Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. szeptember 19.

Velünk az Isten – 2020. szeptember 19.

“És történt, hogy amikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel. És fogságba hurcolák az asszonyokat, akik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurcolták, és elmentek az ő útjokra. Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurcoltattak. Akkor Dávid és a nép, amely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra. Dávidnak két felesége is fogságba hurcoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében. És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz. És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget?  Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz.” (1Sám 30.)

     Annak ellenére, hogy sok oldalról meg lehetne közelíteni az Igét, mint pld: Miért engedte meg az Amélekiták rémtetteit Isten, vagy meg lehetne vizsgálni Dávid lelkiállapotát  abban a szorult helyzetben, amikor meg akarták Őt kövezni, én mégis egy jelentős gondolatot emelek ki, ez pedig Dávid alázata.

     Az 1992-ben Kolozsvárott kiadott BIBLIAI  FOGALMI  SZÓKÖNYV  az alázatot a következőképpen határozza meg: Az alázat, alacsonyság, nyomorult mivolt egyfelől a hívő embernek  lelki magatartása, amellyel Isten és embertársai felé fordul, s így a szelídséggel rokon értelmű fogalom… Mindkét szövetségben hangsúlyos, hogy Isten az alázatosokat magának kiválasztja és felmagasztalja.

     Dávid király, a tökéletes uralkodó nem volt hibátlan, sőt a paráznaság és közvetett gyilkosság bűnét is elkövette, azonban a bűnbánat ösvényén alázattal járva mindig vissza tudott térni Urához, ezért volt Isten szerinti uralkodó. Mai történetünkben is azzal szembesülünk, hogy Dávid nem arra tekint, hogy meg akarják kövezni, s nem az indulat vezérli, mert két feleségét is elhurcolták, hanem alázattal megkérdezi Urát, hogy üldözze-é az ellenséget. Isten természetesen megadja az alázatosan kérdező királynak a választ.

     Kedves szeretteim, mi alázatos szívvel meg szoktuk-e kérdezni Istent akaratával, tervével, velünk támasztott elvárásával kapcsolatban, vagy csak megyünk a fejünk után?  Dávid megkérdezte Urát és Ő válaszolt. Kérdezzük hát meg mi is Istenünket a terveinkkel, munkánkkal, köttetendő házasságunkkal, gyermekáldás és gyermek nevelésünkkel kapcsolatban, a gyülekezeti élet és a társadalmi élet irányításával kapcsolatban. Ha ezt nem sunyi farizeus módra, hanem Istenre tekintő reménnyel és alázattal megtesszük, akkor Ő a választ is megadja. Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Szóljon hozzá