“Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: Boldog az, aki Isten országának vendége. Ő pedig a következőképpen válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van! De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek.” (Lk 14,15-18)
Egy példázat, amelyben megszólal egy ember, akinek nem tudjuk nevét, származását vagy rangját, de azt észrevehetjük, hogy megértette Jézus korábbi példázatait, és erre egy mondatban válaszol. Nem is akárhogyan! “Boldog az, aki Isten országának vendége.” A közbeszóló fölényes önbizalmát olvashatjuk, amely alapján önmagát Isten országa vendégének társaságába sorolja. A példázatbeli vacsora a szokásokhoz híven van ábrázolva: az előzetes meghívást követi a lakoma konkrét időpontját megjelölő hívás. Jézus arról beszél, hogy a meghívottak nem lesznek a nekik készített vacsora vendégei, ha bármit is fontosabbnak tartanak a meghívás haladéktalan elfogadásánál, viszont ott fognak ülni az eredetileg nem nekik megterített asztalnál azok, akik először nem is kaptak meghívást, akiket a meghívottak méltatlanoknak is tartanak, kik azonban a hívást azonnal készségesen elfogadják. A kettős hívás: a város falain belül és kívül levők meghívása Izráel megvetettjeire, az egyszerű emberekre utal. Krisztus ma is hív. Hogyan válaszolunk?
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek