“Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” (Ef 6,1-4)
Pál apostol a szülők és a gyermekek kapcsolatát „az Úr” közösségében mutatja be, így a gyermekektől a szülők iránti tiszteletet kér, mint amit a szülőktől Isten felé is kíván, vagyis az Úr iránti engedelmességet és szófogadást. Az igéből vezeti le azt, hogy a szülői tekintély nem a vérségi kapcsolatból, nem is a rájuk váró kötelességekből folyik, hanem abból az üzenetből, amit Istentől kapunk. A szülő, közelebbről az apa, az ige szolgája a családban, akinek a tiszte bizonyságot tenni a gyermek előtt Isten nagy tetteiről, amit hitvallásaink is megrősítenek és biztatásul szolgálnak. Az engedelmességen és tiszteleten alapuló viszony nagyon fontos a család életében, amit őszinte neveléssel, illetve fegyelmezéssel és intéssel tudunk gyermekeinkbe nevelni. Ezek olyan fogalmak, amelyeket a nevelésben alkalmaznunk kell, hiszen ezzel nem gyermekeink hátrányát, hanem ellenkezőleg, felelősségtudatos felnőtteket akarunk nevelni belőlük. Az Úrban itt azt jelenti: az Úr szavával, az Úr előtt. Nemcsak a gyermekeknek kell azonban vigyázniuk szavaikra, cselekedeteikre, viszonyulásukra, hanem a szülőknek is. Fontos, hogy hiteles példák legyünk minden fiatal számára, hogy életünk, magaviseletünk, szavaink igazi táplálékká váljanak a világ és benne élők számára. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szárazberek