“És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből, az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, levetette az alvilágba, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. És láttam trónokat: ezekre ültek azok, akik ítélő hatalmat kaptak.” (Jel 20,1-4)
Mint akárcsak egy mesében: a rossz elnyeri méltó bűntetését és a jó győz. Isten igéje és az üdvösségünk azonban sokkal komolyabb egy mesénél, hiszen Jézussal való örök együttlétünk van benne. Lényeg, hogy az emberiség bűnre ösztönző erői közül a fenevad és a hamis próféta elnyeri büntetését és örökre ártalmatlanná lett. Ezzel nincs mindennek vége, következik a bűn legfőbb forrása, a Sátán, az ősi ellenség, aki Isten teremtett világa óta kísért és népeket gyűjt, hogy ellenségeskedést szerezzen. Egy erős angyal megkötözi, leveti az alvilágba, és az onnan visszavezető utat lezárja, és lepecsételi Isten feltörhetetlen pecsétjével. A Sátán többé nem szédíti el az embereket, nem takarhataja el többé az igazságot a hamissággal, és elérkezik Krisztus ezeréves uralma, amelyben ott vannak mindazok, akik a szeretet parancsával éltek. Nekünk ebben az utóbbiban kell megmaradnunk, és világítanunk a krisztusi világossággal, hogy ebben az uralomban mi is részt vehessünk. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek