“Emlékezz meg arról, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halottak közül, aki a Dávid magvából való az én evangéliumom szerint, amelyért még bilincseket is szenvedek, mint egy gonosztevő, de Isten beszéde nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,8-9)
Pál apostol börtönből írja a levelet, mégsincs rossz hangulata az írásnak. Timóteust a tanítványt biztatja és készíti fel az élet kihívásaira, mint ahogy egy szülő teszi. Nem hősködik, nem okoskodik, nem panaszkodik, hanem győztes hangulatban biztat. Tudja, hogy Isten számára a körülményeink fogsága lehetőség.
Emlékezz! – De sokszor kell ezt nekünk is mondani, mert feledékenyek vagyunk. Alapvető dolgokat felejtünk el, de olyan jó, hogy az Ige emlékeztet, figyelmeztet, kiigazit. Nem leszégyeníteni akar, hanem bátoritani a szeretetre, a megbocsátásra, a tisztaságra… Ezért is jó, ha ott vagyunk istentiszteleti alkalmainkon, hogy figyelmeztessen az Ige, sokszor olyan dolgokra is, amire magunktól is rájöhetnénk, de mégsem tesszük.
Miről szól a te örömhíred? Minek szoktál örülni. Tudnod kell, hogy olyan Istened van, aki azt akarja, hogy boldog légy! Van egy örökérvényű örömhír, ami minden helyzetben erőt ad. Élő Urunk van. Jézus feltámadt! Ez az örök öröm forrása. Merjünk erről beszélni! És ne csak hitéletünk perifériáján említsük néha, mintha szégyellnénk.
Az igazság tesz szabaddá, mert az igazságot nem lehet fogságba ejteni. Nem lehet az Igére bilincset verni, mégha meg is próbálják elhallgattatni néha vagy azt, aki mondja, vagy a lelkiismeretet, ami sokszor szirénázik. Mindig volt és van lehetőség az Isten szavát, az igazságot tovább adni, keressük ennek a módját, ahogy lehet, amikor csak lehet, alkalmas és alkalmatlan időkben is. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka