Mózes bírákat állít a nép fölé
“És lőn másod napon, leűle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. S amikor látja vala Mózes ipa mind azt, amit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, amit te a néppel cselekszel; miért űlsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit.
Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, amit te cselekszel. Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, amely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.
Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, amelyen járniok kell és a tenni valót, amelyet tenniök kell. És szemelj ki magad az egész nép közül derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben. És hallgata Mózes az ő ipa szavára és mindazt megtevé, amit mondott vala. És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala. És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába.” (2Móz 18, 13-27)
I. Amióta Isten népe elindult Egyiptomból, minden ügy megoldása Mózesre tartozik. Mózes Isten akaratának közvetítőjeként áll a nép előtt, de az Ő teherbírásának is van felső határa. Apósának, Jetrónak az éleslátása szükségeltetik ahhoz, hogy nehogy vészesen túlterhelje magát. Mózes megfogadva apósa tanácsát, bírákat választ, akik a roppant terhet leveszik Mózes válláról, így neki már csak a nagyobb horderejű dolgokban kell döntenie, hiszen a jelentéktelenebb dolgokban a bírák döntenek.
Lelkészekként, de akár pedagógusokként vagy egészségügyi alkalmazottakként elkövethetjük azt a hibát, hogy évtizedek mulasztásait néhány év alatt be akarjuk pótolni. Ilyenkor az ember fáradtságot és határokat nem ismerve beleveti magát a munkába és kimerűl. A kimerült ember elveszti a valóságérzetét és nem veszi észre, hogy az általa diktált tempó nem vezet jóra. Ilyenkor hasznos figyelni a közvetlen környezetünkre, mely ebben az esetben reálisabban tudja megítélni a helyzetet és lassításra bíztat. Adja Isten, hogy munkánkat mély elkötelezettséggel végezve a határokon belül tudjunk maradni, de ha mégis azokat átlépve a kimerülésíg hajtanánk önmagunkat, úgy figyeljünk azoknak a hangjára, akik kívülállókként reálisabban látják a valóságot. Isten is hat nap alatt teremtette a világot!
II. Annak ellenére, hogy a presbitérium kimondottan újszövetségi sajátosság, a gyökerei mégis visszanyúlnak az Ószövetségig, közelebbről a mai bibliai történetünkig. Mózes nem formaságból választott bírákat, hanem a konkrét segítség reményében. A reformátori gondolat az volt, hogy a választott presbitérium vagy városi tanács kormányozza, vezeti az egyházat, melynek élére, mint pásztort, mint igehirdetőt megválasztja a lelkészt. Idővel általam nem részletezett okok miatt presbiter és lelkipásztor feladatai megváltoztak olyannyira, hogy a lelkipásztori munkára választott lelkész gyakran márcsak betonban tudja lemérni munkája eredményét.
Adja Isten, hogy Mózesi szellemben a munkát meg tudjuk osztani. A presbiter terhet és felelősséget levéve lelkésze válláról hűséggel végezze a feladatát. A presbiter ingén a lelkész lelki szemeivel ne az Antifraude vagy Anaf feliratot vélje felismerni, hanem személyében keresztyén segítőtársra találjon. A lelkész pedig ne fásuljon bele az erején felül vállalt dolgokba, hanem Istenébe kapaszkodva mindig megújult erővel végezze azt a feladatot, amelynek végzésére eredetileg elhivattatott. Ennek eredményét nem köbméterben mérik.
Ámen!
Genda Árpád-Szabolcs,
Pettyén