Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. március 21.

Velünk az Isten – 2020. március 21.

„És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?  Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat.  Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.  Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem.  Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.  És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!  Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.  Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?  Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.” (Lk 8,18-27)

                                                                  Miért mondasz engem jónak ?  

          Jézus Krisztus azt akarja tisztázni, hogy miért mondja Őt a gazdag főember jónak. Hízelegni akar, kedvében akar járni abban a reményben, hogy így egy számára kedvező választ kapjon a kérdésére, vagy komoly teológiai tartalom van a szavak mögött, mely felismeri, hogy Ő Isten testetöltött szeretete, ezért nevezi Őt jónak ? A kérdés feléd is elhangzik testvérem, hogy Te miért nevezed Őt jónak. Kedveskedni akarsz Neki a járványtól való félelmedben, meg akarod a nehéz időben vásárolni a jóindulatát, vagy ténylegesen felismerted, hogy Ő az egyedüli jó, az Isten küldötte, a világ Megváltója ? Adja Isten, hogy Jézus Krisztusban felismerjük az Isten testetöltött szeretetét, az egyetlen jót, hogy szolgálhassuk Őt szívünk szeretetével.

                                                                      Parancsolatok megtartása 

     Vannak közösségek, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a cselekedetekre, míg mások szinte elhanyagolhatónak tartják azokat az üdvözítő hit jelentőségével szemben. Nos az a helyzet, hogy a kettő együtt jár. A hit nélküli cselekedetek Isten előtt nem lehetnek kedvesek, hiszen azok érdemszerző szándékkal történhetnek, ezért holt cselekedetek, a cselekedetek nélküli hit pedig gyümölcstelen. A helyes az, amikor nem azért cselekszik az ember, mert így elvárásokat támaszthat Istennel szemben, hanem hisz és annak gyümölcseként a cselekedet, a törvény megtartása megmutatkozik az életében.

                                                                        Vagyonhoz való viszonyulás

     A vagyon önmagában nem bűn, mint ahogy a szegénység nem erény. Gyökössy Endre írta, hogy egy olasz koldus halálát követően észrevették, hogy a kispárnájába kisebb vagyon volt bevarrva. A kérdés az, hogy Te testvérem hogy viszonyulsz a vagyonodhoz, legyen bár az óriási vagy szinte elhanyagolható ? Tudod-e azt, mint Istentől kapott ajándékot kezelni, melyről lemondani is tudsz, vagy betegesen ragaszkodsz hozzá, szinte imádod és ez elválaszt Téged Istentől ? Adja Isten, hogy a pénzt, a vagyont Istentől kapott ajándékként és tisztes munkánk gyümölcseként  tudjuk kezelni, mely csak eszköz életünkben, nem pedig cél, mert az igazi és egyetlen cél Isten és az Ő követése kell legyen mindnyájunk életében. Ámen!

Genda Árpád Szabolcs,

Pettyén

Szóljon hozzá