„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” – (János 17,15)
Ismered azt az érzést, amikor reggel még el sem indultál, de már súlyosnak érzed a napot? Amikor a munkahelyi zaj, a családi feszültségek vagy a hírek áradata úgy csap össze a fejed felett, hogy legszívesebben csak megállítanád az időt, és elmenekülnél egy csendes szigetre?
Jézus ebben az imádságában éppen rólad beszél az Atyának. Tudja, hogy néha elfáradsz a világban. Látja a pillanatokat, amikor úgy érzed, túl sok az elvárás, és túl kevés benned a szeretet. Mégsem azt kéri, hogy kerülj ki ebből a harcból. Nem akar bezárni egy steril üvegbúra alá, ahol nem érnek impulzusok. Miért? Mert szüksége van rád ott, ahol vagy. Te vagy az a pont, ahol az Ő békessége átszivároghat a környezetedbe.
De van ebben egy hatalmas ígéret is: nem kell egyedül bírnod. Jézus nem kényelmet kért neked, hanem megőrzést. Ez azt jelenti, hogy miközben benne vagy a sűrűjében, egy láthatatlan kéz óvja a szívedet. A világ körülötted zajos lehet, de a belső váradat Isten tartja fenn.
Ma ne azon aggódj, hogyan menekülj el a feladataid elől. Inkább tudd, Jézus már előre imádkozott érted. Ott van veled a konyhában, az irodában és a buszon is. Nem a körülményeid változnak meg feltétlenül, hanem a tartásod: Isten ereje belülről ölel körbe, hogy a gonosz indulat, a keserűség vagy a reménytelenség ne tudjon beférkőzni a lelkedbe.
Engedd el a görcsös akarást, és lélegezz fel, Isten ma is megőriz téged a világban, mert értékes vagy neki. Ámen!
Kala Noémi Katalin.
Tamásváralja