„Abból a városból pedig sokan hittek Jézusban a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett,… És sokkal többen hittek a maga beszédéért, és azt mondták az asszonynak: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.” (Jn 4,39. 41-42)
Milyen egy közösség hite? Hogy milyen egy város, egy falú vallásossága az attól függ hogy a közösség tagjai, miben, kiben hisznek, és hogyan manifesztálódik a mindennapjaikban hitük. Honnan származik a hit? -kérdi a heidelbergi káté szerzője s az adott válaszból kiderül, Szentlélektől ki azt az evangélium prédikálása által szívünkben felgerjeszti…. Ezt tapasztalhatják meg a samáriai Sikár(Sikem) lakói. Egy asszony beszél nekik a Megváltóval való találkozásról s ők érdeklődők, mondhatnánk fogékonyak s a végén Jézussal találkozva igazán hívők lesznek.
Az, hogy egy-egy közösség mennyire vallásos az annak a függvénye, hogy vannak e ott bizonyság tevők. Az asszonyra aki a forrásnál találkozik Jézussal nagy felelősség hárul ezáltal, hiszen ő szól a többieknek. Ő az első aki bizonyságot tesz. A benne megmozduló lelkiismeretfurdalás és szégyen vággyá alakul, s a vágy, bizonysággá, az pedig bizonyságtétellé ami prédikáció formájában hangzik majd el.
Fontos, hogy a hitnek nem csak a vágy a része, nem csak a remény, de a megfogalmazás is a hitnek kijelentése, amit a vödrét hátra hagyó asszony mond a polgártársainak: Gyertek lássátok meg, nem ez a Krisztus? vagy amit itt fogalmaznak meg a sikáriak: bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus…
Ha valakinek fontos a hite, megfogalmazza azt. S a hitvallásnak Krisztusra kell néznie. Öt kell megtalálnia, és megvallania. Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia, mondta Péter – mikor Jézus megkérdi ti kinek mondotok engem. Ez igazán Isten fia volt, mondja a százados – a kereszt alatt.
A megfogalmazás arra is jó lehet, hogy tisztázzam magamban ki is Jézus, ki is az Isten Fia, mit jelent számomra az Üdvözítő. De még inkább arra jó, hogy kimondjam, hogy megtudják a mellettem élők, hogy miben hiszek, mitől élek boldogan, mi vigasztal, Ki a reménységem.
Ha a világnak van üdvözítője, és van mert erről még a félpogány samáriaiak is meggyőződnek róla akkor te sem hallgathatod el, hogy a hely ahol élsz, falú, város, hitre jusson, e ez által örök életük legyen. Fantasztikus az a gondolat, hogy aki hal jézusról és legalább kíváncsi és keres később vele magával találkozhat. Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod