Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. november 15.

Velünk az Isten – 2020. november 15.

„A szerencsétlent barátjától részvét illeti, még ha elhagyja is a Mindenható félelmét.” (Jób 6,14)

Olvasandó: Jób 6

Ki marad majd a barátom? Hol kopoghatok majd, ha fázom? – kérdezi Demjén Ferenc közismert énekében. A megpróbáltatás terhe alatt Jób hasonló kérdéssel küszködik, amikor a barátok szavai nem hoznak enyhülést, vigasztalást számára. Az igaz barát pedig éppen akkor kellene belépjen, amikor minden más elhagy. Bajban gyorsan kiderül mi a különbség barát és ismerős között. Sok kapcsolat köt össze bennünket, de ki az a barát, akire számíthatunk, ha életünk nehéz időszakon megy keresztül?

Az irgalmas samaritánus példázatából lássuk meg azt a képet, amikor a félholtra vert mellett elmegy a pap és a lévita, mert undorodnak a látványtól. Jób barátai sem tudnak együttérzően vele maradni, bár fizikailag jelen vannak, lélekben távolodnak tőle, sőt kioktatják, vádolják. Alapigénk szerint, még ha az emberek elfordulnak is Istentől, akkor is megérdemlik, hogy legyenek barátaik, akikhez szeretettel forduljanak. Kioktatjuk, vádoljuk vagy együttérzően elkísérjük egymást?

Jób barátai hasonlóak délibábhoz: amikor szüksége lenne rájuk, nincs kire számítson. A törődést azonban nem is követelhetjük meg. Sokkal inkább azzal kell törődnünk, megtettük-e felebarátunknak azt, amivel neki tartozunk. Azzal tartozunk, hogy szeressük egymást, nem azzal, hogy egymástól szeretet követeljünk. Az igében szereplő részvét hűséges szeretetet jelent. Isten ezzel ajándékozott meg Jézus Krisztusban, aki mindenkor, minden helyzetben konkrét segítség.

Ki marad a barátunk? Jézus mondja a tanítványoknak: Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek (János 15,14). Ő a hű barát, bár mi hűtlenek vagyunk, ő magát meg nem tagadhatja. Ámen.

Kiss Szabolcs,

Apa

Szóljon hozzá