Kezdőlap / Egyházmegyei hírek / Egységnapi előszó

Egységnapi előszó

Az élet születésekor így emlékezik meg a Biblia az örvendező Úrról: ”És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó”(1Móz.1,31). Éden lett a mindent biztosító tér, ahol nem volt teljesíthetetlen óhaj, ahol hiányzott a hiány. Isten mérhetetlen szeretetét, a jóságából származó ajándékait, az ember egyetlen könnyelmű, megátkozott pillanatban sárba taposta. Nem volt visszaút. Az Éden tiltott ligetként csak az emlékezetben maradt meg, de a tövist és bogáncsot termő föld csak verítékező munkát és állandó halálveszélyt kínált.

Az emberiség történelme azóta sem szól másról, -itt Nagyváradon, Európában és szerte a világban, mint meg-megerősödő jobbító szándékú küzdelemről, teletűzdelve eredménytelen hosszú időszakok keserűségével. Kudarcok és fel-felvillanó sikermorzsák vékonyan a reménység virágporával meghintve. Azóta reformtörekvések, megújulások, megtisztulások, egységkeresések tervei láttak napvilágot, részben démonok karjai között elkallódva, másrészen mindenek ellenére, “ahogy lehet”, vagy “csak azért is” meghátráltathatatlanul újra nekifeszülve, életben tartva. Az ember alkalmatlanná lett Isten szavaiból felismerni a felkínált lehetőséget, az esély mögött az ígéretet, és a mellé rendelt újrateremtő erőt, de Teremtőnk türelme még mindig tart, ezzel bátorítva bennünket, hogy az Ő türelme minket kitartásra buzdítson, a benne érzékelhető cél fel nem adó elszánásával.

Ézsaiás így tolmácsolta ezt: ”Bizony, megvigasztalja Siont az Úr, megvigasztalja összes romjait. Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden, kopár földjét, mint az Úr kertje” (51,3). Kopár lélekkel a pusztává silányodó világban nem lehet Édent álmodni, üres szívvel nem fogjuk visszaszerezni Isten kertjének igazi kincseit. Szabadítónk megüzeni az eddigiek megfordíthatóságát. A tehetetlen embernek mondja el, hogy miként gondolja el a jövendőt jóra fordítani, visszadadva az eltékozolt Paradicsomot. Az ember az Édent elveszítette, bűne nyomán pusztára cserélt, de most Isten visszacserélő szándékát közli, így a visszaigazíthatóságban határtalan szeretetét. A prófécia ma elveszi valamennyiünk kicsinyhitűségét, és bár évszázadok teltek el, Isten kertje helyett maradt az egyre kopárabb föld, az Éden álom maradt, de most a egységkereső nemzeteknek, megújulni vágyó felekezeteknek, reformjaiban el nem fáradt közösségeinknek hallaniuk kell Isten visszaajándékozó szándékát.

Urunk visszaajándékozó szándékára válaszolnunk kell. A megmentő szándék hitvallásra, hálára és tettekre késztet. Hiszem, hogy az áldott élet itt a földön elkezdődött Istenországában van, ahol szolgálatunk a halált legyőző Krisztust követi. Feltámadása: számunkra örökélet, a reformációban mindannyiunk visszakapott méltó léte, egységünkben pokoltól megszabadító mennyei életforrás. A hálás szív nem tudja, bár igyekszik mindezeket megköszönni elsősorban azzal, hogy bizonyságot tesz teljes valójával az élet Teremtőjéről, követi a feltámadott Megváltóját, és a Szentlélek hatalmából munkálkodik mindenki javára.

Csűry István püspök

Szóljon hozzá