“Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál…” (1Tim 6,12)
Az ige megszólítása harcra buzdít. De nem az általunk ismert fizikai, fegyverrel folytatott harcról van szó, hanem sokkal inkább egy belső, lelki harcról melyet sokszor nap mint nap folytatunk.
És erről a lelki belső harcról azt olvashatjuk a Szentírásban, hogy nem test és vér ellen folytatott harc ez, hanem erők és hatalmak, vagyis lelki erők elleni harcok.
És ha a saját hétköznapi életünkre gondolunk, mennyit „harcolunk”, hányan küzdenek a megélhetési gondokkal, vagy egészségügyi problémákkal, vagy a családi béke fenntartásáért.
Ezek is mind olyan harcok, amelyeket meg kell vívnunk, és látnunk kell azt is tisztán, hogy ki az, akivel ezt a harcot folytatjuk? Krisztus nem másnak, mint embergyilkosnak nevezte őt magát a gonoszt.
Tulajdonképpen, amikor az hangzik, hogy „harcold meg a hit nemes harcát” akkor az arra szólít fel, hogy te magad harcolj saját magaddal. Mert az igazi minden győzelmet megelőző harcot, önmagukkal kell folytatnunk.
Azt mondja Pál apostol a Kolosséi levélben „Öljétek meg tehát magatokban azt, ami csak erre a földre irányul!” És itt felsorolja pl a haragot, a tisztátalan beszédet, az indulatot, a gonoszságot, a hazugságot, amelyek ellen valóban csak önmagunk tudunk harcolni saját magunk ellen. És talán elszomorító, vagy megdöbbentő hallani, de ez egy soha véget nem érő harcot jelent.
De egyet soha sem szabad elfelejtenünk, hogy a harcainkban, küzdelmeinkben Krisztussal és Krisztusért harcolunk.
Végezetül egy kedves történet jut eszembe. Az öreg indián és kisunokája beszélgetése. A kicsi valami elszenvedett bántásból fut panaszkodni az öreghez, és megkérdezi: Hogy lehet, hogy az emberek néha olyan jók, máskor meg olyan gonoszak tudnak lenni? A nagypapa így válaszol: Nem csak mások, te magad is ilyen vagy, néha jó, néha rossz. Mert minden emberben két kutya lakozik, az egyik gonosz, tőle van az erőszak, hazugság, önzés, minden rossz, a másik pedig jó, belőle fakad a szeretet, megbocsátás, önzetlenség, kedvesség. Ez a két kutya pedig szüntelenül harcban áll egymással. Benned is. Jaj, nagyapa – kérdi a kisfiú ijedten – de melyik fog győzni? Hát az, amelyiket eteted – hangzik a válasz.
Vigyázzunk tehát, hogy milyen hatalomnak adunk helyet és kit táplálunk az életünkben. Ámen.
Dohi Arnold,
Szamosdob