Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Elrejt sátra mélyén

Elrejt sátra mélyén

„Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az Úr sátrában és éneket zengek az Úrnak.” (Zsoltárok 27, 5-6)
Kedves Testvérek!

Talán sokan ébredtek ma a miérttel, az értetlenséggel, a rövidke kérdéssel, hogy „miért?” Vasárnap van. Különleges nyugalom nap, de mégis merőben más, mint eddig volt. Talán az elmúlt hét minden egyes napja nyugalom napnak tűnt számunkra, de a mai nap az a nap, amit eddig kicsit jobban odaszántunk, Istennek tulajdonítottuk. Ezzel a nagy zűrzavarral, ami most körülöttünk van, Isten felcserélte a világ zaját nyugalom napi csendességre, de mégis van különbség a mai nap, és a többi csendességben eltöltött nap között.

A hetedik nap nyugalma és csendessége Istentől rendelt és megszentelt. Így áll előttünk Dávid, aki a 27. zsoltárban arról beszél, hogy Isten elrejtette őt egy barlang mélyébe a veszedelem elől. Dávid királyi udvarban, harcos küzdelmekben élte életét. Az Isten akarata azonban egy barlang mélyére rendelte, egyedüllétben, lelki csendességbe, ahol kifakadnak belőle azok a mély lelki érzések, melyeket szavakba is önt a zsoltárok könyvében. Isten így rendel minket is hajlékainkba és így várja lelki kifakadásunkat és azt várja, hogy keressük Őt. Mert túlságosan zajos, pörgős, rohanós, stresszes életformánk volt, amit csakis az Isten hatalma tud leállítani, és amint látjuk le is állítja. Leállítja ezt a világot, életünket, pörgésünket és ott találjuk magunkat Dávidhoz hasonlóan az elzárkózás, egyedüllét, magunkba szállás helyén. Nem csak azt tanuljuk meg, hogy figyeljünk Istenre, akaratára, hanem figyeljünk szeretteinkre, felebarátainkra is. Isten megtanít értékelni a közösséget, az emberi kapcsolatokat, a gyülekezetet, a családi és baráti köröket. Jó lenne, ha Dáviddal együtt, tudnánk mondani, hogy fölemelt fővel állunk mi is, ezekben a nehéz időkben. Fölemelt fővel, mert bár nem értünk mindig mindent, de tudjuk azt, hogy kegyelmes és szerető Istenünk a javunkat akarja mindennel. Azt is tudjuk, hogy ahogy meg van a hatalma a jóra, meg van a hatalma arra is, hogy adott esetben megálljt parancsoljon, ami nem biztos, hogy most jól eső érzés. De Isten ismer minket, mindenkinél jobban, tudja mire van szükségünk, tudja, mit kell tennie és azt is tudja mikor.

Emberi gondolataink nem tudják az Isten akaratát megfejteni, de nagyon világos számunkra a történelemben mindenkor kinyilatkoztatott üzenete: „Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Ő benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn3,16)

Kiss József,

Szatmárpálfalva

Szóljon hozzá