Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Mégis vannak bátrak közöttünk

Mégis vannak bátrak közöttünk

Bagdy Emőke tudós és bölcs gondolatait ünnepelem, mert mégis vannak bátrak közöttünk! Senkit sem bántva, mégis határozottan kijelentem, hogy a halál völgyét nemzetemnek fel kell cserélnie az élet ösvényére! Alábbi írásommal csatlakozom az Istent még mindig parancsolatai szerint követők sokadalmához.

Nem hagylak árván titeket

Életem könnyebb fájdalmaival, vagy alig viselhető szenvedéseivel szinte menekültem János evangéliumának üzeneteihez. Most is ezt teszem, amikor a harmadik évezred, azaz a 21.évszázad harmadik évtizedéig jutottunk Isten kegyelmes szeretetéből. Az evangélium életösztönt serkentő lelki tápláléka nélkül aligha mondhatnék bármit is a magam álmairól az elkövetkezendőkre nézve, vagy hiteles jövőképről aligha szólhatnék.
Sorstorzító nagyhatalmak játékterévé vált az Isten által teremtett élettér. (Hangsúlyozottan nem a Teremtő hibájából!) Bár a játék fokozott fegyelmet követel, mégis a játszmák felelőtlenül osztják a halált és minden téren sátáni erők sokasodnak és szaporítanak. Iszonyatosan nehéz idők ölébe futottunk, nem csoda, hogy olykor inkább Isten rettenetes karjai közzé óhajtozunk. (Zsid.10,31) Démoni korunk mindenben túlszárnyalja a tanítványok aggodalmát, a pogányok embertelenségét, vagy Mindenhatónk gyűlöletét. A mai kor embereinek nagy része önkezével annyira kioltotta szemevilágát, hogy a józanság minimumát sem ismerik fel. Amikor egyre arcátlanabbul és erőszakosan tagadják az egészséges nemi identitás valóságát, ugyanakkor azonos neműek együttélésének törvényességét követelik, vajon tudatában vannak-e, hogy a holnapteremtés isteni mandátumát csúfolják meg és mérgezik a nevelendő új nemzedéket. Nemcsak a születés csodáját vesztegetik el, hanem a fejlődés stációit is, hogy az élet különféle terror cselekményekben boldog öregkor nélkül kiszenvedjen.
Ilyen, és ehhez hasonló számtalan nyomorúságban először magamban kell keresnem az okokat. Keresztyénként a keresztyénekkel együtt halottam-e Krisztus szavát? Arról beszél János 14, 18-ban, hogy van árvaság. Sokan voltunk már árvák, azaz apátlan anyátlan útkeresők. Most azonban többről van szó. Nincstelenek, koldusok, hiányosok, kifosztottak stb…! Krisztus-nélküliek, árvák és ártatlanok. A tanítványok már akkor sem mondhadták őszinte szívvel, hogy érdemtelenül. Mi, még annyira sem! Ha keresztyéni teljesítményünket tekintjük ,mélyen lehorgasztott fejjel szabad nekünk egymás között tetszelegnünk. Imádság, misszió, egymás terhe, szegénység, betegség…Mennyi adóság első megszólalásra!
Álmom az, hogy felébredünk e liderces valóságból! A valóság lesz a most még álombeli, a lidérceket pedig kiküszüböljük. Két nagyon fontos ígéretünk van erre nézve. Jézus Krisztus mondja, hogy nem hagylak titeket árván, és eljövök hozzátok…(Ján.14,18) Még azt a kis időt kell megélnünk, amikor a világ nem látja Krisztust és semmi jót, ami pedig javára szolgálna. Azt a kevés időt kell átvészelnünk reménységgel, ami nem lesz vesztünkre, bármilyen álpróféták is hirdetnék, mert Krisztus megérkezett. Krisztus velünk van és lesz a következendőkben is!
Csűry István

Szóljon hozzá