Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2020. július 1.

Velünk az Isten – 2020. július 1.

„Azután elment Mózes és Áron, és azt mondták a fáraónak: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: „Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szenteljenek nekem a pusztában.” A fáraó azt felelte: Kicsoda az az ÚR, hogy hallgassak a szavára, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az URat, és nem is bocsátom el Izráelt… Ekkor Mózes visszament az ÚRhoz, és azt mondta: Uram, miért engedsz rosszul bánni ezzel a néppel? Miért küldtél engem ide?” (2Móz.5,1-2.22)

Olvasandó 2 Mozes 5

Mózes elindult Midiánból Egyiptomba és életre szóló találkozása volt Istennel. Erről beszámolt rabszolgasorban élő népének, akikhez azért küldte az Úr, hogy kiszabadítsa népét az egyiptomi fáraó hatalmából. A nép hitt neki, leborult az Úr előtt és imádta Őt. Ami nemrég még elképzelhetetlen volt Mózes számára, az valóság lett: elfogadták, hogy ő az Isten küldötte, és hogy valóban vége a szolgaság idejének. A fáraó azonban nem engedelmeskedik, még több és nehezebb munkára kényszeríti a népet. Sőt, mintha az egész küldetés megkérdőjeleződne.

A küzdelem, a harc nem kerülhető meg. Erről tanít minket Isten ebben a történetben a mai napon! Kicsoda az Úr, hogy hallgassak rá? Nem ismerem az Urat, nem láttam, miért higgyek benne? Még csak nem is hallottam róla! Ezek voltak az akkori hatalom kérdései és kijelentései és ma is ugyanígy van!

Az Exodus könyvének igen sokszor visszatérő motívuma: Izrael részéről zúgolódás, káromlás a szabadítást ígérő Mózes és Áron ellen, valamint Mózes részéről a keserves panaszkodás az elküldő Istennel szemben, az örökös miértek!

A mi életünknek is állandó kísérője ez a kettősség! Zúgolódás az Isten szeretetét, bűnbocsánatát hirdetők ellen és a szeretetét, szabadítását hirdetők panasza Istennel szemben: miért engedted meg, miért nem másként történt, nem álltál ki mellettem, magamra hagytál, elhagytál, becsaptál!

Akkor nem értették meg, hogy a hit próbái, a szenvedések hozzátartoznak Isten eszközeihez, amikor választottait erőslelkűvé akarja edzeni a rájuk váró nehézségek elviselésére és dicsőségének bizonyságára! És ma? Isten újszövetségi népe, a keresztyének és a mai Mózesek, akiket arra hívott, hogy képviseljük, szolgáljuk Őt, éljük bele a szeretetét a világba miként viselkedünk?

Ne adjuk fel, amire Isten hívott minket, vagy, ha feladtuk, most újra fogadjuk el!

„ Mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.” (Zsid.10,39) Az Örökkévaló Isten karjai tartanak bennünket!” (5Móz 33,27)

Ámen.

Nagy Erika,

Sárközújlak

Szóljon hozzá