra hallgatni. Gedeon kisebbrendűségi komplexusa gyógyítható volt, amikor megtapasztalta, hogy a kevés Istennel sok, sőt a legtöbb és a legnagyobb. Ruth hűsége, ragaszkodása igazán győzedelmes élethez vezetett, dédunokája Dávid pedig Istennel Góliátot is le tudta győzni, sőt további életével is rá tudott mutatni az igazi Királyra. Jó lenne, ha ilyen útjelző táblák lennénk, mutatva az utat ennek a világnak! Az énekek is a naponként elhangzott témát mélyítették: Mutass irányt, Él az Úr, Nem vagyok gyalogos katona, Mindennap veled leszek, Nem adom fel, énekelték lelkesen, lendülettel mutogatva a résztvevők.

Vasárnap a gyülekezet előtt tettek bizonyságot a héten tanultakról az istentisztelet keretében, ahol a lelkipásztor Márk evangéliuma 3. Részének utolsó verseiből hirdette az Úr szavát. A lelki rokonság az, ami igazán összeköti az embert az emberrel. Erre segít: a közös élmény, a közös érdeklődés, a közös engedelmesség és a közös cél. Nem elég egymásra nézni, egy irányba nézni ennél is fontosabb, mégpedig Krisztus irányába, aki nemcsak a cél, hanem az út is, a helyes út.

Mindezek után került sor a rendhagyó eseményre. A lassan négy éves refszatmar.eu a Szatmári Református Egyházmegye Honlapja legolvasottabb cikke, mely igen sok embernél kiverte a biztosítékot, a következő címet kapta: Református román vagyok, amíg élek az maradok. Benne szó volt egy román ifjú párról, akik az erdődi vár udvaráról indultak el közös útjukra, mégpedig református szertartás szerint. Sokan hitetlenkedtek ezt a cikket olvasva, összeesküvési elméletet sejtve e mögött is. Íme, ezen a vasárnapon Alida és Alexandru az erdődi református templomba hozta első gyermekét Antónia Anisiát, megígérve azt, hogy a konfirmáció alkalmával majd őmaga fog bizonyságot tenni hitéről. Az Úr Isten óvja és áldja a kislány életét, ugyanakkor minket is tanítson: a beskatulyázás nem pálya.

Fodor Lajos: Segítséged

Néha úgy érzed,

nagyon fáj a magány,

tudod, az élet nem magán-

vállalkozás,

de társas lét,

mélységgel, métellyel

megvert,

magassággal, nagysággal

áldott,

s a rajtad lévő átkot,

csak Isten segítségével

űzheted el.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2014. szeptember 16.

„A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1Jn 2,17)

Olvasandó: 1Jn 2,12-17

János apostol, kinek leveleiben gyakran találkozunk a szeretet kifejezéssel, a mai napon annak helyes irányát „ajánlja figyelmünkbe”. A világot szeretni azt jelenti, hogy annak mértéke és kordivatja szerint élni: a kapzsiság, érvényesülési vágy, irigység mind ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódnak.  Csak az, aki Isten akaratának, tehát a szeretet parancsolatának engedelmeskedik, marad meg az örökkévalóságban.

Jézus mai tanítványai természetesen nem vonulhatnak ki a világból, annak nem fordíthatnak hátat, hogy remeteként, vagy elvonulva egy zárt, izolált közösségbe éljenek.  Nem is ez Mesterünk akarata (Jn 17,15). Inkább az a kérdés, hogy kinek/minek engedelmeskedünk és mit szeretünk a legjobban? Ugyanis „ahol van a kincsünk, ott van a szívünk is” (Luk 12,34).

Minden múlandó, de Isten országa örökkévaló. Cselekedj, élj, szolgálj és szeress úgy, hogy már itt, a földi világban „belepolgárosodjál” a mennyei, örök valóságba. Krisztus kegyelme által lehetséges. Kezdd el még ma!

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare