,,Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüst pénzt” – (Máté 26,14-15)
Jézus árát 30 ezüst pénzben állapítják meg az egyházi vezetők, amit le is számolnak Júdásnak. Nem csak a Júdás tette csúnya dolog, hogy egy a 12 közül, aki az apostolok közé számláltatott elárulja a mesterét pénzért, de az is aggályos, hogy a templomi költségvetésben hogyan találnak tételt ahonnan ki lehet fizetni az árulást, az árulót. Vajon a szolgáltatások vagy a személyi kifizetések közé kerülhetett a kiadás? Vajon volt e éjszakai műszak miatti, vagy veszélyességi pótlék, vagy mindent feketén intéztek, hogy ne kelljen fizetni áfát a római helytartónak?
Minden a birtoklásról szól: kié JÉZUS? A papok előre kifizették Júdást, ami nagy bizalmat feltételez, de lehet hogy nagy elkeseredettséget, mindenképp rá akarták tenni a kezüket Jézusra, hogy megszabadulhassanak tőle… Amúgy de jó is lett volna, ha mindenki magának akarja Jézust, ha Júdás nem eladni akarja, hanem megtartani, a papok nem megsemmisíteni akarnák hanem, hogy náluk legyen, értük… A lényeg, hogy bár nem pénzért és nem birtokolható de Jézus lehet ma a tied. Ha te az övé vagy ő a tied. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod