Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2017. november 3.

Velünk az Isten – 2017. november 3.

“Mire való a szőlőtőke fája minden más fa között, a venyige, mely az erdő fái között van? Használják-e a fáját, hogy valamit csináljanak belőle? Használják-e cöveknek, hogy mindenféle edényt akasszanak rá? Íme, a tűzre vetik, hogy az megeméssze. És ha a két végét megemésztette már a tűz, és a közepe is megperzselődött, vajon alkalmas-e eszközkészítésre?” (Ez.15,2-4)

Mi lesz a sóval, ha megízetlenül? – Kidobják és eltapossák… Mi lesz a szőlő venyigével ha lenyesik? – tűzre vetik és megég.

A „régi” világban ami nem is volt olyan rég, alig 30 éve, mikor még a töltések oldalát kaszálták egy kis szénáért, s mikor még otthon kemencében sütöttek kenyeret, a lemetszett szőlővesszőket, a venyigét, falúhelyen kévébe kötötték, s mikor jól kiszáradt azzal fűtötték a kemencét kenyér sütés előtt. Téli tüzelőnek jelentéktelen lett volna, de kenyér sütéshez megfelelt.

Nekünk nem volt kemencénk, ha kenyeret akartunk sütni a falu pékségébe kellett elvinni a megkelesztett kenyértésztát, így a levágott venyige, ha a szomszédnak nem kellett, haszontalan volt. Apám rakásra hordta s elégette, hogy ne maradjon szemét.

Isten népe, Izrael a lenyesett szőlővessző ami az utolsó ítéletkor megég, mert haszontalan, alkalmatlan arra amire teremtetett. Sajnos az ige szerint két vége is megégett, s a közepén is megpörkölődött. Akkor ott Izrael népe jelentette Isten népét, ma bárki bármi mást mondjon is az EGYHÁZ, a keresztyén világ az. Mi vagyunk Isten népe. Isten népének az a dolga hogy Krisztusban maradjon, hogy ott növekedjen és gyümölcsöt hozzon! Jézus azt mondja: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt lemetsz, amely nem terem bennem gyümölcsöt, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.” (Jn.15,1-2) Hogy elkerüld a pusztulást: Maradj a tőkén, s teremj gyümölcsöt! Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Szóljon hozzá