“És felöltöztétek amaz új embert, melynek megújulása által van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt.” ( Kol.3:10)
A fogadalmakat, ígéreteket emberileg nehéz beteljesíteni. Elhatározásaink vannak, de amikor el kell kezdeni valamit, mérlegelünk, mondjuk magunkban, mi ennek a haszna, hogyan lesz ezután, számos érv törekszik előre amellett, hogy és az ellen, hogy… Teljes zűr kezd el uralkodni bennünk, ha továbbra is kapaszkodunk a múltban és az újat is akarjuk.
A káros szenvedélyektől csak úgy lehet megszabadulni, ha egyik napról a másikra lemondunk róluk. Nem lehet folyamatosan, csökkenteni valamit, vállalni kell a néhány napos, sok esetben hetes szenvedést is a jobb érdekében. Azt mondják az agyban dől el minden.
A bűnökkel való szakítás is ilyen: “az óember megöldöklése és az újember megelevenítése”. Kemény kifejezés, de célszerű. Enyhébb kifejezést használ ebben az Igében az apostol: felöltözést, teljes ruhacserét. Ki kell dobni a szemétre vagy el kell égetni, amit nem akarunk többé használni, nem szabad megtartani, mert a kísértés nagy.
Radikális változtatásra van szükség, amit neked kell akarnod. Mondjuk, hogy ezt a változást az Isten viszi véghez bennünk, de ha nincs bennünk szándék és akarat, nem tud megvalósulni az újjászületés.
Az új ruha képénél maradva: illik az új ruhát tiszta testre magunkra ölteni. Mosódjunk meg a Bárány vérében, hogy az “új ember” ruháját felvegyük.
Lehetőség, oly közel ,
nyújtsd a kezed,
hogy elérd,
ne topogj helyben,
mindig előbbre lépj.
Ámen.
Fodor Lajos