Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 17.

Velünk az Isten – 2020. november 17.

“Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért. Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.” (Jób 8,1-9)

Bildád az előtte szóló barát nyomdokain haladva az isteni visszafizetési elvet fejtegeti, de rövidebben, élesebben és kíméletlenebbül. Nem törődik azzal, hogy Jób nehéz helyzetében mit érezhet, mi járja át gondolatát és szívét, ő egyáltalán nem törődik érzelmeivel, és az együttérzés apró szikráját sem mutatja.  Én nehezen tudok elképzelni ilyesmit, hogy kórházban vagy beteg ágy mellett állva, valakit ne vígasztaljak, hanem bántsak. Bildád ezt teszi, aki esélyét sem látja annak, hogy Jób meggyógyulhat, ő nem hisz az isteni csodában. Jób szavait korholja, és azokat a sebes szélhez hasonlítja. Szónoki kérdés formájában szögezi le tételét: Isten soha nem ferdíti el az igazságot és a jogot. Ő mindenkivel érdemei szerint bánik. Istent úgy mutatja be, mint aki csak számon tart, és nem bocsátja meg bűneinket. Jób gyermekei is saját bűneik miatt pusztultak el, csak azt kapták, ami megérdemeltek, de ha Jób valóban olyan tiszta és igaz, amilyennek állítja magát, nem kell kétségbe esnie. Térjen meg és vissza kap egyszer mindent, amit elvesztett. Ezzel szemben látjuk a magunk és Jób útját, akik Istenben bízva van reménységünk, vigasztalásunk és jövőnk. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szárazberek

Szóljon hozzá