„Mert az ÚR felhője volt a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz volt rajta. Izráel egész háza látta ezt vándorlása egész idején.” (2Móz 40,38)
Az Exodus utolsó fejezetét olvassuk ezen a napon. Csodálatos események, mélységekkel és magasságokkal, csőddel és csodával jelemzik ezt a bibliai könyvet. Egy valami azonban végig állandó maradt: Isten jelenléte. A felhő és a tűz ennek a jelképe, valamint a szent sátor.
Kérdés: ma hol tapasztaljuk Isten jelenlétét, milyen módon van jelen közöttünk? Természetesen Isten jelen van mindenütt, mint ahogy Mózes korában sem volt bezárva a szent sátorba, de nem volt más olyan hely, amelyről azt mondhattuk volna, hogy Isten betölti azt, hogy Isten jelenlétét olyan intenzíven nyújtja ott, csak a szent sátor. Hasonlóan, Isten ma is jelen van mindenütt, de van egy olyan közösség, ahol mégis sokkal közvetlenebb módon ajándékozza magát az övéinek, és ez az istentisztelet és még konkrétabban Isten Igéjének a hirdetése, a Jézus által elrendelt sákramentumokkal való élés, és Isten népének erre adott, hittel teli válasza. Ezek Isten jelenlétének legegyértelműbb hordozói a számunkra. Hihetjük, várhatjuk, és imádkozhatunk érte, hogy amint az emberkéz által készített szent sátorra leereszkedett Isten dicsősége, és betöltötte azt, hasonlóan az ember által elkészített szó, az ember által kiöntött víz, az ember által sütött kenyér és készített bor is eszközévé lesz Isten jelenléte megnyilvánulásának. Ez az a csoda, amit újra és újra megélünk az istentiszteleten.
Isten népe vonul Kánaán felé. Csődöt csodás kegyelem vált. Felhő nappal, tűz éjjel. És ezt naponta átélik. Amint Mózes és Izrael zarándokoltak úgy, hogy Isten jelenléte közöttük volt, úgy mi is úton vagyunk – úton egy igaz, szép, és ragyogó világ felé. Egyszer hazaér a vándor. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka