“Beszedte tehát Mózes a váltságpénzt azoktól, akik a léviták által megváltottak számán felül voltak.” (4Móz 3,49)
Fura olvasni ezt a fejezetet huszonegyedik századi emberként. El se tudjuk képzelni, milyen az, amikor emberekért fizetni kell, bár manapság elég sok pénzt szoktak adni, például egy focistáért. No, de milyen lelki üzenet van számunkra, újszövetségi emberek számára ebben az egyszerű történeti mozzanatban, ami a pusztai vándorlás idején megtörtént, hogy az elsőszülötteket ki kellett váltani.
Mindenképpen egy előremutatás volt ez arra az ennél hatalmasabban ajándékra, amit Jézus elvégzett, Megváltásunk ára ott van egyszer s mindenkorra és ezt az Atya akarta. Ezt Jézus nagyon keményen kiharcolta, megharcolta, és ezért lehetünk az Úréi, lehetünk mi is megváltott népe. Ezért lehet az életünk az Úrhoz tartozó élet szentségében, ezért lehet szolgáló életünk, ahogy a léviták élete annak idején, de még inkább az Úr Jézusé. És ennek a biztosítéka maga az Úr, az ő isteni akarata szerint, és Jézusban mint aki elvégzett mindent. Megváltott népeként az Úrnak éljünk az ő dicsőségére mi is!
Ez a hét is úgy indulhat tehát, hogy Isten megváltott gyermekeiként szolgálhatunk, mint 21. századi léviták. Minden mozdulatunk, amit Jézus nevében teszünk, minden mosolyunk, fényünk egy olyan szolgálat, amire szüksége van a világnak. Isten számon tart, sőt munkatársaként élhetsz ezen a héten is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka