“Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok, mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok ” (János 4,38)
Senki sem dicsekedhet azzal, hogy minden az ő kezének munkája. Az természetes, hogy minden nemzedék elvégzi a maga dolgát ebben a világban, tehetsége ( tálentuma) szerint. Lemérve tevékenységünket, elmondhatjuk, hogy a ” nemes harcot megharcoltuk, futásunkat elvégeztük”.
Itt még a tanítványságuk kezdetén vannak az apostolok, amikor csak ámulni tudnak Jézus kijelentésein, de a Mester előre figyelmezteti őket, hogy már valaki(k) előttük járt(ak), ők csak folytatói lehetnek annak a munkának amit más(ok) elkezdett (tek).
És így kellene ezt ma is végezni: megfelelni annak vagy azoknak, akik előttünk jártak Vannak példaképek, akiket követhetünk. Azonban az is megtörténik, hogy egy-egy nemzedék kiugrik ebből a rendből, azt mondogatja, majd ő megpróbálja másképpen, szakít minden hagyománnyal, előzménnyel, teljesen új utakon kezd el járni, forradalmosít mindent, közben rá kell ébrednie, hogy légüres térben kapkod, mert hiányzik az alap, nincs egy mérce, amely szerint élhetne vagy cselekedne. Hiába való lett a sok hűhó, aratni sem képes.
Jézus megállít, ugyanakkor példaképünk is, aki “elvégezte a munkát”, a megváltás munkáját, Az Ő nagy tette gyümölcsének élvezői vagyunk.
A világba léptél,
kereszt lett a vége:
fenn kezdődött egy új élet,
melyet te hoztál létre. Ámen.
Fodor Lajos