Kezdőlap / Prédikációk / Anyák Napjára – Prédikáció

Anyák Napjára – Prédikáció

„És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr elõtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az õ feleségét, és az Úr megemlékezék róla. És történt idõ multával, hogy terhes lõn Anna, és szüle fiat és nevezé õt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtól kértem õt. És mikor felméne a férfi, Elkána és az õ egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendõnként való áldozatát és fogadását: Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem õt, hogy az Úr elõtt megjelenjen, és ott maradjon örökké. És monda néki Elkána, az õ férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj itthon, míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az õ beszédét! Otthon marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá. És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlõ borral, és bevivé õt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny vala. És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték. Õ pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tõle kértem. Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.” (1 Sámuel 1,19-28)

Anyák Napja van. Jó, hogy van egy nap az évben, amikor kimondottan az édesanyákat köszöntjük.  Az általunk mai formában ünnepelt Anyák Napját, a Nyugat-Virginiai CRAFTON-ban született Anna Jarvis tanárnő „találta fel”.Soha nem ment férjhez és nem születtek gyermekei. Anna Jarvis úgy gondolta, hogy élete legfontosabb cselekedete az lesz, ha az embereket megtanítja tisztelni és szeretni az édesanyákat.

Mindez anyjánál, Anna Reeves Jarvisnál kezdődött, akinek 7 kiskorú gyermeke halt meg és csak Anna és 2 fivére élte meg a felnőtt kort.

Anna anyja nagyon szomorú volt gyermekei halála miatt,de egy idő után úgy döntött,hogy szomorúságát úgy felejtheti el  legjobban,ha segít másokon.

Élete hátra levő részét CRAFTON-ban élte le és mások megsegítésére szentelte ,a  MATHER’S FRIENDSHIP DAY (Anyák Barátjának Napja) néven kezdeményezte ünnepnap tartását az anyák tiszteletére.Ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elősegíteni.

Anna édesanyja 1906-ban,május egyik vasárnapján halt meg.Anna akkor is mellette állt.A lány azon a napon megfogadta,hogy ünnepet hoz létre,amelyet az anyák tiszteletére rendeznek.Szándékáról értesítette egyháza vezetőit.Az ötletet jónak találták,így az első Anyák Napját 1907 május első vasárnapján ünnepelték meg.

Anna 50 szegfűt vitt magával a templomba és az Istentiszteleten minden jelenlévő édesanyának adott 1-1 szálat.De ő többre vágyott,azt akarta,hogy az anyák napját nemzeti ünneppé nyilvánítsák.Végül is elérte,hogy 1910-ben a kormányzó az egész államot felszólította,hogy ünnepeljék meg az Anyák Napját május második vasárnapján.Egy évvel később már szinte minden állam jegyezte ezt a napot. 1914-ben WOODROW WILSON elnök hivatalosan is bejelentette,hogy az anyák napját,nemzeti ünnepként minden év második vasárnapján.Jarvis asszony 1948-ban,84 éves korában halt meg.Gyermeke soha nem született,mert egész életét arra áldozta,hogy megakadályozza az általa alapított ünnep üzletté válását.Ma őt tekinthetjük az Anyák Napja „anyjának”.Igyekezetének hála,évente egyszer szerte a világon megemlékezünk az édesanyákról.Nem esik mindenhol ugyanarra az időpontra az ünnep,sok helyen május második vasárnapján,mint bevett szokás szerint,május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat.

Jó és hasznos ez a bevett szokás,de ne feledjük,hogy a lehető legtöbb alkalommal köszöntsük az édesanyákat,a hétköznapokban is,szerényen bár,de adjuk tudtul szeretetünket.

Az emberi léleknek olyan természetes igénye a szeretet,mint a testnek a kenyér,a kiszikkadt földnek a harmat.Legyenek áldottak az édesanyák,akik gyermekükbe oltották a szeretetet!

Anyák napján az édesanyai hivatást ünnepeljük,de a családot,a szülői megbízatást is.Azokat,akik gondoskodnak a gyermekről,akik felelősséget hordoznak értük,akik nevelik,irányítják és akik megtanítják őt az Isten megismerésére.Mert az „Úgy nevelem” fogadalmat nemcsak a szülők,hanem a nagyszülők és keresztszülők együtt vallották.

A Szentírás ebben a kérdésben is tanácsol,üzen és szembesít feladatainkkal.

-Elkána és Anna története úgy indul,mint a legtöbb ismerős család története a Szentírásban.

Házasságukról,álmaikról,gondjaikról eszünkbe jut a gyermekáldás ígéretének beteljesedését váró Ábrahám és Sára,Jákób és Rákhel,Zakariás és Erzsébet.

Megelevenedik előttünk sok más gyermekéért küzdő,gyermeke életének védelmében mindenre elszánt édesanya: a Jákóbot csalással szerzett áldással óvni akaró Rebeka,Mózes megmaradásáról gondoskodó Jókébed,a fiát visszanyerő sunemita asszony.

-Elkána és Anna mégisegy egészen különleges családot alkotnak.Anna történetében valami egyedit,csodálatraméltót,fenségeset olvasunk: ő egy szüntelenül tusakodó asszony volt.

A felolvasott Igerészben éppen emlékezik.Férjével,Elkánával együtt SILÓBAN,a templomban áll és hálaadó éneket énekel.Felidéz gondolatban mindent,amit az Úr cselekedett velük,előbb a szűkös esztendőkön átvezető kegyelmet,amikor csendben kellett hordozniuk a megaláztatást és aztán Isten Gondviselésének felszabadító erejét,amikor óhajuk beteljesedett.Most már ő is ünnepel.Ünnepel és hálát ad a családért és a szülői megbízatásért.

Ahhoz,hogy ezt a hálaéneket meg tudják fogalmazni és tényleg átéléssel el is tudják énekelni,évszázadokon keresztül szenvedni kellett Izraelben az anyáknak,Sárától kezdve,akinek késő öregségében lett gyermeke,és Rákheltől kezdve,akiért 14 éven keresztül kellett a férjének szolgálnia,és a Sámson anyjától kezdve,aki férjével együtt szenvedett hosszú éveken át a gyermektelenség miatt,egésyen Annáig,akiről ma hallottunk,végül pedig még egyszer Keresztelő János szüleivel,röviddel Jézus születése előtt.

Mind kimondhatatlanul szenvedtek a terheik alatt,és nehéz várakozással kellett begyakorolniuk magukat a hitbe,hogy aztán hálaimát énekeljenek.

-Anna története elmondja a többi asszonyéval együtt,hogy a hitet nemcsak érthetővé kell tenni,nemcsk érzékelhetőnek kell érezni,hanem mindenek előtt be kell gyakorolni,hogy bajban,szorongattatásban és a kétségek között,s azok ellenére is életté változzék.

Nélkülük nem tudnánk megérezni,hogy mit jelent,amikor Isten maga lép be az emberi életünkbe,amely tele van bajjal és szenvedéssel.

Nélkülük nem tudnánk megérteni Ézsaiás próféciáját: ”Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről,hogy ne könyörüljön méhe fián?És ha el is feledkeznének ezek,én te rólad el nem feledkezem.”

Nélkülük nem tudnánk válaszolni az ének szavaival: „Mert mi hű anyákkal sötét fergetegben,őrzöd itt a földön a kicsiny gyermekeket,úgy lesz jó Atyánknak kebelén a Mennyben tökéletes öröm már most szükségünkben.”

-mi különbözünk Annától és kortársaitól,Erzsébettől is,hogy tudjuk: testté lett Isten minket kereső szeretete.

A textusban 7x fordul előez a kifejezés,hogy az Úr előtt.

Anna megtanulta,hogy mindent állítson oda az Úr elé.Ezzel  megatnulta,hogy tudatosítsa nyomorúságát,ne fojtsa vissza és ne próbálja takargatni,hanem Istentől várjon minden segítséget,hozzá forduljon az imádságával és kérésével,nála öntse ki a szívét,utána aztán engedje,hogy uralkodjék felette úgy,hogy végül a fiát egész életére hagyja „az Úr előtt” élni.

-Anna éjszakába nyúlóan imádkozott gyermekáldásért.Sírva,böjtölve kért és tusakodott Istennel.Gyermeket így kezdettől fogva egy ima…(Nem tudom kiolvasni.) vette körül.

Vajon a mai gyermekek születését Imádság előzi meg? A családtervezés mellett és fölött őrizzük-e még a gyermekáldás csoda voltát? Az életet adás nagyszerűségét,melynek mi csak közvetítői vagyunk?

Imásdkozunk-e a megszületendőkért?

-Sok családban Anna és Elkána szerint kérnek,várnak,fogadnak gyermekeket.

Vannak azonban olyanok,akik megszületnek anélkül,hogy imádkoztak volna érettük.

Vannak olyanok,akiket kelletlenül fogadnak e világban.

Mennyi áldást jelentene,ha a mi gyülekezeteinkben az édesanyák és édesapák a szülővé válás útján imádságban hordoznák gyermekeiket!

-Anna imádságában családjuk jövőjét bízta Istenre.Tudta,hogy ő majd válaszol.

Tudta,hogy az Istenre bízott jövendő Isten szerinti jövendővé lesz.

A válasz megérkezett.Isten megemlékezett róla.Sámuel az imameghallgatás gyermeke lett.

Sámuel=az Úr meghallgatott.

Szinte irigylésre méltóan egyszerűnek tűnik mindez.Mi annyi mindent szeretnénk elrendezettnek tudni.Biztonságban élni.De emberi erőfeszítéseinken túl kérünk-e segítséget,megoldást?

Gyermeket nevelve,annyi mindenben kell segítséget kérnünk.

Sokszor úgy érezzük összeroppanunk.Nincs eredménye a szülői törődésnek,áldozatnak,odaadásnak.

Tanuljunk meg imádkozni és várni a biztos megoldást!Merjük hinni,hogy erőnket,türelmünket ő tudja kipótolni,ő gyarapíthatja,igyekezetünket egyedül ő tudja megáldani.

Házasság,gyermekáldás,családi béke-mind Isten kezében van.Gyermekeink jövője a Ráhagyatkozásban van.

-Anna visszaadja a gyermeket,akiért könyörgött Istennek.Az édesapai és édesanyai törődés eredménye,hogy Sámuel az Úr szolgája lett.

A gyermekkel ugyanis megbízást is kapunk:

Úgy neveljük,hogy a Teremtőjét ismerje,szeresse,róla vallást tegyen.

Ez kell,hogy meghatározza,indolkolja,kísérje szülői munkánkat.

Mi mivé,kivé neveljük gyermekeinket?

Ajándékként kaptuk őket,helyezzük tehát oda jelképesen életüket az ajándékozó kezébe.

Ma valamennyien a jövőbe is tekintünk.

Mi lesz a gyermekekkel?Milyen lesz az életútjuk?Az Úr szolgájává válik?

Annyi szépet beleálmodunk ebbe a jövőbe,ezért ma az édesanyákért való hálaadás ünnepén kezdjünk el szüntelenül tusakodó családdá,szülővé,édesanyává és édesapává válni!Éljünk imádkozva,imádkozva neveljük gyermekeinket! Családi életünk minden gondját merjük Istenre bízni.

Ámen.

Nagy Erika,

Sárközújlak

Szóljon hozzá