„Sodoma királya pedig azt mondta Abrámnak: Add nekem a népet, a jószágot pedig tartsd meg magadnak. De Abrám ezt felelte Sodoma királyának: Fölemeltem kezemet az ÚRhoz, a magasságos Istenhez, az ég és föld teremtőjéhez, hogy én egy fonalszálat vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tied, hogy ne mondjad: én gazdagítottam meg Abrámot” – (1Mózes 14, 21-23)
Úgy tűnik, hogy Abrám az útja során fontos lelki fejlődésen ment keresztül. Egyiptom királyától még könnyűszívvel elfogadta a hazugsággal szerzett kincseket, most azonban Sodoma királyának felajánlását visszautasította, pedig jogilag megillette volna a hadizsákmány. Megelégedett Melkisédek áldásával, s valószínűleg a rosszhírű Sodoma királyától is el akart határolódni.
Amikor Isten útmutatása szerint élünk, akkor a jellemünk is csiszolódik. Megtanuljuk becsülni a valódi értékeket. Fontosabbá válik az Úr áldása az anyagi javaknál. Hálával tudunk tekinteni a győzelmeinkre. Őszinte nagyvonalúsággal tudunk felajánlani a javainkból. Áldozatot vállalunk a szeretteinkért, még akkor is, ha az kockázatos. Minderről példát mutatott Abrám, nekünk pedig ennek alapján két választásunk marad. Nagy sóhajokkal vágyakozunk az ilyen jellem után, vagy elkezdünk Isten akarata szerint élni, és hagyjuk, hogy Szentlelke által véghezvigye bennünk ezt a változást?
Abrám azért lett a hit hőse, mert nem tétovázott, amikor Isten cselekvésre késztette. Tehát amikor a Szentlélek bennünk munkálkodik, akkor nem lehet passzív a magatartásunk. Épp ellenkezőleg, csakhogy így másokért teszünk lépéseket és nem magunkért, segíteni nyújtjuk ki a kezünk és nem markolni. Igyekezzünk a hit cselekedeteivel helytállni az élet minden területén! Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród