Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Imahét – 3. nap – Reménység: Pál üzenete

Imahét – 3. nap – Reménység: Pál üzenete

„Én azonban most is azt tanácsolom nektek, hogy bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó… mert közületek senkinek sem esik le egyetlen hajszál sem a fejéről.” (ApCsel 27,22; 27,34)

Sokan még a békés tengeren hajózva is tengeribetegek lesznek. Vajon én hogyan bírnám? Soha nem jártam tengeren, csak a partjáig jutottam, belegázoltam a vízbe, míg lábam érte az alját, de csak ennyi. Hajóval nem szeltem habokat, se vitorláson, se más tengerjárón.

Gyermekként, ifjúként regények lapjain, persze sok kalandot éltem át, kalózok s bálnavadászok között, a Csendes óceánon tutajon, az Északi tengeren Viking evezősön, az Indiai óceánon dzsunkán… de csak képzeletben, igazából nem történt velem semmi ahhoz foghatót amiről itt beszámol a szentíró.

Háborgó tenger, töredező hajó, irányíthatatlan sors, hajszálon függő életek.

S mikor már minden remény elveszett, megszólal Pál s azt is elmondja: én most is azt tanácsolom bizakodjatok… A remény hal meg utoljára – szokták mondogatni, s úgy lehet akik mondják már nem is remélnek. De Pál, bátorít másokat s azt mondja bizakodjatok. S ma neked is mondja. Neked, aki életed háborgó tengerén hánykódsz, neked, akinek lába alól kicsúszott a talaj, kezedből meg az irányítás. Lehet, hogy magányos vagy, társtalan, özvegy, árva, becsapott, megcsalt s úgy érzed, senki sem szeret.

Vagy csóró vagy, szegény, nyomorult, hajlék és munka nélküli, napról napra élsz, rongyokban jársz, fázol és keveset eszel, jól esne egy slukk egy cigiből, egy korty bármiből s nem baj ha égeti a torkod ha kicsit megmelegít.

Meglehet testedet ismeretlen halálos kór rágja, műtétre vársz, vagy lebegsz élet s halál között, küzdesz a rákkal, várod a kemót, tán már levágták melled is, kihullt minden szál hajad… s az ige szól nem esik le fejedről egyetlen szál se már.

És lehet, hogy sodródsz beszükült lélekkel s nem vársz a holnaptól semmit, mosoly nélküliek napjaid s nincs íze s célja semminek s már már összeroppant a setét.

Ma így szól Pál s rajta keresztül a Jó Atya: bizakodj! Bátorít Istened: Ne add fel, Benne bízz, Higyj, Remélj… egy lélek sem vész el…

Elveszhet fiatalság, egészség, vagyon, tars, szerető s még a földi élet is, de a lélek, ha Isten kezébe teszed biztonságban van és megmarad. Mit megmarad felszabadul!

Biztosan nem volt könnyű hallani amit Pál mond, nem vesz el egy lélek sem, de a hajó, hát a hajónak annyi. Igen ezt durva lehetett hallani hisz eddig minden erőt, energiát, időt arra fordítottak, hogy megmentsék a hajót, azért dobálják ki ami fölösleges, azért kurtítják a vitorlát, azért merik a léken beáramló vizet s szivattyúznak folyamatosan. Kell a hajó, hogy életben maradjanak. Hát Noé is nem a bárkában élte túl az özönvizet? Kell a hajó, mert amig van, addig van élet, addig van remény, remény a menekülésre. Pál meg azt mondja elvész a hajó csak ti menekültök meg. Ne a hajót mentsd meg, hanem magad! Ne a hajóban bízz hanem Istenben. Nem logikus, nem ésszerű, de ha a deszkákba veted bizalmad előbb utóbb elmerülsz, ne magadban bízz ne a szomszédodban, ne a tehetségedben, ne a munkádban, ne a vagyonodban ne a politikai pártokban: hanem csak Istenben, s akkor megmenekülsz! Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá