“… nem lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked… Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki…” (5Móz 15, 4-8)
Isten ad földet, s a föld hazává válik, ami eltart és amit bírni, őrizni kell. És Isten nem csak földet ad, de megélhetést is, olyan életszínvonalat, hogy nem lesz szegénység és szűkölködés. A régi magyarok bőnek nevezték a gazdag embert és ínynek a szegényt, mert bőség volt vagy ínség akkoriban. Ott ahol Isten áldásaival jelen van nem lehet ínség, nem lehet szükség, szegénység…
Persze ehhez az kell, hogy a nép, az istenadta betartsa az Úr rendeléseit.
Ha van ínség, ha van szegénység az annak az oka, hogy nem tartja be a világban élő ember az Isten rendeléseit. Hogy megfeledkeztünk Mennyei Atyánk intelmeiről.
Isten mondhatná azt, hogy jó ti akartátok, én szoltam, nem érdekel, de nem ezt teszi, megmutatja, hogy ebből a helyzetből is van menekvés, megoldás, ha van szegény az atyádfiai között nyisd meg a szíved és nyisd meg a kezed.
Nem elég, hogy sajnálkozzunk, hogy szánjunk valakit aki nyomorúságra jut, nem elég, ha a szív úgy gondolja segíteni kell, a karok meg veszteg maradnak. A karoknak kell lendülni, a kéznek is meg kell nyílni, s nem ökölbe szorítani kell a kezet és nem csak imádságra kulcsolva kell őket tartani, hanem benyúlni a zsebbe, s adni azt amink van, hogy segítsünk, hogy támogassunk…
Igazából akkor lesz megoldás a szegénységre, ha Isten szavát újra meghalljuk, és a parancsait újra betartjuk, vagyis inkább el kezdjük betartani, hisz ahhoz, hogy a megnyílt szívet, megnyílt kezek kövessék is Isten szavát kell meghallani és megtartani. Akkor áll helyre tehát Isten áldásainak sora, ha elkezdjük élni azt amit mennyei Atyánk mond. Ámen!
u.i. azért van az embernek két keze, egy csak szíve, mert kétszer annyi jót tehetnénk, mint amit kigondolunk, és hogy ne csak megnyíljon a kezünk de ölelésre is táruljon, s aztán körbe fonjuk az a másik emberen, szerető ölelésben.
Jobb Domokos,
Ombod