Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2017. december 4.

Velünk az Isten – 2017. december 4.

„Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek. A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.” (Ez 34,2-4)

Megmondom őszintén, nekem lelkipásztornak nem esett jól a mai Ige. Úgy voltam vele, első olvasatra, hogy: Uram, egész nap a te ügyedben settenkedek, gürcölök, s erre ez a válasz, hogy kapok cserébe egy jó adag elmarasztalást? Közben soroltam magamban, hogy miért is vagyok én jobb pásztor, mint a fenti Igében érintettek.

Ráadásul ma reggel beszéltem egy fiatallal is, aki kerek-perec elmondta nekem, ő nem hajlandó templomban jönni, őt nem fárasszam ezzel. Sajnálattal, de tudomásul vettem, nem tudom meggyőzni, ismét egy csőd.

Úgy belül megpendült bennem az uralkodási vágy, hogy hatalommal és erővel erőlködve mondjam el neki, hogy ne legyen szemtelen, s már pedig tudja be kötelességének a templomba járást, de ennek nem lett volna semmi értelme. S már magyarázkodtam is magamban, nem lehet bárányt megtalálni, ha az nem engedi, hogy megtalálják.

Nagy nehezen rájöttem, hogy miért kaptam ezt az Igét. Éppen azért amit reakcióként kiváltott belőle. De hát én! Én teszek, én, én, én… Ahelyett, hogy a jó pásztorra, az egyedüli jó pásztorra bíznám életem, és őt engedjem előre.

Mindenki, aki pásztor, akire emberek bízattak, akár mind szülő, akár mint vezető, előbb-utóbb fel kell ismerje, csak a jó pásztort követve lehet felelősségteljesen gondot viselni, s ha így teszek, én is megkapom majd az angyali üzenetet Betlehem mezején. Ámen!

Rácz Ervin,

Szatmár-Szigetlanka

Szóljon hozzá