Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / BARA CSABA: A REFORMÁCIÓ KEZDETE, KIALAKULÁSA, MEGERŐSÖDÉSE A SZATMÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN

BARA CSABA: A REFORMÁCIÓ KEZDETE, KIALAKULÁSA, MEGERŐSÖDÉSE A SZATMÁRI EGYHÁZMEGYÉBEN

A Reformáció 500. éve jó alkalom arra, hogy felelevenítsük a kiváltó okokat, ismertetve a tényeket, hogy láthassuk mindazt ami elősegítette a reformáció nem csak gyors elterjedését,hanem megerősödését is.
Jelen dolgozat elsősorban a Reformáció kialakulásának és megszilárdulásának a szatmári egyházmegye történeti és területi hátterével foglalkozik. Szatmárt úgy tartjuk nyilván, mint a magyar reformáció egyik ősfészkét.
A mai egyházmegye gyülekezetei száz évvel ezelőtt három egyházmegye részei voltak.A névadó egyházmegyéből akkor megmaradt a két nagy városi gyülekezet (Szatmár, valamint Németi) és nyolc anyaegyház (Atya, Darah, Csengerbagos, Óvári, Pete, Pusztadaróc, Szamosdob, Vetés). A többi a magyarországi szatmári egyházmegye része lett. Az alaphoz csatolódott hat anyaegyház a máramaros-ugocsai egyházmegyéből, illetve huszonöt gyülekezet a nagybányai egyházmegyéböl. Ebből tizenkilencet az 1821-es koordinációkor csatoltak el tőlünk, hat korábban is ott szerepelt. Csak érdekességként jegyzem meg, tíz gyülekezet az akkori nagybányai részről ma a magyarországi szatmári egyházmegye része, a többi 58 eredeti szatmári gyülekezetről nem is beszélve.
A mai egyházmegye területén Mohácsig két főesperesség működik. A Szamostól délre eső községek és Szatmár városa is a szatmári főesperesség, míg az északra levők, Németi várossal előbb a sásvári majd 1300-tól a jogutód ugocsai főesperesség részei voltak. Mindkét főesperesség a Magyar királyság megalakulása óta az erdélyi püspökség fennhatósága alá tartozott. Annak volt a “hegyentúli” vagy más néven “meszesentúli” része, melyet püspöki helynök, vikárius irányjtott. Bonyolította a helyzetet, hogy az ugocsai rész II.Endre alatt átkerül az egri püspökséghez egészen 1288-ig, mikor IV.László visszaállítja az eredeti állapotot.E területen a tatárjárást követően az egri püspökség tizenegy települést hoz létre Udvari és Felsőbánya között, amely zárványként később is az egri püspökség része maradt.
A szatmári református történetírók vidékünk reformációját az 1535-ös év körüli időre teszik. Nagyon érdekes az az adat, amit Timon Sámuel jezsuita törtenetíró mond. Szerinte mindez 1527- ben történik. Derecskei Demeter, miútán Szilágyságot megreformálja,a helyi pappal Batizi Andrással elöbb a főuri családot, majd Erdőd városát és környékét a megtisztitott evangéliumra viszik. Eszerint tíz év sem telik el Luther fellépésétől, s a megújult hit itt van az őseink között.
Szatmár gyors, zökkenőmentes reformálásában közrejátszott még egy korábbi, a reformációt megelőző esemény is.
A két várost Szatmárt és Németit II. Endre király egyházpártolási joggal ruházza fel, szabadon hozhattak bárhonnan papot, akár a püspök akarata ellenére is. Sőt II. Pius pápa tovább növelte jogaikat, megkapták mindazt ami Székesfehérvárt is megillette, bár formálisan az erdélyi püspök alatt maradtak, közvetlenül az esztergomi érseknek adóztak.
1501-ben, Geréb László erdélyi püspök, miután a jogtalanul követelt dézsmát a városok nem hajlandóak kifizetni, ezért Szatmárt és Németit ”interdictum”alá helyezi. Az egyházi átok azt jelentette, hogy a két városban a papok semmilyen egyházi szolgálatat nem végezhettek. Nem misézhettek, nem gyóntathattak, nem temethettek. Hónapokig a bedeszkázott templomok körül a cinteremben temetetlenül hevertek a halottak. A nagy felháborodás végül királyi közbelépést igényelt. II.Ulászló király megdorgálja Geréb püspököt, elrendeli a templomok kinyitását, az egyházi szolgálatok elvégzését. Az eljárás sokáig méltán emlékezetes marad. Emlékeznek rá egy emberöltő idő eltelte után is.
Ilyen előzmények nagyban elősegíthették a reformáció gyors befogadását. Nem tudunk arról, hogy bárkit is kényszerítettek volna régi hitformája elhagyására, hiszen Németiben még 1554-ben is ott élnek háborítatlanul a Domonkos szerzeten levő barátok.
A két város példáját hamar a környező települések is követik. Itt nagyon sokat segített bizonyos főurak pártfogása is.
Mohácsot követően lett két királyunk, kik a megüresedett püspökségeket nem töltöték be, hogy azok jövedelmeit az ország védelmére fordíthassák. Királyaink különben is egymással voltak elfoglalva, így nemigen avatkoztak be híveik vallási meggyőződésébe, így nem hoztak
törvényt egyik országrészben sem a reformátorok és híveik ellen.
Az egyházmegye területén is működő híresebb reformátorok: Batizi András, Kopácsi István, Tordai Demeter, Hevesi Mihály, Boldi Sebestyén és még sokan mások is. Vidékünkön a reformáció főbb pártfogói:Drágfi Gáspár, felesége, Somlyai Báthori Anna, valamint ennek második férje Ecsedi Báthori György.
1540-ben I.( Zápolya) János halálát követően mindkét országrészen a főpapok minden alkalmat megragadnak, hogy a reformáció terjedését megállítsák, működését akadályozzák.Az 1545-ös tordai országgyűlésen a fontos ügyek között ott szerepelt a vallás kérdése is. Erre lett válaszként az erdődi, és bent Erdélyben a medgyesi zsinat. Ne felejtsük a szatmári vidék még formálisan bár, de az erdélyi püspökség része.
Az 1545 szeptember 20.-án megtartott első erdődi közzsinatot egybehívta Drágfi Gáspár, elnöke Kopácsi István reformátor, iskolaépítő volt. Jelen vannak mindkét protestáns irányzat képviselői. Az elfogadott hitvallás 12 cikkből áll, a lutheri és kálvini között a melanchtoni álláspontot képviseli. Aláírta 29 reformátor.
Az, hogy valós volt a veszély mutatja, hogy még ebben az évben a kiskorú János Zsigmond egyik gyámja Martinuzzi Fráter György , bihari püspök, miután panaszolja hogy terjed a reformáció , megbizást szeretett volna kapni a luteránizmust pártoló nemesek birtokának lefoglalására , akkor már özvegy Drágfi Gáspárnét szemelte ki, aki ellen valami bizottságot is óhajtott kiküldeni.
Új helyzet lett midőn 1550- ben a két országrész egy uralkodó jogara alatt egyesült. A protestánsok hitük védelmében püspököket választanak, újabb zsinatokat tartanak.
Az első vidékünkön működő püspök, akinek a nevét ismerjük, Hevesi Mihály, aki a szatmári egyház lelkésze, majd püspök 1551- ben. Róla, nevén kívül semmit nem tudunk. Neve is csak azért maradt meg mert 1629-ben az akkor megválasztott tiszántúli püspök (Keresszegi Hérmán István), leírja püspök elődei névsorát és azt Hevesi Mihállyal kezdi.
Óváriban az 1554- ben tartott zsinat védnöke Ecsedi Báthori György. Mivel Hevesi már meghalt, így püspöknek választották Thordai Demeter óvári lelkészt, ki az első erdődi zsinaton is jelen volt. Ő az, ki templomából már korábban az oltárt és a képeket eltávolította. A zsinat határozatai még a lutheri nézeteket vallják, még itt is együtt van a két protestáns irányzat. Külön kiemelik a püspök-superintendens és esperes-senior választás fontosságát. A 34.pont szerint pedig a képek és az oltár eltávolítását a törvényhatóság dolgává teszik. Jelen volt 88 lelkész és több világi személy is.
Erdődön 1555 február 24.-én immár a második zsinatot tartják, szintén Ecsedi Báthori György védelme alatt. Még mindig egy testületben vannak a Luther és Kálvin nézeteit követők.
Thordai Demeter hamar meghal, az új püspök 1556-tól Boldi Sebestyén bélteki és erdődi lelkész. A kolozsvári zsinaton ez évben már ő képviseli vidékünket.
1556-ban lezárul egy korszak. Visszatér Izabella királynő Erdélybe kiskorú fiával, János Zsigmonddal. Az erdélyi katolikus püspök, Bormenissza Pál számüzetésével, a püspöki javak szekularizásával az erdélyi katolikus püspökségtől vidékünk végleg elszakad. Korábban a zsinati határozatok, a megválasztott püspökök jogköre valószínüleg nem terjedt túl az erdélyi püspökség hegyen túli részein. Egyházunk innen számolva biztosan a tiszántúl részévé lett. Talán ez lehet a magyarázata, hogy korábban a megyénkben tartott zsinatokon és az 1552- ben Beregszászon tartott zsinaton nem találunk közös résztvevőt, pedig a távolság Szatmár és Beregszász között nem több mint Szatmár és Nagybánya közt.
Ez az az idő mikor a két protestáns felekezet különválik. Vidékünk tisztán református lesz.Mig a korábban emlitett Boldi Sebestyén püspököt a történészek még az evangélikusok között emlitik, az 1559-ben megválasztott Bogátsi Demetert már a tiszántúli református püspöki névsorban szerepeltetik . Az 1567-es debreceni zsinaton a Helvét Hitvallást elfogadók és aláírók között ott van a szatmári, nagybányai, ugocsai is a többi 17 egyházmegye mellett. Amíg az említett korábbi zsinatok, a két erdődi és az óvári, tulajdonképpen a katolikusoktól való eltávolodást határozzák meg, addig az 1570-ben egyházmegyénkben, Csengerben tartott zsinaton, Méliusz Juhász Péter elnöklete alatt már reformátusként lépünk fel az unitáriusokkal szemben.
1562-ben egész Szatmár-vármegye területén már csak három plébánia működik. 1629-ben csak egy marad meg a mai Magyarország területén, Ecseden. Még 1687- ben is csak Ecseden és a szatmári várban levő idegen katonáknak tartanak fenn egy- egy plébánost.
Szatmár és vidékének szerepe a következő században is jelentős marad. Nyolc tiszántúli Szatmár vármegyei püspök között van öt szatmári lelkész is. Kiemelkedik közülük az a Milotai Nyilas István, aki alatt a már fél évszázada működő szatmári református iskola 1610-ben biztosan kollégiummá alakul át. Megveszik azt a telket amin ma is az iskola áll, és megépitik rá az első épületet. Ez iskolát támogatja több erdélyi fejedelem. Bethlen Gábor, kinek adományából rakják le a későbbi híres könyvtáruk alapját, gróf Rhédei Ferenc, ki szatmármegyei falvát, Berenczét adományozta az iskolának, amit később a jezsuiták erőszakkal elvesznek.
Különben adataink vannak, hogy már Milotai elött is több szatmári diák iratkozik be nyugati egyetemre,így Wittembergbe 1548-ban Johannes Satmarius, 1560-ban Franciscus Zakmarius, Padovába 1575-ben Stefanus Szakmári Fabricius és még mások.
De működik kollégium Németiben is. Bár kisebb létszámmal, de majd azonos szinten. Itt meg kell említeni azt a furcsa helyzetet, hogy a XVIII.század első felében, a két város egyesülését követően, 1715-1750 között létezik Magyarországon egy olyan város, ahol két református kollégium működik.
Valószinű, hogy Erdődön is virágzó iskola működik Kopácsi István távozása után is. Tudjuk, hogy ottléte alatt keleti nyelveket oktatott és lelkészeket képzett.
Legfőbb reformátoraink tankönyvszerzők is lettek. Említhetjük Dévay ABC-jét, vagy Batizi András katekizmusát, de ismert lett Milotai szertartáskönyve is.
Még fontos megemlíteni az 1646 június 10.-én tartott szatmár-németi nemzeti zsinatot. I. Rákóczi György fejedelem védelme alatt tartott gyűlésen nem csak a puritánokkal foglalkoznak, hanem elhazározzák nemzeti iskolák létrehozását, és a lányok oktatását is. Hiába fordítjuk le a zsoltárokat, szerzünk több száz dicséretet, ez mit sem ér, ha a gyülekezet nem tudja használni az énekeskönyvet(ha nem tanul meg olvasni). A református közösségekben ezért még a jobbágy leánykák is megtanulnak olvasni. Ez persze később segíti őket a káté tanuláskor, és olvashatják a Bibliát is.
Mire az ellenreformáció korában az újra megerősödött katolicizmus támadásba lendül, már szervezett keretek közt élő, hívő közösségek gátjába ütközik. Csak betelepítésekkel tudja kiépíteni újra alakuló gyülekezeteit.
Ha járnak Szatmárnémetiben feltétlenül nézzék meg a református gimnázium tanári szobáját, egykor az egyház tanácskozó termét. Az ott látható egyháztörténeti falfestmények között nem egy elvezet bennünket a reformáció első századába is.
Hisszük, hogy az isteni kegyelem felénk is árad, nem csak a múltban hanem napjainkban is, és hit által mi is megtartatunk. Erős várunk nékünk az Isten!

Könyvészet:

– Tóth Ferenc: Magyar- és Erdélyországi protestáns ekklésiák históriája-
– Komárom 1808;
-Tóth Ferenc: Túl a tiszai superintendentziában élt református püspökök
élete -Györ 1812;
– xxx Szatmár – Németi nemzeti zsinat végzései
Geleji Katona István : Egyházi kánonai – Kecskemét 1875;
-Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története-
– Kecskemét 1878;
-Zsininszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a
reformációtól kezdve I kötet – Budapest 1880;
-Kiss Áron: A XVI században tartott magyar református zsinatok végzései-
– Budapest 1881;
-Zsilinszki Jenő A reformáció Magyarországon 1565 ig
– Budapest. év nélkül;
-Németh Péter: Szatmár vármegye egyházai a 14. század első felében
Középkori egyházi épitészet Erdélyben – Szatmárnémeti 1999;
-Széles András: A Szathmári tiszt. tractus ekklesiainak históriája 1810-
– Nagyvárad 2006.

Szóljon hozzá