„A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.” (Jób 29,15-16)
Elolvasni: Jób 29. fejezet
Különös az a visszaemlékezés, amit ebben a fejezetben olvasunk. Nem dicsekvésből mondja Jób e szavakat, hanem bizonyságtételként. Nyomorultan, betegen odaáll Isten elé és őszintén elsorolja azokat az áldásokat amiket kapott és tovább is adott. Visszaemlékszik az elmúlt idők boldog pillanataira és meglepődhetünk, hogy melyek voltak ezek a pillanatok: védelmezte az árvát és a szegényt, atyjuk volt a szűkölködőknek, a vaknak szemként szolgált, a sántának pedig lábként. Jób ezeket tartotta élete igazi értékeinek, ez jelentette számára a boldogságot. Nem is csoda, hogy barátai nem értették meg, hisz bölcsességével jóval megelőzte korát. Jézus, hegyi beszédben elmondott szavai jutnak eszembe, amelyek igazolják őt: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek” (Máté: 5, 7).
Ma anyák napja van, amikor azokra emlékezünk, vagy azokat köszöntjük, akik leginkább tükrözik ezt az irgalmasságot, ám jó lenne komolyan venni azt, hogy ez a jellemvonás nemcsak őket kell, hogy illesse, mert az embert nem az határozza meg, hogy mije van, hanem az, hogy kicsoda ő maga. Amije az embernek van, az elvész, elmúlik, aki ő maga, az megmarad. Jóbnak sok mindene volt, de elveszett, ám minél többet vesztett, annál inkább látszott meg lelki nagysága. Ne csüggedj kedves testvérem, ha mindenki a világ nagy vesztesének lát, mert Isten úgy alakítja az embert, hogy elveszi tőle a külsőt, hogy meggazdagítsa belső értékekben.
Elkeseredés, és önmagad fölött való szánakozás helyett, keresd a boldogságot az irgalmas életben. Mit jelent irgalmasnak lenni? Olyan életet élni, mint amilyet Jób élt: szeme lenni a vaknak, lába lenni a sántának. Isten gyermeke nem lehet befelé forduló ember, mert, amit kapott Istentől, azt, a másik felé fordulva tovább kell, hogy adja. Ha egy tavat nem éltet egy patak, vagy forrás, akkor az lassan kiszárad. Ha az éltető patak csak befelé folyik, akkor a tó vize megnő, eláraszt területeket, elmocsarasodik, elláposodik. Egy tó akkor lesz egészséges, ha az éltető patak átfolyik rajta, szüntelenül tisztítva, cserélve annak vizét. Ilyen az egészséges hívő élet is. Azt a szeretetet, amit Istentől kap, tovább adja, hagyja magán átfolyni, mert tudja, hogy Isten szeretete nap mint nap megújul, holnap is lehet belőle meríteni. Légy te is ilyen boldog és másokat boldogító gyermeke Istennek. Ámen!
Nagy Róbert,
Apa