Kezdőlap / Gondolatok / Távcsőhasználat
Father & sone looking trough telescope

Távcsőhasználat

Számoljuk a napokat hátra és előre. Elmondtuk véleményünket és elovastunk már minden nyílvánosságra került dokumentumot. Vigasztaló szavak simogatták a lelkünket, de bőséggel találkoztunk elbizonytalanító mondatokkal is.

Valahogy az optimistább gondolatok túlzásnak, a pesszimisták aggodalom gerjesztőknek tűnnek. Érezzük, hogy nem annyira egyszerű a helyzetünk, hogy magától jóra forduljon minden, de az sem igaz, hogy itt most katasztrófahangulatban kellene remegnünk. Krízisben vagyunk, ennek mindenféle árnyalatával találkozunk,és mindenféle emberi reakcióval. Körvonalazódott az elrontottnak nevezett múlt, derengni látszik a jövő, csak épp a kettő határvonalánál fogyott el a hasznos tudás. Erre mondják egyesek, hogy ilyen nincs és nem is lesz.A lelkészek ilyenkor hivatkoznak a kegyelemre, az orvosok a várva-várt gyógyszerre.

Zakariás próféta könyvének első fejezete a frissen szabadult nép krízis helyzetét írja le. Külső és belső félelemkeltésről szól, anyagiak hiányáról, fizikai csődről és a következményekről, mint depresszió, paranoia és különféle szkizoid jelenségek. Isten szánalomra indult, mert a fegyelmező nép jobban haragudott, mint amire felhatalmazást kapott. „Teljes romláson fáradoztak.” Bár ebben az átkos állapotban nem tudtak sem hallgatni az üzenetre, sem engedelmeskedni a próféták tolmácsolta szabadító szónak, mégis eljött az irgalom órája. Fennségesen hallatszik: „Bővelkedni fognak még városaim minden jóban, megvigasztalja az Úr még a Siont, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja.”(Zak.1,17) Felépül a templom és a város, helyre áll az élet a maga egészségében. Úgy tűnik itt a krízis elvonulása nem hoz változást, mert a korábbi jó látszik visszarendeződni. Sem a próféta nem ujjong egy teljesen új korszak beköszönéséről, nem hallatszik itt semmi az új ember megszületéséről, nincs itt szó egymásra boruló volt ellenségek, vagy csak mellőzött régi barátok ölelkezéséről. Nincs idill és romantikus változás. Itt a valóságos kegyelem jelei jelentkeznek. Először letöri az ellenségeskedők szarvát, amelyekkel szorongatták és megalázták a kiválasztottakat. Majd a várost újjáépíti és védelmét személyesen intézi. Mindenkit hazahív, és azt ígéri az övéinek: „…aki titeket bánt, a szememfényét bántja.”(Zak.2,12)

A megszabadítottak a hetven éve tartó haragból jutnak el Isten szemefényének nevezett kiváltságos állapotba. Az Éden nem költözött vissza, de az irgalom áldott ajándékának köszönhetően az emberhez illő Istentől kijelölt életvitel elkezdődött. Lelki mélységben, krízisben, különféle betegségekben, külső és belső terhekkel, amikor már kilátástalan előttünk minden, nagyon nehezen fedezzük fel az ilyen folyamatnak a lényegét. Nem elég remélni valami varázsütést, sem véletlenek érkezését, és csodaemberek mindenhatóságát. A gyógyulás, a szabadítás, a talpraállás Istentől van, de ennek elfogadásában mindannyiunknak együtt és egyenként részünk van. Ez a történet ennek a titkát fedi fel!Isten nem vár emberi teljesítményeket, nem vagyunk arra alkalmasak, de ami tőlünk kitelik, azt nekünk kell megtennünk. Zakariás példát mutat: „Azután föltekintettem…” jegyzi fel minden látomás bevezetőjeként. Föltekinteni és látni! Eleget jártunk lehorgasztott fejjel, néztünk könnybe lábadt szemmel, megbotlottunk,elestünk és nem haladtunk semmit és semerre! Lehorgasztott fejjel nem lehet eget látni, és mennybe nézni, nem lehet áldott orvosra tekinteni, sebeket gyógyulva szemlélni és a javulást örömmel figyelni. Feltekintve látni kell az Istent és az Ő országát. Ha lesz új világ jelenkori fertőnk után csak így lesz, másként semmiképpen.

A fenti üzenettel szemben az a kérdés bizonyára megfogalmazódik, hogyan nézzek fel és mit láthatnék én a megalázott ember? Amikor távcsövet vásárolunk kezünkhöz jut egy eszköz, amivel messzeláthatunk. Ahhoz, hogy a messzelátás jó minőségben történjék, nekünk kell beállítanunk a lencsét a legmegfelelőbb pozicióba. Senki nincs mellettünk, amikor szükségünk van rá, amikor nézni vágyunk, senki, aki beállítaná helyettünk. A látnivaló, a részünkre gyógyító kép készen van, de a lencséket nekünk kell a szemünkhöz igazítanunk.

Imádkozzunk, hogy sok mennyeit jól látó testvér valóban szebb és igazabb világot nyerjen el a kimondhatatlaan irgalomból, hogy másoknak is jobb sorsuk legyen ezáltal.

Csűry István

Szóljon hozzá