„Ő azonban ezt mondta nekik: Ti adjatok nekik enni.” (Lk 9,13)
A történetünkben az ötezer ember megvendégelésénél azt látjuk, hogy a tanítványok aggódnak, hogy mit adjanak a sokaságnak, s jobbnak látják, hogy elbocsátsak a tömeget.
Jézus azonban azt mondta, hogy adjatok ti enni nekik, de hogyan? Itt a tanítványok még homályosan láttak nem értették Jézus szavait. Hogyan lehet ez? Hogy lesz?-és inkább az aggodalom töltötte be a szívüket. Miért? -mert nem merték elhinni a csodát. Pedig megtörtént, és ne menjük bele, hogy hogyan is miként és ne boncoljuk, hanem csak egyszerű gyermeki ésszel mondjuk: de csodás dolog történt velünk. Csoda, hogy a mi asztalunkra is kirendeltetik az étel a kenyér a mindennapokban.
És akkor mi a csoda? Én így válaszolnám meg: maga Jézus, aki eljött értem, aki szeretetett, aki szolgált és csodákat tett. Valóban erre kell ráeszmélnünk e történet kapcsán ki az a Jézus és ismerem eléggé őt?
Nap mint nap hány csodát tapasztalhatnánk meg, ha igazán Krisztusban bíznánk. Napjaink Jézussal másabbak lennének, és bizonyságra fakadna az ajkunk megélnék a körülöttünk lévő csodákat. De addig, amíg nem ismerjük eléggé a Mestert nem tudósítom magamban ki a Mester addig hájog lesz a szememen, ha nem látom meg az életemben, ki az a Názáreti, nem engedem, be életem hajóára addig nem látom meg a csodát. Jézus Krisztus a tanítványait, s bennünket is ezzel a csodával tanít megmutatva ezzel, hogy ki is Ő valójában. Lássuk meg Jézust, a nagyszerűt, csodálatost! Ámen!
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd