Velünk az Isten! – 2015. július 5.

„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába.” (ApCsel 17, 10)

Olvasásra: Apcsel 17, 10-15

Keresztyénség el kezd terjedni Pál apostolnak missziói útjai révén. Viszont a zsidók mégis üldözik Pált. Meg akarják gátolni, hogy terjedjen az evangélium, Jézus váltságművéről szóló tanítás. Ez történik Thesszalonikában is, ezért Pálnak és Silásnak muszáj elmenekülnie arról a helyről. Így jutnak el Béreába, mely két napi járóföldre feküdt délre Thesszalonikától. Fárasztó mindezt a távolságot megtenni gyalog, amely körülbelül 70-80 kilométert jelentett. Mégis azt látjuk, hogy megérkezve, Pálék nem a pihenést választják, hanem a zsinagógába mentek. Legfontosabb számukra Krisztus hirdetése volt. Viszont a zsidó ellenséges érzülete olyan erős volt, hogy ide is követték az apostolt, hogy bajt okozzanak neki. De az ők ellenségeskedésük nem az egész megtért emberre terjed ki, hanem Pál apostol személyére. Így csak neki kell eltávozni Béreából. Munkatársai ott maradhatnak és hirdethetik az evangéliumot, örömhírt.

Mit jelent számunkra Pál apostol története? Sokszor érezzük azt, hogy nem merjük felvállalni keresztyénségünket. Mert az ciki, nem felel meg a mai világ elvárásainak, sőt egyes közegekben megtorlás is lehet az osztályrészünk. Pál apostol története azt mutatja meg számunkra és arra tanít, hogy fontos: merjük felvállalni keresztyén mivoltunkat! Sőt, tovább menve: nekünk, keresztyén embereknek az a feladatunk, hogy hirdessük a Krisztust! Hirdessük életünkkel: egy kedves szóval, kinyújtott segítőkézzel, szeretetünkkel! Ebben erősítsen meg minket Isten! Ámen.

Kala Noémi,

Szatmár-Láncos

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Nyár – együtt lehet a család

A közbeszéd a házasság, illetve a család mai helyzetével kapcsolatban a gyakran a válságról beszél, a szakemberek viszont azt állítják, hogy a családoknak küldetésük van a mai világban. Miközben a liberális irányzatok a család jelentőségét megkérdőjelezni törekednek, a szociológusok és pszichológusok jelentős része állítja, hogy a családra pótolhatatlan szükség van, mind a szülők és a gyermek egészséges személyiség-fejlődése, mind a társadalom egészséges alakulása szempontjából. A házasság megkérdőjelezésével szemben éppen értelmiségi körökben erősödik a vélemény: „az a sikeres”, aki bent tud maradni a házasságban. Ezen szemléletben újra a keresztény módon megélt házasságok nevezhetők sikeresebbnek.

Számtalan férj és feleség magyarázza a problémákat azzal, hogy a mindennapi hajszában nem marad idő a családra: a házastársra és a gyerekre, de olyan házastársak is vannak, akik egymást okolják azért, mert nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék. Ha elemezzük ezeknek a személyeknek a napi tevékenységeiket, arra a következtetésre jutunk, hogy épp elég idő maradna a családra, ha a fontossági sorrend kialakításakor ez fontos helyet kapna.

A házasság és család legsúlyosabb kérdése napjainkban a házastársak közti személyes kapcsolat elmélyítése, illetve az erre való felkészülés. Korunk ellentmondása, hogy miközben az emberi kapcsolatokat, az ember felszabadítását hirdeti, széles körben hatnak olyan vélemények, amelyek csupán az egyéni érdeket, az egyéni jogokat hangsúlyozzák. Nem szólnak vagy nem elég hangsúlyozottan szólnak arról, hogy az emberi kapcsolatokban figyelembe kell vennünk a másik ember érdekeit, figyelnünk kell arra, hogy neki mi a jó; nem szólnak arról, hogy semmi sem „teremti meg” olyan mértékben az embert, mint az a biztonságtudat, hogy valaki feltétel nélkül és véglegesen elfogadja és szereti őt; nem szólnak arról, hogy a másikra figyelő, másik ember érdekeit szükség esetén előtérbe helyező magatartás nem gátja, hanem legteljesebb kibontakozása az egyénnek.

A személyesség az az erő, amely ma a házasságot összetarthatja, mondja a szociológia. A házasságok jelen elbizonytalanodásának fő oka éppen a személyes kapcsolat elmélyülésének hiánya, amelynek hátterében gyakran súlyos neveltetési, szemléleti hiányosságok húzódnak.

Nagyon sok apa, anya, gyerek naponta órákat tölt el a számítógép mellett vagy az okos telefonnal, nem tud hetente egyszer alkalmat találni arra, hogy elmenjen a templomba.

Itt a nyár, a szabadságolás és a vakációzás ideje. Itt a lehetőség, hogy a család több időt töltsön el együtt. Sajnos vannak olyan szülők, akik ezt a lehetőséget sem használják ki, ezalatt a rövid idő alatt sem azt tartják a legfontosabbnak, hogy jó példával járuljanak hozzá gyerekük, gyerekeik személyiségének jó irányba történő fejlesztéséhez.

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, szupervízor, a pszichológiatudomány kandidátusa, 2010-től professor emeritus, aki nem rég Szatmárnémetiben tartott előadást így fogalmazott:,,Annyi mindent megtanulunk az életben, de talán a legfontosabbra, a párkapcsolatra, együttélésre, családi életre és gyermeknevelésre nem készít fel ez az egyre ordasabbá és embertelenebbé váló világ. Mindenhez van “úti kalauz”, hogyan légy sikeres, hogy szerezz minél több pénzt, hogyan legyél te, egyedül csak te önmegvalósító és az élet királya, de arra nem tanítanak, hogyan legyél jó férj, feleség, anya, apa, szövetséges társa valakinek, akivel életet visztek tovább, gyermeket neveltek”.

Elek György

Kategória: jegyzet  Szóljon hozzá

Kölcsey-megemlékezés – 2015 – Irodalmi tanácskozás és megemlékezés a költő szülőföldjén –

1990-től  minden év augusztusában Kárpát-medencei Kölcsey-megemlékezéseket szerveznek a jelenlegi Szatmár megyében.

Idén Kölcsey Ferenc születésének 225. évfordulója jegyében augusztus 6-án, csütörtökön délelőtt 9 00 órától Szatmárnémetiben, délután 5 00 órától pedig Nagykárolyban  tanácskoznak a költő életét és munkásságát ismerők, míg  augusztus 7-én, péntek délután       5 00 órától Sződemeteren, Kölcsey szülőfaluja templomkertjében kerül sor (immár XXVI. alkalommal) ünnepi főhajtásra  nemzeti imánk szerzője ott álló szobra előtt.

A két napos –  mindenki számára nyitott  – rendezvény alább közölt programjaira  minden érdeklődőt szeretettel invitálnak és várnak   a rendezők.

2015. augusztus 6., csütörtök

Kölcsey  idöszerüsége

–  irodalmi tanácskozás a költő születésének 225. évfordulója alkalmából –

9 00 órakor  (kelet-európai idő szerint ! )

Szatmárnémeti

– a Szatmár Megyei Múzeum II. emeleti dísztermében  –

(Szatmárnémeti Vasile Lucaciu sétány 21.)

A tanácskozást megnyitja:

Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

Tanácskozásvezető:

Jánosi Zoltán irodalomtörténész (Nyíregyháza)

Előadások:

Csorba Sándor irodalomtörténész (Nyíregyháza): Kölcsey Ferenc önéletírásai és ami mögöttük van

Mercs István irodalomtörténész (Nyíregyháza): Irodalmi portrék Kölcsey Ferencről a XX. század elejéről

Egyed Emese irodalomtörténész (Kolozsvár): Múzsák birodalmában az idilltől a drámaiságig

Pomogáts Béla irodalomtörténész (Budapest): Kölcsey és a reformországgyűlések

Szili Katalin jogész (Pécs)Kölcsey az országgyűlési követ és parlamenti szónok

Szünet

Tanácskozásvezető:

Duray Miklós közíró (Pozsony)

Előadások:

Demeter Zsuzsa irodalomtörténész (Kolozsvár): Jó rétornak szöveg (is) kel

– a Kölcsey-szövegek olvashatóságáról

Takács Péter történész (Nyíregyháza):  Négy Kölcsey vers és a Parainesis

Kulin Ferenc irodalomtörténész (Budapest): Kölcsey történelmi tudata és történetfilozófiája

Kereskényi Sándor irodalomtörténész (Szatmárnémeti): A szerelem értelmezése Kölcsey Ferenc Celesztina

című  megemlékezésében

Ebédszünet

17 00 órakor  (kelet-európai idő szerint !)      A tanácskozás folytatása

Nagykároly

–  a Károlyi kastély előadótermében –

A tanácskozás résztvevőit üdvözli:

Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere

Tanácskozásvezető:

Kulin Ferenc irodalomtörténész (Budapest)

Előadások:

Jánosi Zoltán irodalomtörténész (Nyíregyháza):      “Négy szócskát üzenek”

–         Kölcsey Ferenc küldetése  –

Ratzky Rita irodalomtörténész (Budapest): Kölcsey Ferenc retorikája a megyei és országgyűlési beszédeiben

Szabó Zsolt irodalomtörténész (Kolozsvár): Riportsorozatból regény

Szentimrei Jenő Ferenc tekintetes úr című regényének előzményeiről –

Szünet

Tanácskozásvezető:

Németi  János történész (Nagykároly)

Előadások:

Szilágyi László pszichológus (Nyíregyháza): Kölcsey lelki „poétai helyei

Cs. Varga István irodalomtörténész (Eger):              „Nyújts feléje védő kart…”

–  Észrevételek a Hymnus értelmezéséhez –

Duray Miklós közíró (Pozsony): Kölcsey, a nemzetének elkötelezett   szabadelvű magyar

2015. augusztus 7., péntek

Sződemeter

–   a templomkeretben  lévő Kölcsey-szobor előtt   –

17 00 órakor                    26. Szödemeteri Kölcsey-megemlékezés

A résztvevőket köszönti:

Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke

Pakulár István református lelkész

Gheorghe Marian, Sződemeter polgármestere

A rendezvény fővédnökeinek  üdvözlő beszéde:

Adrian Ştef, a Szatmár Megyei Tanács elnöke

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke

Felkért  ünnepi szónokok:

Szentmártoni János, költő, a Magyar Írószövetség elnöke

Kulin Ferenc irodalomtörténész (Budapest)

Régiók üdvözlete:

Duray Miklós, közíró (Pozsony)

Zubánics László, történész, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke (Beregszász)

Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményét elszavalja:

Varga Sándor szatmári színművész

Közreműködnek:            álmosdi, debreceni, nagykárolyi, szatmárcsekei és tasnádi, szavalók

Fellép:        Nauner Agárdi Éva vezetésével az aranyfokozatú  Dancs Lajos Népdalkör (Mátészalka)

Díszőrséget állnak a szilágysomlyói  16-os számú Báthory István cserkészcsapat tagjai

A koszorúzást levezeti: Bendel József mérnök

Sződemeter (Săuca) legkönnyebben Tasnádról (Tăşnad) a termálstrand mellőli letérőtől

Tasnádszilváson (Silvaş) keresztül közelíthető meg.

A 2015-ös Kölcsey-megemlékezés

az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek

a Hagyományos Kultúrát Őrző és  Támogató Szatmár Megyei Központ

programjában szereplő rendezvénye

Társszervezők:

Szatmárnémeti Kölcsey Kör,

Nagykároly Kulturális, Sport- és Idegenforgalmi Igazgatósága,

Sződemeter Református Gyülekezete és Polgármesteri Hivatala, Tasnád RMDSZ-szervezete

A rendezvény támogatója:

Szatmár Megyei Tanács,  Communitas Alapítvány,

Szatmár Megyei Múzeum. Nyíregyháza Jósa András Múzeuma,

Nagykároly Polgármesteri Hivatala, Magyar Írószövetség

A rendezvény fővédnökei:

Adrian Ştef, a Szatmár Megyei Tanács elnöke

Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke

Szervezők:

Biró IlonkaBendel József, Bene János, Bogdan Georgescu,Katona Péter,

Megyeri Tamás, Pakulár István,  Ruff  Zsófia

Médiatámogatók:

Szatmári Friss Újság, City Rádió, www.szatmar.ro

A szervezést irányította  és a műsort vezeti :

Muzsnay Árpád.

Bővebb tájékoztatás: tel / fax: 40 261 712808

Mobil:  40 77 104 2700

e-mail: muzsnay@datec.ro

 

Kategória: Ökumené  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. július 4.

“Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek? Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”

Ap.Csel. 16,30-31

Mit is jelent üdvözülni, üdvösségre jutni? A válasz röviden: Isten beavatkozását az életbe, miszerint Isten megment, megvált, megszabadít, s örök életre juttat bizonyos embereket, s nem mindenkit. De ettől függetlenül, vagy talán pont ezért mindenkit foglalkoztat a téma, még ha nem is hiszi el, még ha nem mutatja vagy beszél róla. Hogy a szabadság ne csak igény legyen, ne rettentsen a halál.

A fenti igében a meghökkent börtönőr teszi fel a kérdést, aki azon akad ki, hogy a börtönfalak leomlanak, a bilincsek lehullnak, de a rabok nem futnak szét, sőt őt is megmentik az öngyilkosságtól. Az őr úgy gondolta, hogy ő szabad, s ha közvetve is mások fölött hatalma van, s kiderül, ő a rendszer fogyja, s a rabok, azok, akik korábban kalodába voltak zárva igazán szabadok, mert az Úr lelke munkál bennük, s ahol az Úrnak Lelke ott a szabadság, s míg láncokat hordtak is szabadok voltak.

A börtönőr szeretne szabadulni, de nem azért Pált és Silást kérdi, mert ők teológiai szaktekintélyek, nem is azért mert ezek ketten Krisztusért hordoztak láncokat, hanem mert látta rajtuk szeretik. Amikor életét mentették meg nyilvánvalóvá vált számára ezek különlegesek. A nem keresztyének gyakran vetik szemünkre, hogy nem érzik rajtunk, hogy szeretnénk őket, s van ebben igazság, de most ne menjünk bele, csak azt az oldalát vizsgáljuk meg, mi lenne, ha látná a világ rajtunk, hogy mi nem csak magunkat szeretjük, nem csak a mieinket, nem csak az Istent, hanem mindenkit. De megfordítva, ha nem csak Istent szeretnénk, nem csak a mieinket, nem csak magunkat látná a világ, s vágyna arra az üdvösségre, amit már most megél, aki hisz.

Higgy az Úr Krisztusban te is! ­Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Álmok vagy jelenések

Álmodjunk együtt Énekek énekébe – írtam sok évvel ezelőtt, mert azt hittem velem kapcsolatosan is igaz Petőfi Sándor Jövendölés című versének sora:,,Anyám az álmok nem hazudnak…”. Az álom tulajdonképpen egy megváltozott tudatállapot. Az érdekes az, hogy ezt az ember későn tudja meg. Az ember azt hiszi valami amit megálmodott egyszer igaz lehet, az a valóság, aztán valami mégis történik és rájön, nem az a valóság. A világról alakított képet, ami bennünk van, az életben többször meg kell változtatni.

Ottlik Géza írta: ,,A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig”.
Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani. Nem ok nélkül nehéz az élet. A jelent és a jövőt én formálom, mert a múltam egyáltalán nem volt olyan, amilyennek én akartam volna. ,,Álmodjunk együtt Énekek énekébe” – mondtam, mert azt hittem, hogy ,,az álmok nem hazudnak”. Most is azt hiszem, de még nem kaptam választ arra a kérdésre: lehet-e álmodni nyitott szemmel?

Elek György

Kategória: jegyzet  Szóljon hozzá

Fodor Lajos: Pakolás közben

Pakolom önmagam,

össze magamban,

kidobom, ami kacat,

nem viszem magammal.

 

Ezt még ne, kísért a gondolat,

jó lesz lomnak, bár hasztalan,

hadd álljon ott egy sarokban,

emlékeztessen a hajdanra.

 

Latolgass, válogass,

szedd össze magad,

közben gondolj arra:

az Isten majd kiválaszt.

Kategória: vers  Szóljon hozzá

Sáskák, farkasok, halak

Minden szülő, aki óvni próbálja a gyermekeit és egyedül hagyja őket otthon, határozottan felhívja a figyelmüket: idegennek nem szabad ajtót nyitni! Így voltak ezzel az én szüleim is, és helyesen tették. Aggódtak, féltettek, a kis naiv világunkat próbálták a valóság talaján tartani, és megtanítottak félni a rossztól.

Óvó, csak nem tudom mit féltő vezetők az elmúlt évtizedekben és napjainkban ugyanígy intik „gyermekeiket”, egyszer egyesek huszonhárommillió román beözönlésétől, másszor mások haszonleső idegenek élettérrablásától. Különbség többek között az, hogy a mi szüleink nem a mi zsebpénzünkből akartak minket riogatni, és valószínű attól sem kellett tartanunk, hogy olyan idegenek jönnek be hozzánk, akiket szüleink, vagy azoknak barátai megloptak, megrövidítettek.

Ha ebbe az országba belépsz, tudnod kell… nem veheted el a mi munkánkat, tisztelned kell a mi kultúrákat…  Mi annak idején az osztályunk ajtajára a jól ismert dantei idézetet tettük ki: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!”

Bizalomvállságban, zárt kapukkal élünk. Minden új helyzettől berezelünk. Gyártjuk egymás után az összeesküvési elméletek sorozatát, amivel még jobban megijesztjük magunkat és egymást. Mire jó ez? Mintha teljesen elfelejtenénk, hogy ezt a világot mégsem a véletlenek, nem is az illuminátusok… hanem a mindenható Isten irányítja, aki a rosszat is javunkra tudja fordítani. Persze ez azt is jelenti, hogy nem árt figyelmesnek lenni, és józanul gondolkodni.

Közben jönnek a szerencsétlen, nyomorult emberek, mint a sáska. A hajón még egymást is képesek lelőni, eltaposni. S, aki nem süllyedt el a Földközi tengerben, és átnyomta a drótkerítéseket, jön. Közben éhesek, mindenféle tekintetben. Tudom, hogy ezt TV előtt chipses zacskóval az egyik kézben, sörrel a másikban lelegyinteni sem tudják, mert nem maradt üres keze a jóléti társadalomban pöffeszkedőnek. Megjegyzem halkan, ami országunk még nekik sem annyira kívánatos, de mit kezdjen velük az egyszerű európai? Mert, ha eljöttek a bevándorlók, mint ahogy a mi őseink is valamikor jöttek, vagy visszajöttek, nem tőlünk függ: maradni fognak. Mit tehet az egyszerű, keresztyén ember?

Egyszer egy szervezet ötezer dolláros díjat tűzött ki minden egyes élve elfogott farkasért. Két vadász úgy döntött, hogy nekivág a hegyeknek, és keres egy kis pénzt farkasok elfogásával. Háromnapi sikertelen vadászat után kimerülten lefeküdtek és elaludtak. Az éjszaka közepén az egyik egyszer csak arra ébredt, hogy vagy ötven farkasból álló falka veszi őket körül. Vörös szemük csak úgy lángolt, és vicsorogva morog­tak a két vadászra, ugrásra készen. Oldalba bökte a másikat, és így szólt: „Hé, ébredj! Gazdagok leszünk!” Észrevesszük-e válságos helyzeteinkben a lehetőséget?

Nézzük a jó oldalát, mindenközben nem kicsinyítve a helyzet súlyosságát! Nem kell annyi misszionáriust kiküldeni, mert jönnek a halak a hálóba. Kedves péterek készen áll a hálótok? Van-e hálónk? A missziósok küldhetik-e egészséges közösségekbe a delikvenseket? Vannak-e befogadó gyülekezeteink? Ja, hogy eddig ahhoz voltunk szokva, hogy a nekünk nem tetsző kulturálatlan halakat visszadobáltuk, mert kényelmetlenséget okoztak? Nem baj, jön még!

És mindeközben, ha azt szajkózzuk, hogy az európai kultúra alapja a keresztyénség, akkor jön még alapoznivaló. És azt is csak Istennel lehet helyrehozni, amit nélküle rontottunk el! Ébresztő, mert ránk nyomják az ajtót!

Kategória: jegyzet  Szóljon hozzá

Velünk az Isten! – 2015. június 30.

Külön utakon – egy cél érdekében

„Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért külön váltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba, Pál pedig Szilászt választotta társul…” ApCsel 15,39-40a

Olvasandó ApCsel 15,36-41

Legtöbbször arról szólnak az igehirdetések, hogy együtt, békességben, közösen könnyebben és hatékonyabban tudunk munkálkodni és szolgálni. A Szentírás azonban nem egy helyen beszél konfliktusról, ellentétről és emberek közötti problémákról. Az emberek között vannak úgynevezett konfliktuskerülők, akik inkább szeretnek kimaradni veszekedésekből és vitákból, nem akarnak senkivel ellentétbe kerülni. A fönti Ige arra figyelmeztet, hogy a konfliktus az ember életében elkerülhetetlen valóság (Isten és Jézus is került konfliktusba emberekkel). Sem a konfliktus gerjesztése, sem annak elkerülése nem jó megoldás. Helyette a meglévő konfliktus megoldásán kell fáradoznunk.

Vannak olyan élethelyzetek, amikor nem lehet úgy megoldani egy problémát, hogy a munkatársak, ismerősök vagy rokonok továbbra is együtt maradjanak. A Szentírásban arról hallunk, hogy Pál és Barnabás nem értett egyet, és a második missziói útra történő elinduláskor Pál megtagadja, hogy János-Márkot még egyszer magukkal vigyék. A veszekedés, a konfliktus további gerjesztése és a feladattól való hátat fordítás helyett külön utakon indulnak el, de ugyannak a célnak a szolgálatára: az evangélium hirdetésére.

Simon Brigitta és Bidnay Csaba tollaiból született meg 2010-ben az Együtt – külön utakon című könyv, melyben egy harmincas éveiben járó, kétgyermekes házaspárral ismerkedhetünk meg. Az életük válaszúthoz érkezett, úgy érzik, hogy már nem ugyanazon az úton járnak, ezért külön indulnak el, hogy felfedezzék önmagukat, hogy önmagukkal lehessenek, és számot vessenek eddigi életükkel. Az egyik Camino végigjárását veszi célba, a másik pedig kerékpárra pattan és az Atlanti-óceán spanyolországi partjai felé halad. Az út végén úgy érzik, hogy a látottakat meg kell osszák egymással…

Ha úgy érzed, hogy nem azon az úton vagy, melyen társad, barátod, családtagod szeretné, még semmi sincs veszve. Ha a cél ugyanaz, útjaink előbb-utóbb találkozni fognak. Kérjük Isten segedelmét, hogy életünk útjain, Vele vándorolva, épüljünk, lelkiekben gazdagodjunk, Őt és egymást szolgáljuk.

Ámen!

Király Lajos,

Batiz

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Szatmáriak a Művészetek Palotájában

2015 június 27-én, Budapesten a Művészetek Palotájában rendezték meg a XIV.-dik „Református Énekek” Koncertet, mely grandiózus záróeseménye a Budapesti Református Zenei Fesztiválnak.

Erre a Koncertre meghívást kapott a Szatmári Református Gimnázium Gyermekkórusa és a Szatmári Református Lelkipásztor Kórus. A Szervezők, Kárpát-medence minden szegletéből hívtak egy-egy kórust, hogy végül közel 360 -vox humana- (emberi hang) zengjen együtt.

A felkészülést minden kórus az előre megküldött kották alapján már januárban megkezdte. A munka összeérlelése június 27-én 13 órától 18 óráig tartott a közös próbán. Profi módon megszervezett és beosztott program szerint történtek az előkészítő események. Egy világszínvonalú koncertszervezés kulisszatitkaiba tekinthettek bele a kórusok.

19 óra 30 perctől egy szünettel 22 óra 30 percig tartott a koncert. A műsor orgonakíséretes egyszólamú és többszólamú műveket, egyházi énekeket szólaltatott meg. A mintegy 1800 férőhelyes Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Európa egyik legjobb koncertterme, és orgonája is a legnagyobbak közé tartozik. Félelmetesen szép, szívbemarkolóan felemelő érzés volt együtt énekelni az idegenbe szakított részek testvéreivel. Híres karmesterek vezényeltek, mint: Arany János, Berkesi Sándor, Török Ágnes, Hoppál Péter.

Erre az estére az Istent dicsérő ősi énekek folytán a hangversenyterem templommá nemesült, a nézőtéren lévők gyülekezetté és az éneklők szolgálattevőkké. A Koncert négy része egy-egy bibliai Ige köré épült föl.

Köszönjük a Szatmári Református Egyházmegye, a Nagykárolyi Református Egyházmegye és a Szatmári Református Gimnázium anyagi támogatását, akik a kórusok utaztatását finanszírozták. A Kórusok Partiumot méltón képviselték.

A Koncert végén minden kórusvezetőnek és kórusnak külön tapssal megköszönték a közreműködést. Higyed Gyöngyi a szatmáriak karnagya méltán büszke lehetett, hogy két kórussal is hozzájárult az est sikeréhez. Böszörményi Gergely program és koncertigazgató külön is megköszönte a szatmáriak színvonalas hozzájárulását.

Másnap a kórusok Érd-Központ Református templomának meghívására “Nemzedékről-nemzedékre” című témakoncertjüket adták elő. Hangszeres közreműködők: Balaskó Balázs -orgona és Higyed János Bence – trombita voltak. A hálás gyülekezet vastapssal és csillogó szemekkel jutalmazta az előadókat. Az esemény szeretetvendégséggel zárult.

Bár testiekben elfáradva, de lelkiekben feledhetetlen élményekkel telítve érkezett haza a két kórus. Egy olyan csúcsesemény részesei lehettünk, mely röpke vakációs pihenés után újabb szolgálatra kötelez.

Istennek legyen hála mindezért.

Egyedül Övé a dicsőség.

Higyed János

Velünk az Isten! – 2015. június 29.

„Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.” (ApCsel 15,25-26)

Barnabás és Pál olyan embereK voltak, akik kockára tették életüket Krisztus nevéért. De vajon honnan volt erejük erre? Mitől, helyesebben kitől lettek áldozatkészek?

Egy kisfiúnak az édesanyja meghalt, egyedül maradt az apjával. Az apa szigorú ember volt, nem engedte gyermekét szabad útra, gondolata, akarata szerint. Ez a gyermek 15 éves korában megszökött. Azt mondta, nem tudok így élni, önálló akarok lenni. Nekem ne parancsolgassanak. Ez a fiú 25 éves korában belekerült egy, az uralkodó elleni lázadásba a középkori Franciaországban. Az összeesküvésben tíz fiatalember volt. A lázadást leleplezték és mind a tíz fiatalembert guillotine általi halálra ítélték. A guillotine egy hatalmas bárd, akit elítéltek, annak oda kellett tennie a fejét, a guillotine leszaladt, a fejet levágta. Az utolsó estén a fiatalemberünk ott ült kilenc társával. Azon gondolkozik – mégis  szeretett engem az apám, mert nem akarta, hogy idejussak. Ha még egyszer hazamehetnék, bocsánatot kérnék tőle. De késő, reggel kivégeznek. Jön a hajnal, kivezetik a tíz embert, akinek a nevét mondja a hóhér az odalép, a guillotine leszalad, a fej a porba esik. Ez a fiatalember is hallja a nevét, már mozdul is, de valaki más lép ki a sorból. Úgy látszik rosszul hallottam. Aztán vége a kivégzésnek, tíz név a papíron, tíz fej a porban. A hóhérok körülnéznek, úgy látszik többet tartóztattunk le. A maga neve nincs itt. Elmehet! A fiatalember azonnal futni kezd. Nagyon jól tudta, hogy benne volt. Az első dolgom most, hazamenni az apámhoz és bocsánatot kérek.

Tíz év után nehéz végigmenni a régi utcán. Nehéz rátenni kezét a kilincsre, végigjárni a szobákat. Minden üres. Leül az apja íróasztala elé. Itt ült mindig, innen nézett rám olyan szigorúan. Most már tudom, hogy azért, mert szeretett. A tekintete leesik az íróasztalra – egy levél – fiamnak. Reszkető kézzel bontja, mit ír nekem az apám tíz év után. Fiam, ma reggel azt olvastam az újságban, hogy holnap hajnalban kivégeznek. Én annyira szeretlek téged, hogy megpróbálok odaállni helyetted, hátha sikerül. Gyermekem gondolj arra, hogy így szeret minket Isten, hogy amikor a kárhozatunkról volt szó, Ő maga lépett oda. Lejött emberi testben, és odalépett a helyedbe, helyünkbe – elvégeztetett.

A fiú leborult az asztalra és sokáig sírt. Amikor fölkelt onnan, egészen más ember lett. Az ô szívében is elvégeztetett, új emberré lett. A fiú szíve válaszolt az édesapa áldozatára.

Mi hogyan válaszolunk Krisztus áldozatára? Csak úgy tehetjük ezt, ha mi is áldozatkészek leszünk a szolgálatra! Ámen!

Rácz Ervin,

Erdőd

Kategória: Napi Ige  Szóljon hozzá

Főszerkesztő:
Rácz Ervin-Lajos
refszatmar@freemail.hu
Tel.: 0740-483-375

Szerkesztő:
Kovács Mátyás Péter
matyi_p@yahoo.com
Tel.: 0740-140-380

Esperes:
Kovács Sándor
kovacs_is@yahoo.com
Tel.: 0769-668-719

Hivatal:
Szatmárnémeti, Kálvin tér 2. szám
Tel.: 0261-711-816

Szeretettel várunk adományokat a
következő folyószámlára:

RO 86 OTPV 280000383726 RO 01
OTP Bank, Satu Mare