Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Jut erő az 500-ból a 100-ra

Jut erő az 500-ból a 100-ra

Eltel a reformáció 500. évfordulója, és a szívemben ott van a hála, hogy ezt is megélhettem.

Amikor elkezdtük ezt az évet, bevallom, kicsit féltem tőle. Egyfelől azért, mert sok program volt kialakulóban, s tudtam, megpróbálok ottlenni minél több alkalmon, előre fárasztónak tűnt, másfelől pedig tartottam attól, hogy üres emlékjelavatásba torkollik a jubileumi ünnepségek jelentős része.

Egyik félelmem sem igazolódott be, ugyanis számomra feltöltő volt ott lenni, mind a központi, mint a gyülekezeti ünnepségeken. Jó volt együtt örülni az örülőkkel és kattintani a református mosolyokat. És, igen, voltak emlékjelavatások, de valahogy tudatosodni látszott az ünneplők nagy részében, hogy inkább a jövő felé kell tekinteni reménnyel, mint a múltba meredni bús nosztalgizálással.

Jó volt ottlenni Nagyváradon, Debrecenben, a Csillagponton, jó volt tudósításokat szemlélni Kolosvárról, Budapestről, Marosvásárhelyről…, de valahogy Szatmárnémeti szeptember 1-2 volt mégis számomra a csúcs. Nem azért, mert egyik szervezője voltam az eseménynek, hanem azért mert ez az én városom, és mert fantasztikus volt ezreket látni felvonulva énekelni, jó volt a betonfőtéren együtt úrvacsorázni, és igen … a magyar himnuszt együtt énekelni az egykori tapstéren. Erőt adó esemény volt. De kell is az erő.

És ha volt 500, akkor most jön a 100. Nem kell nagy matektudás ahhoz, hogy megtudjuk, melyik a nagyobb. Jut tehát erő az 500-ból a 100-ra, bőven. Rögtön meg lesz tehát a hitünk próbája is. Nem összeesni, nem megsértődni, nem megbántódni, hanem igen is tudni: Én a Jézus Krisztus tulajdona vagyok…

Kiváltságos emberek vagyunk tehát, hiszen megéltük az evangélium által reformált egyház ötszázadik évfordulóját. És ezért hála a Mindenhatónak, de folytatódik az ötszázegyedik év, a maga gondjaival, bajaival. Merengek a keresztelő kontra temetés negatív statisztikáján, látom a messzire költöző, hazajönni nem akaró nemzettársaimat, és már tudom, nem sóhajtozni kell, hanem továbbadni azt az erőt, amit Krisztustól kaptam, mert „Mindenre van erőm Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4,13) Mindenre IS! BÚÉK!

Rácz Ervin

Szóljon hozzá