“Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz, akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.” – (2Tim 2, 14-18)
Sok beszéd szegénység, vagy a tigrisnek kár vitába szállnia a szamárral a fű színét illetően, ha tudja a teljes igazságot. Krisztus tanítványai gyakran vitatkoznak agyafúrt emberi elméletek vagy üres teológiai formulák felett, amelyről azt mondja az apostol, hogy ige hirdetőjének ez ellen ki kell térnie, mivel csak üres szólamok, melyeknek semmilyen rangjuk nincs. Ha körülnézünk az egyházban azt látjuk, hogy az utóbbiakból igen sok van, mely tévtanítások fekély módjára terjednek, és vigyázni kell, mert megfertőzheti az egészséges testrészeket. Az utolsó vers értékes adatot közöl a tévtanítók egyik alapvető tanításáról, akik azt zengik, hogy „a feltámadás már megvolt.” Ezek szerint a gyülekezetben hellenista vagy gnosztikus tévtanítók érkezhettek, akik Pál apostol keresztségtanára hivatkozva elspiritualizálták a test feltámadását, és az újjászületést azonosították a feltámadással. Megtörténhet, hogy mindez a test elvetésén alapuló filozófián nevelkedett görögök számára kedvesen hatott, de a halottak feltámadásának reménységét támadta meg. Pál apostol arra figyelmeztet határozottan, hogy az evangélium igazságában élők távolodjanak el a tévtanítóktól és a jócselekedetekkel foglalkozzanak. Használjuk mi is erőnket mindezekre. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek