Kezdőlap / Napi Ige / Velünk az Isten – 2017. augusztus 4.

Velünk az Isten – 2017. augusztus 4.

“Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé.

Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt. Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.

Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? Az asszonynak pedig, ha nagy haja van, ékesség az néki; mert a haj fátyol gyanánt adatott néki.” (1Kor. 11, 1. 7-11.  14-15)

Vannak olyan igék melyeken az ember szívesen átlapozna, vagy kihagyna az olvasósból, magyarázásból. Mikorra ezeket a sorokat írom épp a nevem napja lesz, semmiképpen sem kerülhetem ki ezt az igét tehát, tutira nekem írták, most biztosan, s jelenleg én írom a magyarázatot neked róla, bár esetlen, támadható, félszeg szavak lesznek, előre is elnézést kérek érte.

                Minden ember próbálja a maga képére formálni a körülötte levő szűkebb vagy tágabb világot, ebben is hasonlítva Istenre, aki a saját képére és hasonlatosságára alkotta az embert. Pál azt írja: „Legyetek az én követőim…” Az ideális persze az, hogy mi Krisztus képét hordozzuk, hogy őt kövessük, mert ha Krisztus képűek vagyunk az ő hasonlatosságára formálódunk nap mind nap, akkor az általunk formált világról is Krisztusra lehet ismerni majd. Gyakran félek, hogy a „jobbdomokosképűség” kimunkálásán dolgozom akaratlanul is, és elsikkad a bennem rejlő Krisztus.

                A mai túlzottan is feminista törekvésű világban, Pál szavai a férfiúságról és a nőiességről sokakat bántanak biztosra veszem. Fájhat hallani az alárendeltségről… pedig szó sincs bántásról. Nem fantasztikus dolog, tudni, hogy valakinek a dicsősége vagyok, hogy valaki velem dicsekedik, parádézik? A „zemberrel” Isten, a „zasszonnyal” a férfi. Nem jó, ha szembe akarnak állítani s még rosszabb, ha mi felülünk a provokációnak s beállunk a nemek közötti harcban. Nem élhet egyik sem a másik nélkül, még az Úrban sem: Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban. Isten csodálatos demokráciája, hogy bár a férfi teremtetett elsőnek, Ádámot leszámítva, minden ember asszonytól született. Az anyaság nem hivatás, kiváltság még ha napjainkban nem akarnak vele élni, akkor is.

                A hajviselet és a befedett vagy fedetlen fejjel való imádság kérdéskörével „barátaim” néha szembesítenek. A magyarázók több féle képpen fogalmazzák meg. Nem hiszem, hogy teljesen közömbös da abban is biztos vagyok, hogy nem üdvösség kérdése. Nem vagyok olyan mint Sámson, nekem nem a hajamban rejlik az erőm, hiszem, hogy nekem a mindenre is van Krisztusban akárcsak Pálnak… arra is lenne hogy akár levágassam a hajam, nem ragaszkodom hozzá feltétlenül, mikor Ombodra meghívtak lelkésznek, fel is ajánlottam, hogy megválasztásom esetén ha a presbitérium úgy határoz, hát levágatom. Másképp döntöttek, (nem akartak kispolgárinak tűnni) a hajam maradhatott. Egyszer egy idős lelkipásztor kiakadt, mondván, hogy ismerősei, egy temetésen voltak ahol én szolgáltam s elszörnyülködtek, bár ő úgy mondta, megbotránkoztak. Kérdem: Nem tetszett a prédikáció? mire ő: Az jó volt azt dicsérték, de a hajad… erre én: Figyeltek volna csak a prédikációra, mert az annak a célja, hogy a gyászról a reménység felé taszigáljon s igei kritikáik lesznek majd azt szívesen meghallgatom.

                Arra kérem a Teremtőd adja meg nekem, hogy mikor előtte állok majd, hibaként, hanyagságként, bűnként csak a hosszú hajam rója fel nekem. De tudom lesznek még bőven hiányosságaim. Szerencsére azt is tudom hogy Krisztus minden bűnömért meghalt a kereszten.                                                                                                                    Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

Néhány teológiai látás a férfiak hosszú hajviselésében és nők fedetlen fejjel való imádkozásával kapcsolatban. (én magam nem foglalnék állást most)

  • Valószínű a korintusiak Pál abbéli tanítását értették félre, hogy „Krisztusban nincs sem férfi sem nő” Gal.3,27 erre válaszol a levélben az apostol.

  • ez adiafóra azaz közömbös dolog, csak a kor szokása mint a ruha viselés, kulturális kérdés semmi más

  • mitikus csökevényből adódó látás –  mi az, hogy az angyalok miatt kell az asszonyok befedjék a fejüket

  • egyesek szerint, Pál korában a lenyírt nők prostituáltak voltak hivatásos paráznák, a hosszú hajú férfiak meg homoszexuálisak, selyemfiúk

  • lényeg hogy a férfi legyen férfi a nő pedig nő ne keveredjenek és ne cserélődjenek fel a szerepek.

  • Természet szerint a férfiak hajlamosak a kopaszodásra nem is alkalmas a hajuk növesztésre, ezt a tényt használja Pál, hogy a tapasztalásra apelláljon.

  • „PÁL a természetes tapasztalatokra és szokásokra utal e dologgal kapcsolatban. Talán ő maga is érzi, hogy teológiai megfontolásai kérdésesek” olvassuk a magyarázatos biblia kommentjében.

Szóljon hozzá