“Amikor vendégséget szerzel, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat, és boldog leszel, mivel nem fizethetik vissza neked, de viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.” (Lk 14,13-14)
A jellemedet leginkább az mutatja meg, hogy miként bánsz azokkal, akiktől semmit nem vársz viszonzásul.
Haszonelvű világunkban életünk azon momentumai is megfertőződnek, amelyek az önfeledt örömről kellene, hogy szóljanak. Ilyen a vendégfogadás. Láttam már befolyásos emberek körül forgolódó embereket, akikről lerít az, hogy egyébként semmi kedvük nem lenne az egészhez, de azért csinálják, mert reménykednek cserében egy pozícióban, haszonra számítanak.
Nem akarom én támadni a lagzik szokását, mert az abból befolyó bevétel lehet az ifjú pár kezdőlökete a közös életük elején, de meg tudja fojtani a hangulatot az, ha nem elvárt bevétel érkezik be. S, valljuk be, abban a pillanatban nem az kellene a legfontosabb legyen!
S, ha már haszon és befektetés, közelítsük meg innen a helyzetet! Abba szoktunk befektetni, amit fontosnak tartunk. Az örök élet kérdése számunkra mennyire fontos? Jézus egyértelműen kimondja, hogy valamit viszonzásul csak az igazak feltámadásánál fogunk megkapni. Abban az országban pedig csak egy fajta valutát fogadnak el: a szeretetet! Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka