„Vének! Halljátok meg ezt…” Jóel 1,2
Olvasandó: Jóel 1
Egy gyászba öltözött, elpusztított világ képét mutatja meg Jól próféta megélt és leírt látomása elején, egy országét, melyet egy nép pusztává tett.
És kiket szólít meg? A véneket, később pedig a papokat, az oltár szolgáit, azokat az embereket, akik nem csak lelki, de a fizikai közelséget is megélnek Isten szolgálatában. A nép vezetőit, politikai és lelki iránymutatóit szólítja, hisz bennük bízik a nép.
És mi most a dolguk? Hogy számba vegyék a pusztulást. Meglássák, megértsék, és úgy ahogyan a próféta felszólítja a véneket: fiaiknak, fiaik fiainak, és azok fiainak is, tehát három generációnak adják ezt tovább.
Áldás, boldog ígéret, de önmagában hatalmas feladat is ez! Pusztulásról, szegénységről beszélni majd akkor, amikor már gazdagság vesz körül. De ott az áldás is, a szinte lehetetlennek tűnő feladat mellett, hogy meglátod fiaid fiainak fiait is! És áldás, hogy még őket is rád bízza Isten!
Vének! Halljátok ezt meg. Az akkori vének közössége egy település köztiszteletben álló, meghallgatott vezetői testülete volt. Kik a mi véneink? Ma így hívjuk őket: presbiterek. Hisz a görög szó ezt jelenti: vén. Nem a korban, az évtizedekben, hanem a bölcsességben mért, hitben elmélyült embert jelenti.
Halljátok meg, vének! Feladatot bízott rátok az Úr! Meghallani, megérteni, és továbbadni, amit Isten bíz rátok!
Varga Botond,
Kisbábony