Az idei év első tavaszi SZIKE istentiszteletére került sor, 2026.március 22, vasárnap délután a Szatmárhegyi Református Egyházközség templomában. Az esemény mottója: élő hagyományaink, mint közösségformáló erő.
Az idei év második egyházmegyei ifjúsági istentiszteletére kerül sor, a Szatmári Református Egyházmegyében. A tavaszi SZIKE istentiszteletnek ezúttal a Szatmárhegyi Református Gyülekezet ad otthont. Az egybegyűlt mintegy 140 fős gyülekezetet, Tolnai János Bálint, egyházmegyei ifjúsági előadó köszöntötte. Elmondta, kegyelem, hogy szabadon eljöhettünk ide az egyházmegye egyik legnagyobb befogadóképességű templomába. Illett volna megtölteni. 10 lelkipásztor vezetésével mintegy ugyanennyi gyülekezet ifjúsági képviseltette magát a havonta megrendezett ifjúsági találkozón.
Igehirdetés előtt a helyi gyülekezet ifjúsági csoportja – mintegy 18 fő – vezette a dicsőítést. Két éneket énekeltek Isten dicsőségére: Rejts most el, a szárnyad alá., Nincs drágább kincs.
Az esemény mottója: élő hagyományaink, mint közösségformáló erő! Igét hirdetett az 1 Mózes 22,1b alapján, Nt.Dr. Simon Attila, szatmárudvari lelkipásztor. Igehirdetésében kiemelte: ,,Reformátoraink elvetették azokat az emberi hagyományokat, amelyek ellentétesek voltak a Szentírás tanításával, de sok bibliai alapú hagyomány van, amit ma is gyakorlunk. Ilyen a gyermekkeresztség, az, hogy a férfi és a nő házasságban lesznek egy testté, és megvan a hagyománya annak is, hogy hogyan engedjük el és helyezzük nyugalomra azokat, akik itthagyják a földi létet. Az igében az egyik legősibb bibliai hagyományunk áll előttünk, az Istennel való találkozás hagyománya. Az, ahogyan találkozik az ember Istennel. Ábrahám, Jákób, Mózes, Sámuel, Ézsaiás és az újszövetségi Anániás is ismerték és gyakorolták az Úrral való találkozás mikéntjét. Az Úr megszólítja őket név szerint, ők pedig ugyanúgy felelnek: Ímhol vagyok! Íme én! – az ember, aki Teremtőjével találkozik. Semmi felesleges beszéd, semmi sallang, mert az Úr szól, és amit mond az az ember számára létszükséglet. Tisztelet és alázat kell meghatározza az ádám, az ember és Isten találkozását. Ugyanakkor, Krisztus parancsaként, az Ige hirdetői is vagyunk. Legyen az igehirdetés, igemagyarázat, vagy ifjúsági énekek által továbbadott evangélium, alázattal és tisztelettel kell átadnunk Isten üzenetét, hogy tisztelettel és alázattal fogadják, azok, akik hallgatják. Gyakoroljuk és adjuk tovább az ige útmutatását.” – mondta az igehirdető.
Előadást tartott, Nt. Ilonczai Zsombor, kültelki lelkipásztor, melyben arról tett bizonyságot, hogy ,,hagyomány alatt az elődeink örökségéből azokat a cselekvéseket, dolgokat értjük, amelyeket nemzedékről nemzedékre változatlan formában tesznek és készítenek az adott társadalom tagjai szociokulturális öröklés alapján. A hagyományok az adott társadalom értékrendjét, világszemléletét tükrözik. Közösség alatt a néprajz értelmében területileg körülhatárolhatóan együtt lakók olyan csoportját értjük, akik egymással közvetlenül érintkeznek, közöttük a tevékenységek sorozatában valósul meg a társadalmi együttműködés folyamata, amely a kölcsönös függés, az együttműködés és egységesülés gyakorlatát és magatartását teremti meg körükben. Sokszor halljuk, vagy mi magunk is szomorúan állapítjuk meg, hogy a napjainkban már nincsenek közösségek, az ember rohan, darabjaira van szakítva, és ebben szétszakítottságban csak magára számíthat. Régen nem így volt, hiszen felmenőink egészen másról mesélnek. Valami megromlott, valamit szándékosan eldobtunk magunktól. A korábbi együttlétek nemcsak a mindennapi munkálatok végzésében nyilvánultak meg, hiszen az igazi, maradandó közösségi tevékenységekként a családi disznóvágás, a karácsonyi kánta, farsangi mulatságok, húsvéti locsolkodás, májusfa állítás, pünkösdi király- és királyné választás, táncházak, fonóházak, daloskörök stb. ivódtak be a lelkekbe. Mindezek értékeket hordoztak, igazi kapcsolatokat alakítottak, ahol az érzelmek és az őszinte ragaszkodás határozták meg a kapcsolatokat. Mára ezek ellaposodtak, mivel az ember sok mindent választ, ahhoz, hogy kényelmesen és jól, de a négy fal között éljen. Ezért kiég, bizalmatlanná válik, fél, küzd, harcol, de nem tudja miért. Kutatások igazolják, hogy ahol tradicionális közösségek élnek, ahol közös élmények vannak, ott az élet minősége egészen más: Testileg és lelkileg egészségesek, figyelnek egymásra, segítőkészek… Hagyományaink szikrái mindenki lelkében jelen vannak. Felszínre lehet hozni, lehetőség van egymást keresni, közösen nótázni, nép táncolni, citerázni, mert ezek mind a lelkeket simogatják.”
Előadás után az Egri Örömmondók zenekar vette át a dicsőítés vezetését. Tolnai Zelma kántor vezetésével a megszokott színvonalas énekszó töltötte meg a templomteret. Az idei második ifjúsági találkozó szeretetvendégséggel zárult a Szatmárhegyi Imaházban. Hálás szívvel köszönjük a Szatmári Református Egyházmegye és a helyi gyülekezet támogatását. A következő ifjúsági istentisztelet Darócon lesz, április 19-én!
További képek: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=szike&set=a.1384410260381046