Velünk az Isten – 2019. november 6.

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kol 3,2)

A sikerek, az eredmények és a vagyongyűjtés világában gyakorta elfáradunk. Temérdek haszontalan koloncot hurcolunk magunkban, amelyek feszültséget teremtenek bennünk és néha meg is betegítenek. Szükségtelen célokat tűzünk ki és nyugtalankodunk, ha nem a tervek szerint alakulnak az események. Ragaszkodunk a tárgyainkhoz és félünk az elvesztésüktől, de közben újabbakat szerzünk, így pedig tovább növeljük a bennünk lévő szorongást. Szinte napi rendszerességgel csüggedünk, fásult levertségben vonszoljuk magunkat és gondterhelt lehangoltsággal nézünk a holnap felé. Mindezeknek hátterében gyakran az áll, hogy túl sokat foglalkozunk a földiekkel, mintha csak ennyiből állna az ember élete.

„Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel”. Ez nem azt jelenti, hogy a földi lét szükségeivel nem kell foglalkozni. Ne hagyja ott senki a munkahelyét, ne mondjon le a hétköznapi szükségleteiről és ne kezdjen semmittevő ájtatosságba. Ez az ige arra mutat rá, hogy a legnagyobb ajándékunk és áldásunk felülről érkezett, mert Jézus „a mennyből szállt alá” (Jn 3,13), ő oda is tért vissza, hiszen „felvitetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.” (Mk 16, 19). A mi megváltónk egyszerre van jelen mennyen és földön, ezzel pedig lehetővé vált a mennyei kincsek földi megtapasztalása. Ez viszont lehetetlen, ha a földhözragadt állapotunkban maradunk, és nem engedjük be az életünkbe Krisztust. Törődjünk az odafennvalókkal, mert a mi segítségünk az Úrtól van, aki gondoskodik a földi szükségeinkről is. Ámen.

Erdei-Árva István,

Szamoskóród-Dobrácsapáti

Vélemény, hozzászólás?