“Történt egy napon, hogy eljöttek az istenfiak, hogy az ÚR színe elé járuljanak, és megjelent a Sátán is közöttük. Az ÚR azt kérdezte a Sátántól: Honnan jössz? A Sátán így felelt az ÚRnak: Körülkerültem és át- meg átjártam a földet. Az ÚR azt mondta a Sátánnak: Észrevetted szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és kerüli a rosszat. A Sátán így felelt az ÚRnak: Avagy ok nélkül féli Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van? Keze munkáját megáldottad, jószága igen megszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a kezedet, sújts le vele mindarra, ami az övé, vajon akkor nem átkoz-e meg téged szemtől szembe?! Az ÚR pedig azt mondta a Sátánnak: Íme, mindazt, amije van, a kezedbe adom, csak rá magára nem nyújthatod ki a kezedet. Ekkor kiment a Sátán az ÚR elől.” (Jób 1,6-12)
Szeretettel köszöntelek Benneteket Kedves Testvéreim! Folytatni szeretném Jób életútját, és most az első fejezet hattól tizenkettedik verseit olvasom fel, elcsendesedve próbáljunk meg ráfigyelni…
Az első dolog amit meg szeretnék veletek osztani az, hogy Jób itt csak névlegesen van jelen. Sőt mi több, nem is a földön játszódik a történés. A szentíró bepillantást enged a mennyei kulisszák mögé, ahol Jób sorsáról döntenek. Isten ott ül a trónján, előtte határozott időközökben megjelennek „az Istennek fiai”, hogy jelentést tegyenek neki. Itt most megállnék egy pillanatra, mert el szeretném mondani nektek, hogy ezek az isten fiak egy kicsit feladták nekem a leckét. Teológus voltam, amikor egy kicsit érdekelt a kilétük, de úgy gondoltam, hogy még kezdő vagyok én az ilyen nehéz kérdések megválaszolására így hagytam a témát. Most megint előkerültek, és elkezdtem utánuk olvasni. Hát bevallom, a sok vélemény, amit velük kapcsolatban olvastam, még jobban megzavart, még nem tisztázódott le számomra, hogy kik is ők valójában.
Na de arról is olvasunk, hogy ezen a tanácskozáson, ami Isten színe előtt folyt le, közöttük van a Sátán is, akit Isten az isten fiakkal együtt teljes ellenőrzése alatt tart. A Sátánról, többet tudok… tapasztalhatjuk minden nap a kísértői jelenlétét. Teológus koromban, az egyik csendes napon egy idős lelkipásztort hívtak meg a tanáraink előadást tartani a Sátánról, majd kiscsoportos körben megbeszéltük a hallottakat. Úgy történt, hogy nekünk a vezető lelkészünk pont az idős lelkipásztor lett. Az volt az első kérdése, hogy a Sátánt, kicsi, vagy nagy betűvel írnánk? Én azonnal a kicsi mellett döntöttem, mert hát ki ő Istenhez képes, még akkor is, ha förtelmes dolgokat képes véghezvinni, de helyreigazított és azt mondta tessék csak naggyal írni, mert nem akár ki Ő. Úgy megragadt ez a mondata: Nem akárki Ő. A Sátán funkciója az, hogy az embert vádolja Isten előtt. Bebarangolja a földet, hogy az emberek titkos bűneit felderítse és azokat Isten trónja előtt elmondja. Lényegéhez tartozik, hogy mindenkiben kételkedjék. A felolvasott Igében is ezt igyekszik elérni: kételkedik abban, hogy Jób Istent feltétel nélkül szereti. Egy kicsivel később többet szólók erről.
Viszont el szeretném azt is mondani, hogy nemcsak Jóbban, hanem benned is és bennem is kételkedik, sőt mi több erről számot is ad az Úrnak. Nem olyan ember ő, mint amilyennek mutatja magát. Nézd csak meg Uram. Ha valamit elveszel tőle, máris elfordul tőled, rosszabb esetben meg is tagad. Nem az, akinek mondja magát. És ekkor két dolgot szeretnék most itt megfogalmazni: egyfelől azt, hogy most a Sátán bőrébe belebújok, és ama kételkedésemnek adok hangot, amelyik arról szól, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy mindenki végig olvassa, akár a feleségem áhítatait, vagy a feltett Igei üzeneteket. Kételkedem ebben. Bökünk egy Like-ot, és mindenki látja, jók vagyunk, Isten gyermekei vagyunk. Nem akarok ezzel senkit megbántani, de se önmagunkat és se Istent nem érdemes becsapni. A másik amit meg szeretnék említeni, elvétetett tőlünk a szabad mozgás lehetősége, próbatétel a járvány és máris Isten ellen fordul az ember. Nem azt mondom, hogy feltétlenül te, hanem ilyen hangokat hallok, Isten szeret? Akkor miért súlyt? Isten ha létezne, akkor nem lenne ilyen félelem az emberben? Nem folytatom a sort. Ezt teszi a nagybetűvel írt Sátán az emberrel. Ne engedjük, hogy velünk is ezt tegye.
Isten kérdez: Sátán láttad az én szolgámat Jóbot? Nincs hozzá hasonló a földön. És Isten itt megismétli mindazokat a jellemvonásokat, amikről már hallottunk: feddhetetlen, igaz, istenfélő, kerüli a bűnt. A Sátán Isten véleményét megcáfolni nem tudja és kénytelen a tényeket tudomásul venni azt, amit Isten szolgájáról mond. A Sátán nem megy bele egy szócsatározásban Istennel, mert tudja, hogy Isten szava megáll mindenha. A Sátán tudja ezt, de vajon mi tudjuk-e? Úgy érzem, hogy nem mindig… Vajon miben is mutatkozik meg az én életemben ez? Gondolkozzunk egy kicsit rajta.
Ha nem ezen az úton, akkor máshogy közelítem meg azt a kérdést, hogy Jób nem igaz, nem hűséges Istenhez. Jób kegyességének őszinteségét kérdőjelezi meg: „Avagy ok nélkül féli-e Jób az Istent? Nem te vetted-e körül őt magát, házát és mindenét, amije van?” Jób kegyességének tehát megvan a magyarázata, megéri neki a dolog, hiszen Isten körülvette (védelmezőleg) és megáldotta. A Sátán szemében Jób kegyessége csak üzlet. Ezt látva az Igéből, úgy magától tevődik fel a kérdés: van-e önzetlen istenfélelem a földön? Van-e olyan ember, aki Istent önmagáért szereti s nem a tőle kapott vagy remélt anyagi vagy lelki áldásokért? Erre a kérdésre feleletet keresni az egyik fő célja a Jób könyvének, de jó lenne, ha miénk is az lenne most.
Azt mondja a Sátán, azért szeret téged Jób, mert adtál neki, mert megáldottad, mert mint egy kerítéssel körülkerítetted és az védelmet nyújt számára. Isten mintegy kerítéssel veszi körül az övéit és azokkal az ő kifejezett akarata nélkül semmi sem történhetik, mint ahogy azt Jób esetéből is láthatjuk.
Na de mi történik abban az esetben, hogy nincs az ember körül kerítés? Mi tévő lesz? Hogyan reagálja le a helyzetet? Marad Isten mellett? Vagy tagad? Voltunk-e már olyan helyzetben, amikor azt éreztük, hogy a talaj kicsúszott a lábunk alól, és összetör a csontunk, de még jobban a szívünk, mit tettünk akkor? Milyen volt/maradt Istennel való kapcsolatunk?
Hadd fogalmazhassak így: Isten belemegy a játékba. Az Úr hozzájárult Jób kegyességének kipróbálásához, bizonyos határokat szabva a Sátán tevékenységének. A csapások célja, hogy bizonyítékot szolgáltassanak Jób hitének őszintesége és önzetlensége felől. Noha Isten átengedi szolgáját a Sátánnak, de a szálakat mégis ő tartja a kezében s így a Sátán – noha rosszat akar – mégis a jót munkálja.
És ez nagy megnyugvást jelent a mi számunkra is: csattanjanak felettünk a felhők, dörögjön, cikázzanak is a villámok, szülessenek felettünk döntések, próbáljon a kísértő úgy ahogy akar, életünket Ő tartja. És abban biztos lehetsz, hogy nem engedi el sohasem ezt a szállat.
Káténk 27. Kérdése ezt kérdi: MI Isten gondviselése? Isten mindenható és mindenütt jelen való ereje, mellyel a mennyet és a földet minden teremtménnyel együtt mintegy kézen tartja, és úgy igazgatja, hogy fa és fű, termékeny és terméketlen esztendők, eső és aszály, az étel és ital, a jó egészség és betegség, a gazdagság és szegénység, szóval minden, nem véletlenségből, hanem az ő atyai tanácsából és akaratából jő.
Isten kézen tartja a világot, és igazgatja azt. Persze ezt nem vesszük sokszor észre. Ha egy kicsi bogarat a kezünkbe veszünk, az nem tudja, hogy a kezünkön van, mert nem éri fel ésszel. Mi is sokszor csak későn vesszük észre, hogy Isten védelmező keze vigyázott reánk. Pedig Isten gondviselése mindenütt jelen való erő, ami kiterjed személyesen mireánk is.
K.M.