2011. január 9-én, szombaton 10 órára érkeztek a Szatmári Református Egyházmegye presbiterei a Szatmár-Láncos Templomba, Presbiter Konferenciára és Közgyülésre. Kb. 80 „vén” volt jelen az együttléten, ahol lelkileg föltöltekezhettek arra, hogy örömmel végezhessék tovább Istenért és egyházközségükért a szolgálatukat. Sajnos a 45 gyülekezetből csak 11 gyülekezet képviseltette magát a rendezvényen, de nézzük a pohár teli részét, ők ott voltak.
Igehirdetés
Korda Zoltán, Szatmár-Láncos Gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét Pál apostolnak Korinthusba küldött első levele 1. részének 18. verséből: „Mert a keresztrõl való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.”
A házigazda-lelkipásztor igehirdetésében elmondta: Lehet, hogy sokaknak bolondság, másoknak botránkozás az evangélium; lehet, hogy éppen ezért nehézzé válhat a szolgálatvégzők munkája, de nekünk, akik hisszük ez Istennek ereje. A húsvéti feltámadásról szóló evangéliumhoz csak Nagypénteken át vezet az út, de ott a kereszt tövében mindent újra lehet kezdeni, helyre lehet hozni emberi kapcsolatokat, családi problémákat, egyéni és közösségi gondokat.
Köszöntések
Tatár Miklós, egyházmegyénk presbiteri szövetségének elnöke megköszönte az igehirdetés szolgálatát, majd átadta a szót az egyházmegye vezetőségének.
Kovács Sándor esperes 1Pét. 5, 1-2 alapján köszöntött: „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese. Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal” Az a presbiter tudja örömmel vállalni a szolgálatot és nevelni a nyájat, aki megbizonyosodott a golgotai kereszt igazságáról. Esperes úr megkérte a presbitereket, hogy segítsék a lelkipásztorok munkáját, mert együtt presbiter és lelkész, Krisztussal el tudja vezetni Isten Anyaszentegyházát egyik parttól a másikig.
Csűry Miklós főgondnok friss tapasztalatát osztotta meg az egybegyűltekkel. Az utóbbi hetekben esperesi vizitáción vett részt néhány gyülekezetben, ahol örömmel láthatta: Él a hit.
Király Lajos főjegyző a barát szó bibliai jelentését osztotta meg, a barát szó a legeltetni igéből származik. Együtt legeltetni, jót tenni áldozatkészséggel, ha baj van, akár éjjel segíteni egymáson, ez az igazi barátság. Legyünk barátai egymásnak!
Beszámolók
Az elnök ezután beszámolt az elmúlt év eseményeiről, majd Ilyés Jenő jegyző a presbiteri szövetség pénzügyi helyzetéről adott számot és megkérte a gyülekezetek presbitériumait, hogy aktívabban vegyenek részt az eseményeken és anyagilag is támogassak azokat, befizetve rendesen a tagsági díjakat. Márton Jenő a Presbiteri Szövetség kerületi jegyzője, aki Nagybányáról érkezett, hozta az ottaniak üdvözletét.
Előadások
Keresztúri Sándor Zsolt szatmárgörbedi lelkipásztor tartotta az első előadást, amelynek ezt a címet adta: „Milyen presbiterre van szüksége az egyháznak?” Elmondta, hogy amikor egyszer a gyülekezetben bejelentette, hogy presbiteri bibliaórákat kellene tartani, akkor az egyik presbiter megkérdezte: „Miért? A tiszteletes úr nincs velünk megelégedve?” Ő meg van elégedve, de ahogyan igaz az, hogy az ember holtig tanul, a presbiternek is állandóan fejlődnie kell, erősödnie, épülnie az Ige fényében. Aki hisz, törekszik és akar, az lehet jó presbiter.
Dr. hc. Szabó Dánielt, Magyarországi Presbiterszövetség Elnöke, a sokat megélt világvándor, volt a nap második előadója. Ma már másodjára tartott előadást, ugyanis a Királyhágómelléki Egyházkerület Nőszövetségének vezetőségi találkozóján is szolgálatot teljesített Szatmár-Szamosnegyeden. Élettapasztalat és Istentől jövő bölcsesség áradt az előadó szavaiból, biztatván és erősítvén az egybegyűlteket. Hinnünk kell és lehet, hogy Isten meg akarja tartani népünket, terve van velünk. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a világ Teremtője és Ura nem „egy csődöt mondott üzlet vezetője”, hanem győzelmünk, erőnk és várunk. Népünknek nem az a legfőbb baja, hogy külföldi segítségre szorul, nem a pénzhiánnyal van a probléma, hanem az „istenhiány” miatt fásult, kiábrándult, reménytelen az ember élete. Márpedig, ahol Isten, ott szükség nincsen.
Az együttlét végén a Kálvineumban szeretetvendégséggel ért véget a konferencia.