Megtelt a Szatmárnémeti Református Gimnázium tornaterme, a végzős csapattagokat búcsúztatták, szalagot tűztek a mellkasukra, jelezvén: itt valami véget ér, itt valami most kezdődik el.
Csütörtökön délután 17 órakor Kiss József a Szatmári Református Egyházmegye főjegyzője köszöntötte jelenlevőket az Apostolok cselekedetei 12. részének 7-től 10-ig terjedő verseivel: „És íme, az Úr angyala megjelent, és világosság támadt a cellában. Meglökve Péter oldalát, felébresztette, és azt mondta neki: Gyorsan kelj fel! És leestek a láncok a kezéről. Akkor azt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat. És úgy cselekedett. Majd azt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! Ő pedig kimenve követte, de nem tudta, hogy valóság az, ami az angyal által történik, hanem azt gondolta, hogy látomást lát. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz, az magától megnyílt előttük, és kimentek, majd végighaladtak egy utcán. Ekkor az angyal hirtelen eltávozott tőle.” A főjegyző köszöntő beszédében az ifjak szabadságvágyáról beszélt, melyhez Isten világosságát ajánlotta. Ebben az útkeresésben úgy ragyogjon előttük Isten fénye, hogy tudják a megfelelő ajtókat választani éltük fontos állomásain! Ugyanakkor bátorította őket arra is, hogy ezen az úton az angyalok vezetésére, szülőkre, testvérekre, barátokra is figyeljenek oda.
Elek Kinga a Szatmárnémeti Református Gimnázium aligazgatónője a végzős diákokhoz fordulva elmondta: „Minden pillanat, amit megéltek, minden érzés amelyik nyomot hagy bennetek saját életutatok része és fontos, hogyan éled meg, hogyan mérlegelsz és merre indulsz el, és ne mindig a számodra kényelmes utat válaszd. Légy te is saját meséd hőse és keresd folyamatosan a halhatatlanság birodalmát, még akkor is, ha ez a birodalom a sűrű erdők övezte magas hegyek csúcsán honol, tartsd épen testedet mozgással és tápláld lelkedet Isten Igéjével, ez biztos recept a tartalmas hiteles életre, az örök életre. Keresd helyedet a világban, hogy valahol otthon légy, azt a helyet ahol jól érzed magad, azt ahol hasznod van és ahol segíteni tudsz emberséggel, szeretettel, beépülsz az örökkévaló halhatatlanságba.”
A 11. osztályosok műsorral köszöntötték a felettük járókat. A dalba, versbe és prózába foglalt kívánságok útravalóul szolgáltak az iskola legidősebb diákjai számára. Ezt követően a búcsúzók öntötték szavakba, mit is jelentett számukra ez a nap és a megannyi elmúlt másik.
A hozzátartozók, a barátok és a párok csokrokkal érkeztek a neves eseményre, a tornaterem megtelt szeretettel és meghatódottsággal. Ez az ünnep egyszerre a búcsúé és a nyitott ajtóké, az új utaké. A lezárás és az újrakezdés momentuma volt a szalag feltűzése, mely nem csak a tizenkeddetikesek, hanem a tizenegyedik osztály számára is jelzésértékű. Míg a nagyobbak az előttük álló nagy feladatokra, az utolsó 100 méterre készülnek: érettségi, pályaválasztás, felvételi.
Áldást és erőt kívánunk hozzá!
