Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. június 24.

Velünk az Isten – 2020. június 24.

„Amikor befejezte Jákób a fiainak adott parancsokat, fölhúzta lábát az ágyra. Azután elhunyt, és népéhez takaríttatott.” (1Móz 49, 33)

            Jákób meghalt. Közvetlenül a halála előtt tisztában volt vele, hogy élete végéhez érkezett, ezért szólította magához a fiait, akiket megáldott. Mi is tudjuk, hogy egyszer meghalunk. Az élőlények közül egyedül az ember van tudatában annak, hogy egykor ez a földi vándorlás véget ér. Pontosan ezért olyan érthetetlen az ember kapzsisága, gyűlölködése, nagyravágyása és egyéb haszontalanságokhoz való ragaszkodása. Miért áldozzák fel sokan az életüket, a gazdagság, a hatalom, a siker és más felesleges vágyak oltárán, ha annak úgyis csak rövid ideig lehetnek a haszonélvezői? Tisztában vagyunk vele, hogy egy nap meghalunk, de addig minden nap élhetünk, vagy legalábbis élhetnénk, ha nem foglalna le túlságosan a sok hiábavalóság.

„Az élet több, mint az eledel, és a test több, mint az öltözet” (Lk 12, 23) – tanít Jézus az élet lényegéről. Erre a felismerésre Jákób is eljutott a hosszú évek során. Csellel szerezte meg a testvére elsőszülöttségi jogát és csalással nyerte el az apai áldást. Nagyon kellett neki a családi vagyon nagyobb része, de végül Isten máshol és másképpen gazdagította meg. Az évek során elszenvedte az átverést, szeretett felesége elvesztését, majd imádott gyermeke halálhírét is. Viszont voltak örömei is, mert a gyásza örömre fordult, mikor kiderült, hogy József mégis él. Láthatta felnőni a gyermekeit és azt is, ahogyan azok családot alapítottak. A viszontagságok közepette megtanulta észrevenni és megbecsülni az éled valódi kincseit.

 Bármelyik emberi élet párhuzamba állítható a Jákóbéval. Nekünk is vannak fájdalmas megpróbáltatásaink. Mi is megélünk sokféle veszteséget, nehézséget, zaklatottságot és más nyomorúságot. Ugyanakkor nagyon sok örömöt is megélhetünk a családunk, a szeretteink, a barátaink, a gyülekezetünk közösségében. Isten egy örömteli életre hív minket, ezért bátorít így az igében: „mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen” (Jn 16, 24). Ne fecséreljük el a kegyelemből kapott napjainkat értéktelen kincsekre vagy testet-lelket mérgező indulatokra, mert Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön” (1 Tim 2, 4). Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Szóljon hozzá