Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Megpróbáltál és megtisztítottál – Csűry István püspök újévi üzenete

Megpróbáltál és megtisztítottál – Csűry István püspök újévi üzenete

Az őszinte hálaadás szívből érkező hitvallás. A hálaadó nemcsak hiszi, hogy Isten rendezte az életét, hanem tudja, hogy mennyei erő nélkül a siralomvölgy halálosztó celláiban végezte volna.

A hálaadó hiszi és tudja, hogy a Mindenható áldásából fakad a jövő, anélkül a múlt és a még elkövetkezendő is kárhozatos állapot. Válaszd az áldást, kerüld az átkot és légy hitvalló hálával! Az ilyen hálaadó tud gyönyörködni az áldás gyümölcseiben, mint felépült templom, megújult gyülekezet, vagy imádkozókkal tele padsorok. Teremtőnk ajándékában felismerhetőek a jókedvű adakozók, a szorgalmas szolgálatvégzők, akiknek a hálás szív elismerő köszönettel tartozik.

A számadás évzáró idején nemcsak az elmúlt hónapok eseményeire figyelünk, hanem az előttünk álló kegyelmi időre, amelynek minden pillanata hálára alkalmas, mert a Szentháromság egy Istene irgalmával lesz teljes. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lennének, mint ahogy voltak, kíméletlenül nehéz órák, akár hónapokra elhúzódó aggodalmak, vagy évszázados érthetetlenül kapott sebek, azóta is szüntelenül elevenen. A 66. zsoltárban, amint több bibliai üzenetben is, azt halljuk Urunk volt a megpróbáló hatalom. A fogság a kiérdemelt büntetés eszköze, az a hely és az az idő, amely kérlelhetetlenül keserű és a pusztulás levegőjével van színültig. A kiválasztottak ide jutottak, hogy szembesüljenek az idegen istenek és bálványok imádatának átkával. Örök tanulság kellene legyen minden ember előtt ez a tény és veszély, mint ahogy részben az is, de nem tud sajnos örök ellenálló magatartás-formává lenni, mert az átokhordozó sátán kísértése is szüntelen. A holnaptervező lehetőséget érdemes felhasználni a megpróbáltatások visszaköszönő elemeinek megismerésére, kötelezően azzal, hogy Isten szándékát is felismerjük.

„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt.”(Zsot.66,10) Minden teher, bántalom, üldözés és más lelki-testi szenvedés a megtisztulás érdekében történik. Isten gyermeke tudja és hiszi, hogy erre a tisztaságra vezet minden egyéni és sajátságos büntetése. Ebben a szándékban felismerhető a jövő ígérete, a bűnvallás után a bűnbocsánat, a szenvedés után a bűnbánat, a halál közeledés után az élet érkezése. Isten áldása a halál felett győzedelmeskedő élet, amely Krisztus feltámadásában éri el az irgalom legmagasabb fokát, ami a szívből való hálaadásnak megkérdőjelezhetetlen alapja. Aki megtapasztalta már a mélyről való szabadulás csodáját, megtapasztalta a megtisztulás csodáját is!

A 66. zsoltár így foglalja össze a próbatétel jelentkezési formáit: „ Hálóba kerítettél minket, nehéz terhet raktál a hátunkra. Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe és vízbe jutottunk,…”(11,12v.) Az első kép a vadász, halász legfontosabb áldozatejtő eszközét, a hálót említi. Évezredek után ez az eszköz is fejlődött, sőt átterjedt más modern kori szférákba. Ma már nemcsak a halak kerülnek hálóba, hanem a halászó ember is. Az engedetlen ember szembesül azzal, hogy vétke miatt került hálóba. Meglazult erkölcsi viszonyok hálóba ejtenek nemzedékeket, háborúba sodornak nemzeteket. A szociális háló létezése minden pozitívuma ellenére, beszél a szegénységről, amely saját hibasorozatunk következménye. Titkoshálózatok figyelnek, régen nem a védelmünkre, hanem kiszolgáltathatóságunkra. Gazdasági hálók tartanak össze csoportokat, egyre világosabban, hogy ezekben többnyire nem a becsületesen végzett munka alakítja a jövedelmek sorrendjét. Nagyhatalmak hálóiba fogott országok elveszítik területeiket és az önrendelkezés jogát. Figyelő és lefigyelhető hálózatokban senyved az egész világ nagyobbik része. A nehéz teher a második kép, amely a mindenkori görnyedező embert mutatja be. Nem olvashatjuk ezt a mondatrészt saját tapasztalat nélkül. Mindenek előtt saját terheink jutnak eszünkbe. Megszépülhet a múlt a jótékony idő emlékezetkieséssel járó kedvességével, azonban hatványozottam kínálja magát újabb és hordozhatatlanabb terhek sokasága a jövőnket is előre mérgezően. Egészen elkeserítő és kilátástalan lenne a helyzetünk, ha nem hallanánk azt is, amit Krisztus Jézus mond. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”(Mt.11,28) A teherhordozás ügye Krisztus által rendezett, viszont az ember részéről a hozzá érkezés dolgában sok pótolni valót hordoz. A közeledést megnehezíti a nyakunkba ültetett ember. A harmadik képet nem lehet egyes szám első személy nélkül, azaz önmagamat elfelejtve megközelíteni. Az ember a vétkező én, aki a bűneset óta nemzedékeken át halmozta a bűnt, a velünk született bűnt tetézve. Ezt a tényt hajlamosak vagyunk kegyesen elfelejteni, pedig a számunkra nehezen elviselhető emeberekben sokszor ismerjük fel a bennünket bosszantó, bennünk is jelenlévő tulajdonságokat. Szeretnénk megválogatni az embereket, a tetszésünket elérőket közelünkbe engedni, a többieket kirekeszteni. A megpróbáltatás éppen az, hogy sokszor számunkra elfogadhatatlan emberek közösségében szembesülünk Isten akarátával.”Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak…”(Kol.3,13) Ameddig Krisztusban nem közeledünk valódi önmagunkhoz gyógyító szándékkal, és nehezen elfogadható társaink felé a megértés keresésével, addig ránk ül az ember, ránk ül a bűnesetben eltorzult ember, bilincsbe ver és nem fog békén szabadon engedni. Nehezen értjük a keresztyénüldözés okát, mert erkölcsi felfogásunk Krisztusban megerősödött üzenete az, hogy a jónak világszerte elismert értéke van, közben figyelmen kívül maradt, hogy Krisztus nevéért még ádázabb támadásnak vagyunk áldozatai. A következő kép hol tüzet, hol vizet emleget. Felgyújtott keresztyén templomok több tucatja, merényletek sokasága keresztyéngyűlölők részéről megszólalásra bírhatná a hatalmak vezéreit! Hány templomnak kell még felgyúlnia, hány keresztyénnek kell családját elveszítenie ezen az egyre eszevesztettebb világ tengerén, ahol a vihar lecsendesítőjét elnémítják, hogy az őrült hullámok az őrület összeroppantó hatalmát érvényesítsék?

„…de kivezettél, és felüdültünk.”(12v.) A hálaadás himnusza a hitvallás erejével zárul. Te vezettél ki…., egyedül a Mindentudó volt képes megmutatni a kivezető utat a megvakított nemzetnek, egyedül Ő hirdethette az evangéliumot a megsüketített kiválasztottaknak. A megpróbáltatás végét hitelesen egyedül Isten jelenthette ki! Ez a bejelentés megszüntette a kiérdemelt szenvedést. Urunk azonban, a kegyelem útján nemcsak eddig akar elérni. Irgalma éppen azt jelenti, hogy a lezárt múlt után azonnal megnyitja a jövendőt. Erre a következő fejezetre az övéit, mint felüdített, azaz megújított szívű embereket indít el. Az új szív és új lélek birtokosa bátran megy Isten szeretetével a következő idő, a következő feladatok irányába. Hitvallása az, hogy egyedül Isten cselekedett, feladata annyi, hogy felüdülve másokat is felüdítsen!

A Királyhágómelléki Református Eyházkerület minden tagja részesüljön a felüdített életből, és üdítsen másokat is megújult szívvel és lélekkel, hogy bőséges áldásban haladjunk a reánk következő 2020. esztendőben!

Nagyvárad, 2020 Újév
A békesség kötelékében!
Csűry István püspök

Szóljon hozzá