Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. március 22.

Velünk az Isten – 2020. március 22.

„Péter ekkor azt mondta: Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy senki nincs, aki elhagyta házát vagy szüleit vagy testvéreit vagy feleségét vagy gyermekeit az Isten országáért, és ne kapna sokszorta többet ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet. Majd maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak. Mert kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik, majd megostorozzák és megölik, de harmadnap feltámad.(Lukács 18,28-33)

 Megéri-e keresztyénnek lenni? Sokszor lemondással, tűréssel és szenvedéssel jár. Miért érjem be én kevesebbel, mikor másoknak annyi minden megengedett. A fiatal gazdagnak nem érte meg, s igen megszomorodott, mert nagy vagyona volt. Péter kétségeit s félelmeit eloszlatva emlékeztetni szeretné Jézust: DE MI, azért mindent elhagytunk, és követtünk téged! Izráel életében a gazdagság, a vagyon áldást jelentett s most ezt a felfogást kell elhagyni. Lemondani azt jelenti, hogy találok valami értékesebbet annál, mint ami korábban fontos volt számomra. Jézusban a legnagyobb áldás érkezett el hozzánk s aki a nyomába szegődik, annak minden megpróbáltatás egy lépcső lesz, a hozzá vezető úton. A gazdag ifjú nem tudott lemondani a pénz szeretetéről. Vajon mi az akadálya annak, hogy Jézus követésére szánd magad?

Amikor Jézus a szenvedéseiről beszél a tanítványok semmit sem értettek az egészből, nem fogták fel a hallottakat. Péternek még nagyon sok mindent el kell hagynia, amíg megérti, mit jelent Jézus követése, és hogyan részesülhet áldásaiban. Nagycsütörtök éjszakáján döbben rá, hogy még mennyi minden fogva tartja. Ezután az Úr teszi alkalmassá a szolgálatra, és Ő cselekszi, hogy mindent elengedhessen. A sokszorosát kapja vissza azon az úton, amelyen elindult, mert most már megéri, hogy Isten rendjének engedelmeskedve áldássá legyen mások számára. Összeszorított kézzel, féltve őrízzük aggodalmainkat: miről mondjak le? Az istentiszteletről, a közös családi programról? Mindent megtettem, hogy szeretteimmel egy örökkévalóságban éljek? Először el kell engedni mindent, hogy végül áldott rendben az örökkévaló javak sokszorosát ajándékozza vissza nekünk Isten, már itt lenn s majd egykor odafenn.

Kövesd a Jézust, kövesd még ma,

Halld, miként hangzik hívó szava!

Közel van ő, hogy megáldana

Édesen mondja: „Jöjj!”

Ó mily szép s dicső lesz egykoron,

Ha majd bűntől tisztán, szabadon

Fogad ölébe az égi hon

Jézus szavára: „Jöjj!”

Kiss Szabolcs,

Apa

Szóljon hozzá